Halottasházi alkalmazottnak lenni is csak olyan, mint bármely szakma: bemész a műszakra, kiveszed a hullát a hűtőből, feltöltöd balzsamozószerrel, összevarrod a száját. Átlag feladatok. Mindez hétköznapi egy hullamosó számára, mondhatni, a halál rendje, és nagyon is szép hivatás, hisz a szerettek számára fontos ravatal és utolsó búcsú előkészítésének része. Ennek megfelelően a vér, testnedvek, az oszlás fázisai, a csakis kemikáliák által összetartott emberi holttestek ebben a játékban nem elsődleges részei a horrornak. Rebecca, a frissen végzett halottasházi asszisztens morbid szakmája csak hátteret ad a démonok, rémisztő látomások és szellemek hátborzongató ámokfutásának. Ahogy a hullamosás egyre hétköznapibbnak érződő lépéseit végzed el újra és újra, a végtelennek tűnő éjszakai műszak alatt, a River Fields halottasház túlvilági látogatói egyre erőszakosabban próbálják elvonni figyelmed a munkáról, és ha nem vagy extra ügyes és óvatos, végül a te nagyon is élő testedben találnak maguknak új otthont.
Halálra rémülni
A játék egy állásinterjúval kezdődik, ami nem alakul fényesen. A holtak balszamozása nem problémás, de a főnök, Raymond, elég fura alak, a halottasházban pedig gyanúsan sok holmi esik le magától a polcokról, ajtók és ablakok nyílnak ki hirtelen, földöntúli sutyorgás hallatszik a hullatárolóból, a testek pedig ahhoz képest sokat ficánkolnak, hogy már nem élnek. Rebecca mindezek ellenére örül neki, hogy még aznap este hívást kap a főnöktől, aki szeretné azonnal alkalmazni – mármint annyira azonnal, hogy rögtön be is kell mennie egy éjszakai műszakra. A River Fields-be érve azonban Rebecca mögött bezáródik a kapu, és Raymond telefonon közli vele a rossz hírt, miszerint az egyik, jelenleg épp a hűtőkben tárolt testben démon lakik. Csakis a megfelelő hulla rituális elhamvasztása küldi haza a sötét erőket. De melyik lehet az a három közül? Rebecca feladata mindegyiket bebalzsamozni a műszak alatt, közben éberen figyelve a jeleket, amikből kiderül, melyik test a démon otthona. Azonosítani az ördögi lény nevét, majd rituálisan megszabadulni a holttesttől nem triviális feladat, de szerencsére Raymond részletes instrukciókat tárol a halottasház számítógépén. Úgyhogy elméletben sima ügy végigtolni a műszakot, még ha a napi tervbe némi démonirtást is kell iktatni.
Ám a túlvilági lény természetesen nem hagy nyugalomban dolgozni. Maga a balzsamozás folyamata már alapból is bizarr élmény, megadja a kísérteties és alaphangon gusztustalan atmoszférát. Szögeket verni a halott ínyébe, hogy drótokkal összehúzhasd a halál után természetesen leereszkedett állkapcsot, vagy műanyaggal lefedni a szemgolyót, hogy az oszlás folyamata közben az ne sülllyedjen be a szemüregbe, teljesen logikus. De ha sosem gondolkodtál el azon, hogy ezen a végső úton a temetés előtt konkrétan hogyan készítenek fel ravatalra egy holttestet, milyen lépésekkel keltik a balzsamozók az élet illúzióját, akkor a valóság hátborzongatóbb, mint mikor végre észreveszed a szoba sarkában várakozó árnyalakot, aki vörös szemekkel figyeli minden mozdulatod.
