Mint azt tudjuk, a The Elder Scrolls Online életútja cseppet sem indult zökkenőmentesen. A játék megjelenésének hajnalán tengernyi korláttal találkozhattunk, kezdve a területi értelemben vett határokkal egészen a tartalmat érintő súlyosabb hibákig. Azonban hála a ZeniMax odaadó csapatmunkájának és a közösség támogatásának, a The Elder Scrolls Online (avagy röviden: TESO) egy pozitív értelemben vett pálfordulással rákeveredett a helyes ösvényre.
Az előző részek tartalmából
A TESO 2014-ben, azaz mintegy három évvel ezelőtt jelent meg. Az alapjátékot elsőízben teljesáron kínálták, ami mellé a felhasználóknak havonta ki kellett csengetniük a játékra jogosító 15 dolláros pénzösszeget. Cserébe megkapták egy hibákkal teletűzdelt MMO és egy egyszemélyes kampány hibridjét, melyből éppen a lényeg veszett ki. Az eredeti elképzelések szerint a The Elder Scrolls Online egy MMO köntösbe bújtatott, multiplayer-orientált Elder Scrolls-játéknak készült, ami ideális választásként szolgált volna azoknak, akik anno hiányolták a kooperatív kampányt a Skyrimből. Csakhogy a rideg valóság hamar széttörte az álomképet. A PvP és a csoportos játékra alapuló küldetések kivételével a TESO kicsit sem volt co-op barát. Ha egy társad egy ellenséges frakció képviselője volt, akkor esélyetek sem nyílt a közös játékra, hiszen csakis a saját szövetségeseidet láthattad Tamriel teljes területén, még a rivális frakciók kezdőpontján is. Ráadásul az egyikőtök által már megkezdett questeket sem játszhattátok ki közösen, tehát az MMO-k terén oly divatos „karakterhúzás” lehetetlenné vált. Ezek után nem csoda, hogy a TESO egy éven belül buy-to-play státuszba lépett, azaz eltörlésre került a havidíjas rendszer, mindazok, akik birtokolták az alapjátékot, vígan játszhattak kedvük szerint. Az előfizetés lehetősége ennek ellenére megmaradt, csupán opcionálissá tették azt, extra tartalmak jártak érte.
Szerencsére azonban a Tamriel Unlimited névre keresztelt restart nem csupán ennyiben bővítette a játékot. A bejárható régiók egy nagy egésszé váltak, gyakorlatilag korlátok nélkül haladhatunk bármely irányba. A mobok a játékossal együtt fejlődnek, ezért a szintkülönbségtől sem kell tartanunk. Javítottak a felhasználói interfész kinézetén, letisztultabbá és barátságosabbá tették azt. Végre valahára a bandázás is működőképessé vált, bevezették a napi küldetéses rendszert, új karakter-testreszabhatósági opciók kerültek a játékba, létrejött a Champion System, amely lehetővé teszi, hogy a maximális szint elérése után is tudj fejlődni és még sorolhatnánk.
Mindez persze nem jöhetett volna létre a közösség visszajelzései és a fejlesztők változtatásra való hajlama nélkül. 2015 óta a TESO úgy működik, mint ahogy azt képzeltük: egy MMO-ba oltott óriási Elder Scrolls-játékként.
És most folytatjuk
Mivel a The Elder Scrolls Online a közösségről és annak építéséről szól, ezért a kiemelkedő igényre való tekintettel a készítők az Imperial City, az Orsinium, a Thieves Guild, és a Dark Brotherhood DLC-k után az ötödik extra tartalom keretein belül újra elkalauzolnak bennünket Morrowindbe. Az Elder Scrolls-sorozat eredetileg 2002-ben megjelent harmadik része mindmáig meghatározó pontként él a szerepjátékosok emlékezetében. Sokaknak ez a játék volt a belépő az RPG-k világába, mások egyesen a legelső gaming élményüket köszönhetik neki. 15 éves megjelenése óta a The Elder Scrolls III: Morrowind legendastátuszba lépett, és bár a program maga nem öregedett szépen, mégis túlzás nélkül állítható, hogy milliók rajonganak érte, nosztalgikus emlékeket ápolva Bal Foyenről, Stonefalls-ról, Solstheimről vagy a többi ikonikus helyszínről. A hatalmas igény ellenére azonban mindmáig nem készült hivatalos felújított verzió a játékból, mondhatni a most debütáló TESO kiegészítő áll a legközelebb egy remastered verzióhoz. Éppen ebből kifolyólag óriásiak az elvárások a rajongók részéről, és talán még nagyobb a ZeniMax vállára nehezedő nyomás.
