Véletlen vagy sem, nagyon érdekes hogy egy PC Guru számon belül két Nintendo Gamecube-klasszikus újrakiadásáról is regélhetek nektek. A 74. oldalon tanyázó Zelda-játék mellett most egy Tales-epizód is a tesztpadra került, ráadásul a sorozat egyik legközkedveltebb, kultikus része. Nyugaton a Tales of Symphonia 2013-ig a GC tulajok kiváltsága volt, akkor azonban PS3-ra is megjelent a program. Az pedig egy régi motoros szemével már-már egészen szürreális, hogy immár a Steam is felsorakozik listájában, 13 évvel az eredeti verzió piarcra kerülése után. Hiába, mostanság jó dolga van azoknak a PC-s játékosoknak, akik ismerkednének a műfajjal, vagy épp lubickolni szeretnének a zsáner legjobbjai által nyújtott élvezetekben. Ha ifjú játékos vagy, akkor el sem tudod képzelni, hogy bő 10-15 éve mennyire kiváltságos dolog volt, amikor egy-egy Japánból érkező szerepjáték a konzolos béklyóit levetve megjelent számítógépre is. Az pedig a nedves álmainkban is elképzelhetetlennek számított, hogy az itthon eleve ritkaság számba menő Gamecube-ról érkezzen egy olyan klasszikus, mint a Symphonia. De ez már egy másik történet, egyszer lehet, hogy megér majd egy bővebb irományt ez az időszak, most azonban fókuszáljunk inkább a Symphoniára!
Angyalok és démonok
Képzeljünk el egy Tales-játékot, amely nem egy tizensok epizódos franchise sokadik részeként, hanem egy felfelé kapaszkodó márkanév úttörőjeként jelenik meg! 2003-at írunk, dübörög a PS2-korszak, és szép számban érkeznek a műfaj hasonszőrű címei. A Symphonia ennek az időszaknak a letisztult kompozíciója. De mit is jelent ez? Például azt, hogy a játék szokatlanul gördülékeny és célratörő. Nincs túlbonyolítva az alapszitu, nincs nyögvenyelős oktatómód, nem kell másfél órát várni az első komolyabb labirintusért, hamarjában teljes fordulaton zakatol a sztori, és mégsem érzünk hiányt semmiben. Aztán ahogy peregnek az események, megismerjük a karaktereket, vidám intermezzókon nevetünk, és jó ütemben érkeznek a harcok is. Valahogy más a játék tempója, mint amit a mai JRPG-kben tapasztalunk, ez a ritmikusság pedig üdítően hat, annak ellenére, hogy már-már retró játékról beszélünk. Ami ráadásul nem is könnyű darab! Folyamatosan figyelni kell a tárgyainkat, és menedzselni a felszerelést, valamint a társaink állapotát, ha gond nélkül akarunk haladni.
A sztori egy ifjú kiválasztott hölgyemény és hű kísérőinek sorsát meséli el, akiknek természetesen a világ megváltása és a dolgok rendbetétele a feladatuk. A történet érdekes központi eleme az emberi áldozatvállalás, de persze nem csak ilyen fajsúlyos témák merülnek fel a sztoriban. A Tales-címekre általában jellemző derűs átvezetők, viccesnek szánt közjátékok színesítik az atmoszférát. A szokásos JRPG-sablonokon túl a harcrendszer gyors, akcióközpontú: a főhőst majdhogynem bunyós címeket idéző szisztémában, valós időben irányítjuk. A társainknak, időkimerevítés mellett, taktikai attitűdöt állíthatunk be, vagy épp varázsolhatunk, tárgyhasználattal segíthetjük a parti többi tagját, és így tovább. A port sem tűnik vészesnek (pedig az – erről a következő bekezdésben bővebben is értekezünk), mert a játék a pasztell jellegű textúráival, animés karaktereivel pofásan fest, pláne, ha hozzátesszük, hogy egy 2003-as megjelenés újrakiadásáról van szó. (Mondjuk a térképen történő mászkálás látványa majdnem PS1-es színvonalú, de minden más nagyon is rendben van!) A muzsikák kellemes dallamokkal, a szinkronszínészek pedig a szokásos animés stílusjegyekkel egészítik ki a látottakat. A rajongók nagy örömére lehet a japán és az angol szinkron között is választani, ezúttal a tesztelő inkább az utóbbira voksolt, a miheztartás (és az érthetőség) végett.
Tales of Kálvária
A Tales of Symphonia legnagyobb problémái a portolás trehányságából fakadnak. A japán játékok PC-s átiratainál láttunk már egyet s mást az elmúlt években, de a Symphonia egészen biztosan nyerő lehetne egy vonatkozó citromdíjra. Alap probléma: akárhogy állítjuk a felbontást, a cucc lelke 720p-ben rendereli a háromdimenziós képet, csak a felhasználói felület néhány eleme skálázódik feljebb. Ehhez jön még a lassú képfrissítés: ezt bizony stabil 30-ra korlátozták a fejlesztők. Szerencsére nem kellett sokat várni a megoldásra, ugyanis Durante (tudjátok, az öntevékeny úriember, aki patcheivel az első Dark Souls-kiadást is eléggé gatyába rázta) hamar készített egy foltot (állítólag 14 perc alatt írta meg a javítást), amely többek között ezeket a hibákat is orvosolja. A Durante patch amúgy a cel-shade látványon is javít, de Kaldaidennek köszönhetően egy másik pakk is érdemes a letöltésre, amivel (elvileg) 120-ig pörgethető a lezárt FPS számláló. Óriási macera a program VMProtect védelme is, amely szintén stabilitási gondokat okoz.
És ezzel nincs vége a Symphonia-kálváriának, mivel a játék más durva hibákat is tartalmaz. Szerencsére a baromi hosszas képernyőváltásokat (pl. a mentési menübe lépve) már patchelték a készítők, sőt a lokalizációs gondokat is javították. Az alt-tabozás gondja viszont még mindig fenn áll – amint az ember kiugrik a játékból, hogy mondjuk csekkolja az asszony üzeneteit a Messengeren, azonnal megakad a Tales ablaka. Röhej, de néha még a Steam felülete is megtréfálja a játékost: egy-egy tized másodpercre át-áttünedezik a játék rétegein. A dolog kiküszöbölhető (lerakjuk tálcára a Steamet), de nem kicsit idegesítő, hogy ilyen botorságokra kell odafigyelnünk, ha zavartalanul szeretnénk játszani. A fórumok a lapzárta előtti órákban is aktívan pörögtek, a fentebb emlegetett két úriembernek köszönhetően pedig napról-napra jobb állapotba kerül a játék, de komolyan, az embernek olyan érzése van, hogy egy Dolphin emulátorral kevesebb vesződés lenne tisztességes formában játszani a Symphoniát, mint hogy a porttal és külsős patchekkel szenvedjen.
Nagyon nehéz tehát a Symphonia PC-s átiratát a jelenlegi állapotában értékelni. Az alapjáték zseniális, mondhatni kötelező darab minden JRPG kedvelőnek! A kontrollert is támogató, grafikailag korrekt változat rendben volna, de a jelenlegi instabil formájában nem ajánlható jó szívvel. Érdemes lehet még pár hetet várni, hogy milyen foltokkal varrják össze a kód rongyos részleteit, aztán ha egyenesbe jött a portolás, úgy időtök engedelmével érdemes lehet lecsapni a játékra.
