Az üveghegyen is túl
A jobb-rosszabb Minecraft-klónok végtelen óceánján hajózva a Terraria üde színfoltként tűnik fel a horizonton. Természetesen az alapok változatlanok, itt is egy véletlenszerűen generált terepen kalandozunk, harcolunk, felfedezünk, majd az általunk épített kis kunyhóban vagy hatalmas várban pihenjük ki fáradalmainkat. De kezdjük az elején! Notch kockavilágával ellentétben itt mi határozzuk meg a karakterünk nemét, kinézetét és ruházatát is, bár ez nem tesz hozzá szinte semmit a játékélményhez (főleg, mert nagyrészt páncélban és sisakban parádézunk), de azért hozzáad egy keveset a hangulathoz. A világgenerálás már sokkal egyszerűbb, mivel itt csak a pálya méretét (kicsi, közepes, nagy), valamint a játék nehézségét állíthatjuk be. Ez az opció lehetett volna kicsit részletesebb, de legalább van benne egyfajta meglepetés, amikor egy totál ismeretlen és tőlünk idegen környezetben kezdjük el a játékot. A Minecrafthoz hasonlóan itt is többféle biom várja a kalandorokat: megtalálható a szokásos erdő, sivatag, dzsungel, tundra, de van itt óceán, alvilág, meteor becsapódási terület, szivárványvilág (unikornisokkal!) és minden, mi szem-szájnak ingere.
Kockabirodalom
A változatosságra tehát nem lehet panasz, ráadásul a legtöbb elem lebontható, hogy később felhasználhassuk az építkezésnél. A kraftolás sokkal egyszerűbb a Minecraftnál, ami nekem speciel jobban tetszett. Igaz, a menüben kicsit nehéz navigálni (én valami oknál fogva mindig félrekattintottam), ez néha zavaró tud lenni, viszont nem lehet minden tárgyat elkészíteni egyetlen munkaasztalnál, így taktikázni kell, hogy melyik eszköznek akarunk helyet biztosítani a lakhelyünkön. Az alapdolgokat a munkapadnál (workbench) gyárthatjuk le, ezekből később összerakhatunk egy üllőt a fegyvereket kreálásához vagy kemencét az ércek olvasztásához, esetleg egy szövőszéket, ahol pókfonálból készíthetünk ágyat, függönyt, vagy színes zászlókat otthonunk megszépítésére. A legfontosabb eszközeink a kard (ami lehet rövid vagy hosszú is), a csákány és a balta. Értelemszerűen a pengénkkel harcolunk a szörnyek és a bossok ellen, a fejszével fát vágunk, a csákánnyal vasat, rezet és egyéb érceket bányászunk, amikből jobb fegyverzetet készíthetünk magunknak. Ezen kívül készíthetünk kalapácsot, amivel a felhúzott épületeinket bonthatjuk le, vagy csinálhatunk íjat, puskát, sőt horgászbotot is. Eszközeink itt nem kopnak el, így a Minecrafttal ellentétben nem kell foglalkoznunk az utánpótlással. Jelenleg, majd’ négyezer tárgy és blokk áll rendelkezésünkre, ami elképesztő szám a konkurens játékokhoz képest.
Vigyázz, kész, építs!
Az építkezés a Terrariában eléggé érdekesen van megoldva. Mivel a játék 2D-s, ezért nemcsak a padlóról meg a plafonról kell gondoskodnunk, hanem a háttérben lévő falakról is, amikre az ablakok, a díszítések és a világítótestek kerülnek. Ez így elméletben kicsit furán hangozhat, de gyakorlatban minden értelmet nyer és szinte nem is érezzük, hogy nem 3D-s a játék. A blokkokat formázhatjuk a kalapácsunkkal, így kialakíthatunk laposabb formákat, esetleg csinálhatunk tetőt vagy éppen boltíveket. A legalapvetőbb építőelem a fa és a kő, de (ha nagyon sok áll a rendelkezésünkre) használhatunk érceket, üvegfalakat, agyagot, téglát és homokkövet is. Az épületek kialakítása csakis rajtunk áll. Építhetünk kisebb települést különálló házakkal, vagy épp ellenkezőleg: egy hatalmas kastélyt. Persze ezek csak a külsőségek, leginkább a kraftolós részleget fogjuk használni, illetve a raktárhelyiséget, már ha építünk ilyet. A szobáinkba rakhatunk díszeket, ablakokat, különféle kényelmi tárgyakat (székek, asztalok, vécé), festményeket vagy akár szobrokat. Ráadásul a falakat és a blokkokat ki is színezhetjük egy szobafestő NPC-től vett festékekkel!