Könyv vagyok, olvass el!
Habár a The Elder Scrolls Online: Morrowindet kiegészítőként harangozták be, mégis több mint egyszerű területi és történeti adalék. „Egy új fejezet nyílik a TESO történelmében” – mondják a ZeniMax emberei, és ez részben igaz is. Ám mielőtt belemennénk a részletekbe, kiemelném, hogy a Morrowind egy csakis online vagy boltban megvásárolható termék, szemben a korábbi DLC-kkel, melyek egytől egyig beszerezhetők a TESO Crown Store nevű piacteréről. Sőt cikkünk alanyát az ESO Plus tulajok (a havi előfizetők) sem kapják meg ingyenesen. További részletekért olvassátok el a lenti dobozt.
Na de mégis miért nevezik „fejezetnek” az expanziót „kiegészítő” helyett? Nos, egy hagyományos MMO esetében, mint amilyen az etalonként sokszor feltüntet a World of Warcraft, a kiegészítőbe csomagolt tartalom elsősorban azok számára készül, akik rendelkeznek egy a maximális szintig felhúzott karakterrel, netán rögtön egy Hero Class hőst indítanak, hogy már rutinból szerezzék meg azt a maradék 10 friss szintet. A TESO esetében más a helyzet. Itt az első perctől kezdve, akár egy frissen létrehozott profillal is nekivághatunk a program nyújtotta kalandoknak, a szörnyek ugyanis velünk együtt válnak egyre erősebbé, pont, mint az egyjátékos TES-ekben. Akkor sem kell félnünk, ha a barátainkkal közösen szeretnénk végigjátszani a kiegészítést, és az egy csapatba verődött karakterek között ordas nagy a szintkülönbség. Egy 50-es szintű Dragonknight és egy újonnan kreált Warden alkotta party is működőképes a TESO világában. A rendszer figyelembe veszi a csapattagok közti szintkülönbséget, és különféle módon segíti őket abban, hogy együttes erővel vihessék végig a Morrowind által kínált fő- és mellékküldetéseket, dungeonöket és így tovább.
Morrowind 0.5
Mint ahogy az a bevezetőben már említésre került, Tamriel észak-keleti csücskében, Morrowind provinciában járunk, egészen pontosan Vvardenfell területén, ami voltaképpen a térség közepén található szigetet takarja. A környezet egyszerre lehet ismerős és hathat újnak, mivel a történet a Red Mountainért vívott harcot követően, és mintegy 700 évvel a The Elder Scrolls III-at megelőzően játszódik. A lore ezt az időszakot a Tribunal aranykoraként tartja számon, mely során a három egyszerű halandóból élő istenné vált trió uralkodik a terület felett. Dwemerekből már egy szál sem akad, és minden az Azura által megátkozott Dark Elfek kezére került. Nem dúl háború, nincsenek természeti katasztrófák, minden a legnagyobb rendben folyik. Egy szó, mint száz: a provincia virágzik. Ezt mi sem mutatja jobban a nyüzsgő piacoknál és a sziget déli részén épülő fővárosnál, Vivec Citynél. Főhősünk ennek megfelelően vakációzási szándékból száll hajóra és veszi az irányt Vvardenfell felé.
Azonban az idilli képet megtöri egy prófécia: Azura, az éjszakai égbolt istennője jelet küld a Dark Elfeknek, és felhívja figyelmüket egy rohamosan közeledő veszélyre. A jóslat szerint csakis egy tengerentúli kalandor segíthet a veszedelem elkerülésében – ez lennénk mi, és az a dolgunk, hogy asszisztáljunk Vivecnek. Megérkezve a róla elnevezett városba igencsak levert állapotban találjuk a harcos-költőként ismert Tribunt. Magát Vivecet kezdi elhagyni isteni ereje, percről percre egyre gyengébbé válik, ezért morális segítségnyújtáson kívül másra nem képes. A fenyegetés közelségét azonban ő is érzi, éppen ebből kifolyólag arra kéri a vándort, hogy segítsen annak felszámolásában.
