Solstheim, a lehetőségek szigete

Bizonyára sokan vannak, akik végigjátszották az alapjátékot, majd azt követően a Tribunalt is, véget vetve Almalexia istennő őrült őrjöngésének. A kiegészítő feltelepítése után azonban vészjósló híreket hallunk arról, miszerint fent északon, Solstheim szigetén kisebb-nagyobb gondok adódtak a Fagypille (Fort Frostmoth) nevű erődítményben. Jobban utánakérdezősködve megtudhatjuk, hogy a Vvanderfell északi partjainál fekvő, Khuul nevű halászfaluból indul egy hajó a szigetre. Nekünk sem kell több, miután felkerestük a hajót, s kifizettük az út árát, el is indulunk, hogy hamarosan megérkezzünk a szigetre.

Partra szállva először Fagypille kikötőjét, illetve magát az erődítményt pillanthatjuk meg, s a kapukon besétálva nem túl bizalomgerjesztő látvány tárul a szemünk elé: a falak között szolgáló hadfiak unottan végzik feladataikat, nyoma sincs a vvanderfelli erődökben uralkodó katonás rendnek, szinte tapintható a levegőben a feszültség. Az egyik katonát megszólítva először is képet kaphatunk az erődítményben uralkodó borzalmas morálról, másodrészt megtudhatjuk, hogy a főparancsnok Falx Carius kapitány, valamint, hogy itt található a helyi Kelet-birodalmi Társaság (East Empire Company) kihelyezett központja, illetve annak helyi vezetője, Carnius Magius. És itt érkeztünk el a kiegészítő egyik legnagyobb meglepetéséhez, nevezetesen ahhoz, hogy tulajdonképpen két hosszú, jól kidolgozott fő történetszálat játszhatunk végig.

Te melyik úton indulnál el?

Persze ez azért így mégsem egészen igaz. A fő történetet Carius kapitánnyal beszélve indíthatjuk el, kinek első megbízása szerint ki kell derítenünk, hogy miért csappant meg ilyen erősen az erődben szolgáló katonák morálja. Már rögtön itt szembesülhetünk az expanzió egyik újdonságával, vagyis a változatosabb küldetésekkel, például az előbb említett feladat tulajdonképpen egy nyomozás, amely végén egy döntéshelyzet elé kerülünk; ez több feladatban is elő fog még fordulni, de erről még lentebb lesz szó, mint ahogy ennek a szálnak a tényleges történetéről is.

Mint említettem, van egy másik, ehhez hasonló, részletesebben kidolgozott sztorivonal is, a Kelet-birodalmi Társaság megbízásából egy bányászkolónia, Hollókő (Raven Rock) felépítése. Lényegében ez a kampánysor hasonlít az alapjáték „céhes” küldetéseihez, hiszen Hollókő létrehozásához csatlakoznunk kell a társasághoz, de mégis, jóval bővebb és érdekesebb, összetettebb és izgalmasabb azoknál. Mindkét szálat végigjátszhatjuk persze, viszont, mint már írtam, rendkívüli pozitívum, hogy a történetek előrehaladtával többször kerülünk döntéshelyzetekbe, illetve ezeknek és a döntéseinknek a következményeként mindkét sztorinak többféle befejezése is lehet.

Solstheim, a fagyos paradicsom

Ami biztosan legelőször szembetűnő lesz mindenki számára, amint partra lép a szigeten, annak klímája lesz. Mivel Solstheim messze északon található, ebből következik, hogy klímája is hideg és havas lesz. Biztosan lesz, aki ezt furcsának fogja találni Vvanderfell inkább mesebeli tájai után, olyan is, akinek igazi felüdülést jelent, mindenki döntse el ezt maga, mindenesetre én örültem egy kis változatosságnak, de hangsúlyozom, ez csupán személyes vélemény.

Maga a táj természetesen teljesen más, mint amit eddig megszoktunk, viszont ugyanolyan változatos, mint Vvanderfell vidékei. Solstheim déli részein még zöldell a fű, bár az időjárás már itt is eléggé zord, de ahogy haladunk egyre északabbra, ez egyre erősödik. Lassan hóba borul a táj, mindenfelé fenyőfák magasodnak, majd egészen északon eltűnnek azok is, csupán egy hatalmas hegy bontakozik ki előttünk, amelynek a nyugati oldala egy óriási gleccser, míg a keleti fele kissé barátságosabb, hófödte dombvidék. A szigeten, Vvanderfell-lel ellentétben kevesebb települést találunk, ha Raven Rockot is beleszámoljuk (amit, mint már írtam, nekünk kell megépítenünk). Csupán négy lakott települést számolhatunk össze: a már említett Fagypille erődöt, Thirsköt, a nordok mézsör barlangját (illetve inkább „kocsmáját”), amelynek akár a vezetőjévé is válhatunk egy kisebb küldetéslánc folyamán, valamint Skaalt, a skaal nevű nord törzs faluját északon.

