Nehéz lehet az ember dolga, ha a jelenből a múltba, azon belül is egy isteni játszma kellős közepébe csöppen. Az elfeledett város egy föld alatti paradicsom, ahol az emberek békében élhetnének egymás mellett. De hát hiába volt a római társadalom a maga korában civilizált, ha egyszer bármilyen törvényszegés azonnali pusztulásra ítéli az egész rejtett város társadalmát. A lakók nem önszántukból kerültek ide, sőt ki tudja, már a római kor előtti nyomok is vannak az ősi falak között. Az sem világos, hogy mi számít bűnnek ebben a közösségben. De egy tuti: az utcák roskadoznak a korábbi lakók sorsára utaló aranyszobroktól, akad közös szál minden városi életében, és az is biztos, hogy a csapdából mindenki szeretne kikeveredni – még a jövőből idepottyant hősünk is...
Időutazás az ókorba
Iszonyat izgalmas alapfelvetés ez, a Skyrim-modból teljes játékká érett indie szerelemprojekt pedig bőven túlmutat az átlagos független fejlesztőktől érkező kalandjátékok szintjén. A The Forgotten City alapfelvetése sem semmi, de a játékmenetben is bőven van tápérték. Alapvetően egy belső nézetes kalandjátékról beszélünk, ahol dialógusokkal, felderítéssel, tárgyak menedzselgetésével lehet előrejutni. A képlet mégsem ilyen egyszerű. Van ugyanis több logikai feladvány, akciójelenet (urambocsá', horrorisztikus pillanat), szekvenciális tárgyhasználat. Emellé az egész történelemórára ráül egy időhurok-lehetőség, ugyanis bizonyos események után (pl. egy végzetes bűn elkövetésével) muszáj egy kövér resetet tolnunk az adott napra, ezzel tovább bogozva a jól összekuszált szálakat.
A fentiek alapján a játék talán az Obra Dinn zsenialitásához jár legközelebb, de hát elvileg „ez az ötlet volt előbb”, másrészről pedig egy jóval nyitottabb megközelítésű programról beszélünk, ami kevésbé vezeti a kezünket. Ez talán gondot is jelenthet egyeseknek, ugyanis az időhurkok lehetőségével és a szabad bejárás, dialógusfák miatt többféle végigjátszás felé sodorhat minket a sors fura fintora – így a perfekcionistákat stresszelheti az állandó kérdés: „Vajon mit csinálok rosszul?” Szerencsére amúgy a játék bátorít minket a próbálkozásokra, és a nyitottabb megközelítése ellenére is gondos dizájn-döntések támasztják meg alulról a The Forgotten City talpazatát.
Rejtélyek nyomában
Xbox Series X-en teszteltük a játékot, ahol a Modern Storyteller fejlesztése folyamatos és látványos grafikát tud felmutatni. A beszélgetéseknél mondjuk simán előjön a robotarcú Skyrim/Mass Effect karakterek jellege, de ennek ellenére is pompás összképet kapunk, köszönhetően a környezet hiteles felépítésének, amit szakmabeliek felügyeltek. A város utcáit sokadszorra is jó szívvel járjuk be, az aranyszobrokon, a titkokon és a misztikus háttér-szálon pedig folyamatosan meg-megborzonghatunk.
Kreatív kis csoda lett a The Forgotten City, ami talán nem fog széles közönséghez eljutni, de meglesz a maga hű követőtábora. Nem bánod meg, ha a nyári backlogirtásba beszuszakolod a játékot!