A történetet megelőzően végig kell játszanunk a betanító szekciót, ami új karakter kreálásakor kötelező. A tutorial során a hajónkat rabszolgakereskedők támadják meg, és az a feladatunk, hogy elmeneküljünk az általuk felügyelt szigetről. Az oktatómód alól csak abban az esetben van kibúvónk, ha azt korábban már kijátszottuk az alapjáték elindításakor, egy másik karakterrel – igaz, megjegyzendő, hogy a Morrowind teljesen új tutorial-szekciót kapott, szóval így is, úgy is érdemes nekiesni.
A kiegészítő elsődleges küldetésszála nagyjából 30 óra extra tartalmat jelent. A történet megértéséhez nem szükséges a korábbi The Elder Scrolls-játékok ismerete, hiszen minden fontosabb információt megtudhatunk a dialógusokból. Ennek ellenére akkor a legélvezetesebb a végigjátszás, ha a játékos ismeri az univerzum hátterét, mivel a készítők gondoskodtak róla, hogy ne lógjon ki a lóláb sem a főszál, sem a mellékküldetések esetében. A mellékmissziók pedig, akárcsak a kampány, kifejezetten jók, főleg, hogy az elsődleges küldetések mellett több hosszú, összeolvadó mellékszál is helyet kapott a játékban. A Dark Elfek fő házai, azaz a nagy családok, mind-mind megkapták a maguk egyedi küldetéssorozatát, valamint a sokak által ismert titkos társaság, a Morag Tong is kiemelkedő helyet kapott a nagy tervben. Nemcsak az elsődleges tartalomban jár nekik kihangsúlyozott szerep, de a készítők megtámogatták őket egy dedikált mellékküldetéssorozattal is, biztos, ami biztos. Szomorú hír azonban, hogy a játékos nem csatlakozhat a Morag Tong soraihoz, ami egy kihagyott ziccer a ZeniMax részéről. Ejnye, srácok.
A mellékküldetések legszámottevőbb jellemzője, hogy főként a játékos lelkére próbálnak hatni, érzelmes történetekkel és visszatérő karakterekkel, akikhez hősünk valamilyen szempontból mindenképpen viszonyulni fog. Lehetnek társak, akiket a véletlen hozott össze, ellenségek, akik a sors végett kényszerültek a ring ellentétes sarkaiba, barátok, akik egymáson igyekeznek segíteni, és így tovább. Ezek mellett az érzelemdús szálak mellett persze akadnak olyan missziók is, amelyek a tradicionális MMO útvonalat követik. Tudjátok a „Nem szállítottam le időben az árumat, elvinnéd helyettem a megrendelőnek?” és társai.
Újdonságokból sosem elég
Az expanzió által biztosított térkép jelenleg a játékhoz hozzáadott legnagyobb PvE zóna (a legkiterjedtebb régió cím Cyrodiilt illeti, ami a TESO PvP zónájaként ismeretes). Vvardenfell szigetét teljes mértékben körbe lehet sétálni, ez alól egyedül a térség közepén található vulkán kivétel. Tehát akinek vágyálma, hogy megmássza a Red Mountaint, az nem az Elder Scrolls Online-on belül fogja megtenni. A térkép közepén tátongó üres lyuk ellenére a bejárható terület így is mintegy 27 százalékkal nagyobb Craglornál és 20 százalékkal Wrothgarnál. Szerencsére látnivaló is bőséggel akad. A 2002-es Morrowind híres nyüzsgő városairól és változatos tájáról, ami a 2017-es újragondolásban sincs másként. Akadnak benépesített települések, zöldellő tájak, mocsaras területek és vulkanikus, sivatagos mezők. Az építészet és az egyéb részletekre való odafigyelés figyelemreméltó, Vivec palotájának ajtaja például egy egész históriát örökít meg az elfek isteneiről.