A sziget rengeteg érdekes helyszínnel kecsegtet, ilyen például a Thirsktől nyugatra található Fjalding-tó, melynek hatalmas felszínét szinte már teljesen belepte a jég, illetve Karstaag, a hatalmas jégóriás jégkastélya, ami északon található, a gleccserek között, és valóban impozáns látványt nyújt. Persze ezeken kívül még számtalan felfedezésre váró hely található a földdarabon, valamint persze a készítők most is rengeteg barlangot, illetve sírhelyet hoztak létre, amelyek az alapjátékhoz romjaihoz hasonlóan most is rengeteg ellenfelet és persze értékes kincseket rejtenek.

Fontos még megemlíteni Solstheim vadvilágát is, rengeteg új lénnyel futhatunk össze, például találkozhatunk farkasokkal, medvékkel, vaddisznókkal, illetve az „őslakosokkal”, tehát a vadonban is összefuthatunk kitagadott, renegát nordokkal, és az inkább törpékre hasonlító, de mégis remek harcosnak bizonyuló rieklingekkel.

Mindezeken túl természetesen rengeteg új alapanyagot, illetve sok új páncélfajtát és fegyvert találhatunk, illetve szerezhetünk magunknak egy teljesen egyedi, ritka anyagból kovácsoltatható „jégpáncélt” is, de természetesen ezért meg is kell dolgoznunk, főképp megfelelő mennyiségű, a vértezet elkészítéséhez nélkülözhetetlen „szent jeget”, sthalrimot kell gyűjtenünk, amely leginkább ősi sírokban, illetve barlangokban fordul elő, kifejtéséhez pedig egy különleges szerszámra is szükségünk lesz. Ez lenne tehát Solstheim szigete, amely megérkezésünkkor még viszonylag békés terület, de hamarosan elindulnak az események...

A Vérhold éjszakája

Ígéretemhez hűen következzék pár szóban a fő történetet bemutatása. Magáról Solstheimről tudni kell, hogy nem kapcsolódik konkrétan Morrowind provinciához, sokkal inkább tekinthetjük Skyrim (Égkoszorú) részének, ez persze jól tükröződik a sziget építkezési stílusában, illetve a helyi lakosok (akiknek a jó része nord, vagyis északi) szokásaiban. Mikor megérkezünk, minden nyugodtnak látszik, eltekintve persze a katonák rosszkedvétől, de Carius kapitány pár küldetése után beindul a dolog: kapunk egy megbízást, hogy egy légiós segítségével számoljunk fel egy közeli csempészbarlangot, de mikor visszaérünk láthatjuk, hogy távollétünk alatt megtámadták Fagypillét. A falak nagy része ledőlt, az erőd udvara, valamint a katonák is igencsak feldúlt állapotban vannak. Körbekérdezősködve hamarosan megtudjuk, hogy furcsa, farkasok és emberek keverékére emlékeztető lények támadták meg az erődöt és rabolták el Cariust! Tulajdonképpen a kiegészítő igazi története is itt kezdődik; el kell utaznunk a sziget északabbi régióiba, hogy felkeressük a nordokat és megtudjuk, mi is történt pontosan.

A sztoriból legyen elég ennyi, de azt még hozzáteszem, hogy maga a főszál valamivel rövidebbre sikeredett, mint az alapjátéké, ugyanakkor sokkal izgalmasabb is lett, és ne feledjük, a Kelet-birodalmi Társaság küldetései nagyban orvosolják a sztorivonal kurtaságát. Szintén érdemes figyelembe venni az említett döntéshelyzeteket, választási lehetőségeket, amelyek miatt akár többször is ajánlott nekifutni egy-egy történetnek.

Végítélet

Összességében ez a kiegészítő korrekt lezárása az Elder Scrolls sorozat harmadik részének. Bár vannak negatívumok, például a rövid fősztori, illetve pár, még az alapjátékból benne maradt bug, de szinte mindig találhatunk benne olyan pozitívumot is, ami bőven orvosolja az előforduló hibákat. Remek kiegészítő, véleményem szerint jobban sikerült, mint az első expanzió, a Tribunal, egyszóval a Bethesda ismét remekművet tett le az asztalra!