Ha észreveszed őket a szemed sarkából, az asztal alól kikukucskálni vagy a plafonon mászni, akkor az olykor ezer foggal vigyorgó, olykor árnyszerű alakok azonnal eltűnnek. Akár még okkal felzaklatott fantáziád szüleményei is lehetnek, gondolod az első pár alkalommal. Mialatt egy irdatlanul hangos gép balzsamozó folyadékot pumpál a test felnyitott artériájába, kopogtatást hallasz a mögötted lévő ablaktáblán, és ha megfordulsz, egy családtagod áll odakint, aki arra kér, hogy engedd be, hiszen olyan csúnyán esik odakint az eső. Ez már nem lehet képzeleted szüleménye. Miközben a testüregeket töltöd fel forrmaldehiddel, egy hasi vágáson keresztül, látásod egyre homályosabbá válik, míg egy villanás után idegen helyen találod magad – ez lehet pokolbéli helyszín, ahol mondjuk, rothadó próbababák erdeje vár mozdulatlanul, vagy egy traumatikus élmény a sötét múltból, ami minimum egy öngyilkossági kísérlettel és számos halállal van tele. Bárhová rángat el átmenetileg a démon, hogy ott félelemmel és saját emlékeiddel kínozzon, a látomás előbb-utóbb véget ér. Mikor újból munkahelyeden találod magad, körülötted minden ijesztőbbnek és túlvilágibbnak tűnik, még a teljesen átlagos orvosi eszközök is, amikkel befejezed a test tartósítását. A folyosón kialszik a lámpa, miközben gurítod vissza a hullát a hűtőbe, és ismeretlen nyelvű suttogás hallatszik a kerekes hordágy alól... de jobb, ha nem nézel oda: még két test hátra van a műszakodból.
Tömegsír, csapatszellem
A játék legzseniálisabb ötlete a démoni aktivitás randomizálása, ami teljesen egyedivé tesz minden végigjátszást. Hogy pontosan mit látsz, mikor és milyen sűrűséggel szakítják félbe horrorisztikus események a munkádat, azt egy algoritmus véletlenszerűen dönti el. De egyetlen műszak alatt nem élheted át a borzalmak teljes skáláját, ugyanis ahogy telnek a percek, mentális védelmed gyengül, és egyre inkább a démoni megszállás hatása alá kerülsz – ha nem hamvasztod el valamelyik testet időben, a lény teljesen átveszi a hatalmat feletted, és megtapasztalod a játék egyik alternatív befejezését.
A démon nevének kitalálása és a hozzá tartozó hulla azonosítása teszik ki a játék másodlagos fő mechanikáját (a poltergeist és szellemalakok zavargásai közt végzett balzsamozás után). A folyamat részletes leírása szerintem spoilernek számítana, sokkal jobb játék közben megtapasztalni a részleteket, de a lényeg a testek aktív megfigyelése, és Raymond démonhatározójának követése. A hulla általi hirtelen mozdulatok, korábban nem jelenlevő sebek és bőrhibák megjelenlése, illetve bármi, amire egy halottól nem számítanál, megszállásra utal. Raymond rendelkezésedre bocsát pár mágikus alapanyagot is, amiket jól használva információkat szerezhetsz a lényről, és ha úgy érzed, tudod a teljes nevét, végül el is pusztíthatod. Könnyű azonban a fokozatos őrületbe süllyedés és állandó terror közepette rossz testet, vagy másik démoni nevet választani. A játék öt különböző lehetséges befejezése minden hibát és opciót lefed, és mivel minden műszak egyedi hallucinációkkal és kísértésekkel operál, kénytelen leszel több műszakot befejezni, ha a játék teljes felfedezése a cél.
Konkrét látomások kellenek ugyanis ahhoz, hogy a történet minden kérdésére választ kapj, és a démonok nemcsak Rebecca traumáit, de Raymond gyanús ügyleteit is szívesen feltárják. Vajon honnan van a főnöknek mágikus tárgyakkal teli szekrénye, mit rejt a ház titokzatos, jól lezárt pincéje, és mely események miatt tartja az egész város elátkozott helynek River Fields halottasházát? Ha elég sokat játszol, előbb-utóbb mindenre rávezetnek a pokolbéli lények.
A Mortuary Assistant annyira egyedi, hangulatos és ötletes horror, hogy sokkoló a tény, miszerint teljes egészében egyetlen fejlesztő, Brian Clarke munkája. Amivel sajnos az is együtt jár, hogy az átlagnál több bug sújtja, amiknek kijavítása időbe fog telni. Mivel én a béta óta játszom vele, tudom jól, hogy milyen óriási minőségbeli javulást élt át a játék, és hogy Brian mennyi játékélmény-gyilkos bugot lecsapott azóta, de még messze vagyunk az ideálistól. Hacsak nem sietsz belevetni magad az éjszakai műszak rémségeibe, legalább pár hetet várj a vásárlással. Meg fogja érni a türelem, hiszen a démonok nem mennek sehová – maximum a te, új otthonnak alkalmas testedbe, ha rosszul végzed a munkád.
