A The Binding of Isaac: Rebirth egyfajta felújítás. Mindent meghagyott, amit az előző részben imádtunk vagy utáltunk, ugyanakkor rengeteg újítást is hozott. Többek között változó szobaméreteket, új ellenfeleket, bossokat, még több felvehető tárgyat, új befejezéseket és ami a legfontosabb: teljesen maga mögött hagyta a Flash-t és annak minden kötöttségét.
Isteni színjáték
Az alaptörténet cseppet se változott. Főszereplőnk továbbra is Isaac, akit édesanyja egy isteni sugallat hatására megfoszt mindentől, elzár, majd meg akar ölni, hogy bizonyítsa teljes odaadását. Isaac a házuk pincéjébe menekül, ahol ismeretlen szörnyűségek várnak rá…
Innen indul a játék, melyben célunk az, hogy kijussunk a pincéből és a végén szembe nézzünk anyánkkal. Első hallásra ez nem tűnhet nehéznek, pedig nagyon is az. Utunkat különböző rémségek és csapdák hátráltatják: van itt minden az óriáspókoktól kezdve, a vért köpködő szobrokon át egészen a csontot dobáló csontvázakig. Hat véletlenszerűen generált szinten kell átvergődnünk magunkat, melyeknek a végén egy-egy boss vár, ezután pedig anyánkkal kell szembenézni. Ha sikerült megölnünk, akkor a játéknak vége és megkapjuk az egyik endinget a 16 közül. Ugyanakkor, ha utunk során elhalálozunk, akkor az egészet kezdhetjük előről, ugyanis a játékban folyamatos permadeath van jelen.
„Dear diary, today I died”
Felmerülhet a kérdés, hogy mit csináljunk, ha „végigjátszottuk” a játékot. A válasz roppant egyszerű: kezdjük újra! A Rebirth továbbra is a „roguelike” műfajt erősíti, így minden végigjátszás más. Továbbá a játék nem ér véget anyánknál: a második nekifutás alatt még több titkot oldhatunk fel. Ha ez nem lenne elég, akkor a játék egész pontosan 20 különböző kihívással is szolgál, melyeknek célja, hogy előre megadott feltételek mellett jussunk el a végére. Mindegyik teljesítése után feloldunk 1-1 új tárgyat, amit utána megtalálhatunk a sima köreinkben.
Természetesen a fentiek közel lehetetlenek lennének a többszáz felvehető tárgy nélkül, amik amellett, hogy új erőket adnak, még a külsőnkön is elég morbid változtatásokat végeznek. Edmund McMillen ezzel ismét bebizonyította, hogy nagyon beteg a képzelőereje és ezzel mi csak jól járunk.
Szépség és szörnyeteg
Vizualitást tekintve a Rebirth sokkal szebb látvánnyal kecsegtet elődjénél. A fény-árnyék effektusok jobban működnek, habár az eredeti rajzolt stílusából visszavettek egy kicsit. A részletek továbbra is kellően undorítóak. Férgek a földön, vér és belsőségek. Épp olyan mennyiségben amennyire Edmundtól elvárható... Nem mindennapi játék ez, kell egyfajta nyitottság a megértéséhez, de akik belevágnak, garantáltan nem mindennapi élménnyel gazdagodnak.
