A 2013-as The Last of Us nemcsak az említett év legzseniálisabb PlayStation-exkluzív alkotása volt, de joggal szállt ringbe az esztendő abszolút legjobb videojátéka titulusért is. Az Uncharted-szériáról elhíresült Naughty Dog munkája közel kétszáz „Év játéka” díjat zsebelt be világszerte a különböző magazinoktól, és kevés kivétellel a felhasználók is rajongtak érte. A nem túl rózsás jövőt bemutató program ráadásul a kasszáknál is kifejezetten jól szerepelt, jó pár embert ösztönözve egy PS3 beszerzésére. Ezek után nincs is mit csodálkozni azon, hogy a Sony még egyszer ringbe küldte a két főszereplőt, Ellie-t és Joelt, csak ezúttal PlayStation 4-en, kibővített tartalommal, grafikai és technikai szempontból jelentősen felturbózva.
Mielőtt azonban kitérnénk az átdolgozás részleteire és a végeredményére, jó, ha tudjátok, hogy a The Last of Us már PS3-on is rendelkezett egy külön megvásárolható, a történetet kibővítő DLC-vel (Left Behind címmel), amit a Guru hasábjain korábban nem értékeltünk. Ez a kiegészítő mostanra szerves részét képezi a Remastered változatnak, így pótoljuk a hiányosságunkat, és a játék ezen szeletét egy kicsit bővebben is bemutatjuk.
Dráma két felvonásban
A Left Behind a történetét tekintve kifejezetten különleges bővítmény, hiszen egyrészt a múltban, az alapjáték sztorija előtt játszódik, másrészt kiegészíti a korábban már végigjátszott cselekményt. Éppen ezért azok számára, akik még nem játszották végig a TLoU-t, semmiképp nem javasoljuk, hogy a menüből külön elindítható DLC-vel kezdjék a nagy kalandot, ugyanis rögtön az első pillanatokban egy hatalmas spoilerbe futhatnak, ami bizony lelövi az eredeti történet egyik legváratlanabb fordulatát. Szóval csak óvatosan...
Az expanzió főszereplője Ellie, akit felváltva irányíthatunk a múltban és a „jövőben” – utóbbiról többet nem is szeretnénk elárulni, ez a rész maradjon meglepetés mindenkinek. A cselekmény korábban játszódó fele pár héttel a The Last of Us nyitánya elé kalauzol minket, és rövid fejezetekre tagolva élhetjük át azt a napot, mikor kiderül, hogy 14 éves hősnőnk mitől olyan különleges. A DLC játékmenet szempontjából sok újdonságot nem tartogat, végig ugyanazokat a feladatokat (harc a fertőzöttekkel és emberekkel, egyszerűbb gyűjtögetős missziók, tárgykészítés stb.) ismételgetjük, amiket már betanultunk korábban, azonban emiatt aligha lesz bárkinek hiányérzete, hiszen a sztori ugyanolyan erős és jól összerakott, mint az alapjáték esetében. Habár Ellie karakterének kibontására bőven volt lehetőség a közel húszórányi játékot biztosító The Last of Usban, és a készítők éltek is ezzel a lehetőséggel, ennek ellenére a Left Behind keretén belül sikerült még egy réteggel bővíteni a már kialakult képet, és a kiegészítő legnagyobb erénye, hogy bájosan hiteles momentumokkal mutatja be hősnőnk egy eddig nem ismert oldalát.
A DLC legnagyobb (és igazából egyetlen) hátránya, hogy még kiegészítő tartalomhoz mérve is elképesztően rövid, Normal fokozaton kevesebb mint három óra alatt végig lehet szaladni rajta, így nem csoda, hogy a PS3-tulajdonosok annak idején kicsit berzenkedtek a közel 5000 forintos ár miatt. Ez az idő persze kitolható, főleg ha magasabb nehézségi szinten ugrunk bele a mókába, és az összes gyűjthető extrát/trófeát be akarjuk zsebelni, ettől függetlenül jobban örültünk volna egy valamivel masszívabb toldaléknak. Persze így, hogy mindez a PS4-es kiadás részét képezi, sok okunk azért mégsem lehet a panaszra...