Párosban a városban
Apropó NPC-k! A Terrariában 25 nem játszható karakter van, akik különféle árukkal és szolgáltatásokkal látnak el minket. A nővérke (értelemszerűen) meggyógyítja sebeinket, a kereskedő hasznos dolgokat árul, például lámpás bányászsisakot. Ott van még a már előbb említett festő, akitől a festményeket szerezhetjük be, vagy a robbantós fickó, aki bombákat és puskákat árul jutányos áron. Persze ezek az NPC-k nem jönnek csak úgy a két szép szemünkért, némelyik komoly előfeltételeket követel meg; a driád például csak egy boss legyőzése után jelenik meg, a horgászt pedig előbb egy óceán partján kell megtalálnunk. Számomra a legidegesítőbb a guide nevű karakter volt, aki a játék elejétől fogva mellettünk van, hogy hasznos (?) tanácsokkal lásson el minket. Magasabb szinteken is muszáj őt eltűrni, mivel megölhetetlen, bár egy moddal ki lehet őt is iktatni.
Az NPC-k mindegyikének kell egy saját hajlék is, ahol esténként megpihenhetnek. Ez lehet egy szoba a kastélyban, vagy különálló épület, a lényeg, hogy méretben megfelelő legyen a karakter számára, és biztosítson egy kényelmi tárgyat számára. Ha egy ember be akar költözni hozzánk, a játék szövegesen jelzi ezt számunkra, majd ha elkészült a hajlék, az NPC megjelöli a területét egy kis zászlóval. Egész szép kis birtokot hozhatunk így létre, de vigyázni kell a szörnyek támadásaival, mert bárhová is telepszünk le, a zombik és repülő szemgolyók azonnal megtalálnak esténként, hogy elvegyék az életünket.
2D-s háború
A harc nem valami bonyolult, általában egy rövidkarddal is könnyen megölhetők a gyengébb szörnyek. Nappal a színes zselék (slime-ok) támadnak, esténként pedig jönnek a durvább dolgok. Vannak itt zombik, repülő halak, sőt, ha a játék jelzi, hogy „Blood Moon rising”, akkor érdemes fedezékbe húzódni, lehetőleg a föld alá. Ekkor érkeznek ugyanis a keményebb élőholtak és a különleges ellenfelek, mint a vőlegények, menyasszonyok, véres zombik és bohócok (!). Ebben az időben a csoszogó hullák kinyithatják a palotánk ajtaját, és levadászhatnak minket a biztonságosnak hitt falainkon belül.
Ha pedig az éjszaka nem lett volna elég veszélyes, akkor a bossharcokban a felkészületlen kalandor egyből fűbe harap. A normál játékban is eléggé izzasztóak az összecsapások, hát még Hard Mode-ban! Az alap bossok között van méhkirálynő, Cthulhu szeme és agya, a világfaló féreg, és egy hatalmas csontváz is. Az említett hard fokozat pedig még durvább, ráadásul vannak eseményekhez kapcsolódó ellenfelek, mint a mikulásrobot (!!) vagy az őrült karácsonyfa. Aki nem készül fel eléggé egy ilyen ütközetre, az egy életre megtanulja, milyen is a vereség. Szerencsére halálunkkor csak pénzt veszítünk, amit könnyen visszaszerezhetünk, ha eladjuk a felesleges holminkat.
8-bites őrület
A fent leírtak nagyon pozitív képet festenek a Terrariáról, pedig, mint minden játéknak, ennek is vannak hibái. Nekem a legzavaróbb a menükben való navigálás volt, mivel az Escape gombbal nem állíthatjuk meg a játékot, csak ha megnyitjuk az Inventoryt, majd rámegyünk a beállításokra, és ott kilépünk a menübe. A másik gondom az irányítással adódott, ami főleg harcnál zavaró, mert ha el akarunk ugrani az ellenfelek elől, akkor gyakran még a levegőben is belénk ütnek egyet, és emiatt a földre esünk. A fegyverek néha nagyon hátralökik az ellenfeleket, ami ránk nézve is igaz, ha az opponensünk támad, emiatt nem egyszer estem le egy-egy magasabb pontról. És még két probléma: az NPC-k néha nem találják meg az utat a saját otthonukba, a zene pedig néha már a monoton prüntyögés szintjét súrolja.
Mindezek ellenére a Terraria nagyon élvezetes játék, tökéletes a Minecraftra ráunók számára. A tartalom és a tárgyak mennyisége lenyűgöző, a grafika nagyon kellemes, kihívás is van benne bőven. Ha nem is lett korszakalkotó, de legalább irányt mutatott olyan, szintén kiváló programoknak, mint a Steam Early Acesst meghódító Starbound.