Azonban a terület szépsége és nagysága mit sem ér, ha nincs tartalom, amivel telepakolhatnád. A fentebb már kitárgyalt küldetések mellett a kiegészítő további újdonságokkal is szolgál a játékosoknak. Hat új egyénileg is teljesíthető dungeon, azaz Delve és két csoportosan végigjátszható úgynevezett Public Dungeon növeli a TESO instáinak mennyiségét, valamint World Bossból is akad pár. A móka kedvéért egy friss Trial is bekerült a játékba, ez a Public Dungeonökhöz hasonlóan működik: egy 12 fős társaság küzd meg a túlélésért, éppen ezért csak tapasztaltabb játékosoknak ajánlott, lehetőleg kimaxolt karakterekkel. Illetve elérhetővé vált két új vvardenfelli Homestead, ezeket a Crown Store-on keresztül akkor is megvehetjük, ha nincs birtokunkban az expanzió.
A Battlegrounds-rendszerhez is érkezik némi adalék. A kiegészítőhöz új térképek dukálnak, melyek között egyaránt akad nyílt területű és klausztrofób kialakítású, szűkös szakasz is.
Az utóbbit illetően a szomorú hír az, hogy a rendszer egyelőre csak köhögve működik. Aki nem ismerné: a Battlegrounds egy csapatalapú kompetitív játékmód, ahol 3 darab 4 fős csapat (4x4x4) küzd meg egymás ellen olyan triviális játékmódokban, mint a King of the Hill vagy a Capture the flag. A probléma elsődleges oka az, hogy a mód már 10-es szinttől elérhető, és ezért a balansz gyakorlatilag önmagától repül ki az ablakon. A Battlegroundsban eleve kevés a játékos, a köztük lévő szintkülönbséget pedig különféle bónuszokkal próbálja meg orvosolni a rendszer, aminek végeredménye a spektrum két végét érinti: vagy túlságosan nagy boostot kapnak, vagy elenyészően keveset.
Harci medve, támadj!
Végezetül pedig a dungeonök és a World Bossok mellett új kasztot is kaptunk. A Wardent olyan játékosoknak találták ki, akik nem akarják elkötelezni magukat semmi mellett. Lehetsz mágus, harcos, rugó, szanitéc, kisdobos. Sőt az sem baj, ha a builded félresikerül, mivel a skill-fa segítségével bármi megoldható. A kaszt 3 fejlesztési ággal rendelkezik. Az első az Animal Companions, amely segítségével állatokat idézhetsz meg, amik harc közben segítenek téged. A második a Green Balance, amely egy gyógyításra alapuló ág, ez nemcsak a Warden, de az őt körülvevő társai számára is előnyös. A harmadik pedig a Winter’s Embrace, ami egy csokor fagy típusú varázslat gyűjteménye. Mindegyik ágról érdemes skilleket válogatni, hiszen a talentumok pazar módon egészítik ki egymást.
Habár első ránézésre a Warden azoknak kedvez, akik a Sorcerer kaszttal szeretnek a leginkább játszani, mégis bátran ajánlható azoknak, akik a fegyverek nyers erejében bíznak. Egyes varázslatok inkább afféle kiegészítésként szolgálnak a szemtől szembeni harcban, mintsem teljesjogú bűbájként.
A kerítés effektus
Annak ellenére, hogy az TESO: Morrowind telis-tele van szólóban is roppantul élvezhető tartalmakkal, mégsem merem tisztaszívből ajánlani mindenkinek. Az MMO-k velejárója, hogy akármit csinálsz, mindig lesz valaki, aki belekontárkodik az egyéni élménybe. Ezzel persze semmi baj nincs, hiszen a többi játékos azért van ott, hogy segítse a társait. Azonban például egy-egy dungeon végigjátszása során, ha új karakter lép be a térségbe, az ellenfelek felélednek, és ez megannyi bosszúsághoz vezethet. Ha ezzel meg tudsz békülni, akkor megérti beruházni a csomagra, de ha nem, akkor találkozunk majd 15 év múlva.