És ez még közel sem minden, hiszen a Remastered kiadás nemcsak a Left Behind DLC-t tartalmazza, de az időközben kiadott további két kiegészítőt is (Abandoned Territories és Reclaimed Territories), melyek fejenként négy-négy új pályával bővítik ki a Factions névre hallgató többszemélyes módot.
Szebb, mint valaha
Ha valamiben nincs vita a játékvilágban, akkor az a The Last of Us grafikai minősége. A Naughty Dog letaglózó víziója a PlayStation 3 legszebb játéka, olyan mestermű, ami mindent kipréselt a Sony előző generációs konzoljából, amit csak tudott. Ezt viszont lehetett fokozni, és a fejlesztőcsapat szakemberei nem is fogták vissza magukat a Remastered portolása közben. Technikai téren a legnagyobb változás, hogy a játék immáron 1080p-ben (Full HD) fut, 60 képkocka/másodperc képfrissítéssel. Utóbbi kifejezetten nagy szó, hiszen hiába vannak lassan egy éve a piacon az aktuális konzolgeneráció tagjai, sok vadiúj játék még mindig nem képes ezt a teljesítményt kisajtolni a gépekből. Nem úgy a PS4-es TLoU, ami olyan gyönyörűen fut, hogy azt öröm nézni. Mindez nemcsak a folyékonyabb és élethűbb animációk során érhető tetten, de a fejlődés a játékmenetre is hatással van, főleg ha lövöldözős akció kerül előtérbe – és ez a multi esetében különösen fontos. Érdekesség egyébként, hogy ha valakinek bántaná a szemét a 60 fps (van ilyen?), akkor a menüben lehetőség van arra, hogy ezt az értéket maximum 30 képkocka/másodpercre állítsuk, ezzel is kímélve (?) látószervünket.
A Naughty Dog szakemberei viszont nem elégedtek meg azzal, hogy feltornázták a képfrissítést és a felbontást, a textúrákhoz, a karaktermodellekhez és az effektekhez is hozzányúltak. A szereplők egészen lehengerlően néznek ki, az őket körbevevő környezeten is látható a változás, és a megújult fénykezelés is sokat hozzátesz az összképhez. A változás ugyan nem eget rengető, de ha egymás mellé tesszük a PS3-as és a PS4-es verziót, akkor még azok is érzékelni fogják a különbséget, akik egyébként nem nagyon törődnek a grafikai részletességgel. Vannak ugyan fura elemek, mint például az amúgy gyönyörűen festő víz mozgása, de ez már csak szőrszálhasogatás, a Remastered látványvilágába igazából tényleg nem nagyon lehet belekötni.
Apró finomságok
A játékmenet ezzel szemben lényegében semmit nem változott, bár sem ígéret, sem igény nem volt ezt illetően. Apróságok persze helyenként tetten érhetők, így a tárgykészítős/fejlesztős menü már a touchpad érintésével is előhívható, illetve a különböző hanganyagok és effektek a kontroller hangszórójából csendülnek fel. Ezeknél viszont sokkal érdekesebb a fotómód, amit külön kell bekapcsolni, majd a bal analóg kart lenyomva lehet előhozni. Ha ezt megtesszük, akkor „megfagyasztjuk” a játékot, és egy képszerkesztő menüt kapunk, melynek segítségével kedvünkre mozgathatjuk a kamerát, állíthatjuk a fényerősséget, a színeket és a kontrasztot, alkalmazhatunk szűrőket és kereteket, és mindezek segítségével egész lenyűgöző képernyőmentéseket alkothatunk. Elsőre ez nem tűnik nagy kunsztnak, de a funkció kiismerését követően már nehéz megállni, hogy ne örökítsük meg a játék legszebb pillanatait.
Na még egyszer!
A The Last of Us még egy év elteltével is fantasztikus játék, ráadásul a PS4 képességeinek köszönhetően tényleg szebb, mint valaha, mindennek tetejébe a Remastered verzió tartalmaz mindent, ami eddig a programhoz megjelent. PlayStation 4 tulajdonosoknak lényegében egy kihagyhatatlan címről van szó, még akkor is, ha egyszer már végigjátszották az előző generáción.
