Miközben az olyan ismert, nagy múlttal rendelkező sorozatok lassú megjelenési tempóján keseregtünk, mint a Final Fantasy, a Dragon Quest, vagy a Persona és a Shin Megami Tensei, komplett franchise-ok nőttek ki a földből. De egy se bizonyult olyan aktívnak és termékenynek, mint a szeptemberben a 7 millió eladott példányt elérő The Legend of Heroes: Trails-széria. Ideje volt rá, hiszen a Trails eredetileg 12 éve indult, és rajongói fordítások hullámát meglovagolva rendkívül lassan, de egyre fokozatosabban kapta meg a hivatalosan is lokalizált kiadásokat, hogy aztán egy nagyobb fejlesztőváltást követően végleg megvesse a lábát nyugaton is. Még ha nem is utolérve a japán eredetiket – ami szinte lehetetlen, az eredeti kiadó döntése értelmében a lokalizáció ugyanis mindig csak a japán verzió megjelenése után kezdődhet – de mindenképp pótolva a hiányosságokat.
NULLÁRÓL KEZDVE
Hiányosságból pedig akad bőven, hiszen 2004-es debütálása óta a Trails-széria már egy tucatnál is több epizóddal bővült. Az egyes fejezetek masszív sztorivonalakba tömörülnek, és három-négy felvonással együtt alkotnak egy egész, kerek históriát. Ezen történetek Zemuria-kontinensén játszódnak, bemutatva több királyságot, birodalmat, köztársaságot, hol egymást folytató, hol egymással párhuzamosan futó játékok során. A Trails from Zero pedig egy ilyen sztorivonal kezdete: a Crossbell-ív ezen felvonása Crossbellbe, a Calvard és Erebonia közé ékelődött városállamba kalauzol, amely nem csupán egy háború utáni békeállapot feszült törékenységével kénytelen szembenézni, de a helyzetet kihasználó alvilággal is, amely szeretné felette átvenni az uralmat. Főszereplője Lloyd Bannings és a rendőrség egy teljesen új ága, a Special Support Section. A modernizálás alól kicsúszó, romos és több évtizedes épületbe suvasztott SSS nem csupán létezését kénytelen megindokolni, nap mint nap, a rendőrségen belüli hatalmi harc okán, de még a publikummal is meg kell küzdenie. Az ugyanis, ha a rend és a biztonság fenntartásáról van szó, inkább a korábbi Trails-epizódokból ismert Bracer Guildben hisz.
Az SSS tagjaként így leginkább Crossbell lakóinak apróbb-cseprőbb dolgaival kell foglalkozni, abból pedig akad bőven: a történet fontosabb fejezetei közé beékelt mellékküldetések száma elég magas, ahogy az ott kivitelezendő dolgoké is, a szörnyirtástól kezdve a horgászáson át egészen az eltűnt személyek megtalálásáig. A mellékküldetések alapvetően extra tapasztalati pontot hivatottak biztosítani, de egy kisebb szeletük a lore-hoz is jelentősen hozzárak, korábbi és későbbi Trails-epizódokban feltűnő karakterek és fontosabb események bemutatásával, valamint a város mindennapjainak részletesebb kibontásával.
Crossbell lenyűgözően van felépítve: kisebb zónákból és kerületekből áll, melyek teljesen önálló karakterrel bírnak, és általában egy tucat olyan nevesített NPC lakja őket, melyekből jó pár idővel aktív szerephez jut egy fő- vagy mellékküldetés során. Más Trails-részektől eltérően Crossbell annyira a fókuszban van, hogy igazából elhagyni nem is lehet, így nem meseszép tájakat, távoli vidékeket kell bejárni, hanem mondjuk, csak a város alatt húzódó masszív csatornarendszert, vagy a nagyobb épületek emeleteit. A komótosan induló történet idővel elég nagy sebességbe kapcsol, de végig meglepően felnőttes és érett marad – ezúttal nem a világmegmentő hős szerepében kell tevékenykedni, hanem egy olyan fiatal detektívként, akit csak a státusza, na meg a csapata emel ki az átlagemberek tömegéből.
A VÁROS MÉLYÉN
Erre a csapatra pedig számos alkalommal lesz szükség, hiszen a Trails from Zero során is központi szerep jut a csatáknak. A körökre osztott harcrendszer gyakorlatilag változatlan a többi Trails-epizódhoz képest: az ellenfelek és a társak meghatározott sorrendben követik egymást, de ez a sorrend befolyásolható, például egy erősebb támadás kivitelezési ideje hosszabb, és így aktiválója hátrébb kerül a sorban. A támadások – ha a célpont hatótávon belül van – azonnaliak, a három speciális mozdulatcsoporthoz viszont általában vagy időre, vagy erőforrásra (EP-re, az itteni manára, vagy CP-re, egy különleges pontra) van szükség. Ezek révén érhetők el a szokásos elementáris támadások, a támogató "varázslatok", és az „s-attack”, az egyedülálló vagy társakkal kombinálható szupertámadás, amely azonnal brutális mennyiségű sebzést képes bevinni. Mindezek alá egy, a korábbi részekből ismerős karakterfejlesztési rendszer dolgozik, amely egyaránt épül a felszerelések fejlesztésére, valamint az úgynevezett Quartzok, egyfajta kristályok cserélésére és keverésére.
Ráadásul mindezt a hivatalos angol változat több szempontból is feljavítva tálalja: mivel a Trails from Zero 12 éves, és eredetileg PSP-re jelent meg, ezért elkerülhetetlen volt, hogy a látványvilág legalább minimálisan fejlődjön. A feljavított textúrák mellett ez rendes élsimítást és drasztikusan megnövelt képfrissítést jelent, de a felszín alatt is történtek változások, például az üzenetnapló bevezetésével, és a most is egy kattintással elérhető turbómóddal, amely a gyűjtögetést és a szimpla harcokat is fel tudja gyorsítani, a városban való közlekedéssel együtt. Sajnos ezen újítások kizárólag PC-n és Switchcsen érhetők el, a PS4-es kiadás az eredeti japán verzió portja, és ezen extrák egyikével sem rendelkezik.
Ugyanakkor a több mint üdvözlendő és egészen fantasztikus újítások ide vagy oda, a Trails from Zero önmagában is a Trails-család egyik legkiválóbb darabja. Fókuszált történetével, gazdagon kidolgozott karaktereivel és világával, továbbra is lebilincselő karakterfejlesztésével és harcrendszerével a modern JRPG-műfaj egyik ékköve, és a Trails-család egyik csúcsa – már csak az utolsó, 2023-as építőkocka hiányzik, a Trails to Azure személyében.
