Szinte hallom, ahogy a bevezetőben említett „ingyenes” szó hallatán felszisszentetek, amit persze okkal tehettek, hiszen az ilyen játékok nagy része igencsak középszerű próbálkozás -- de előre megnyugtatok mindenkit: ez a játék nem az előbbi csoportba tartozik. Na de a puding próbája is az evés, így hát lássunk is neki!
Adott egy minden hájjal megkent őrült professzor, Dr. Glowenko, aki új-zélandi létesítményében zombihadsereget akar gyártani a világ meghódítására, de emberanyag híján pingvineken végzi gonosz kísérleteit. Ám az egyik pingvinnek, Pablónak sikerül megszöknie a fogságból, és elhatározza, hogy nem nézi tétlenül fajtársai sorsát, megakadályozza a dokit és segédjét, Pedro pingvint gonosz tervük végrehajtásában. Bár a történet kissé sablonos és óriási csavarokra se kell majd számítani, ennek ellenére sok helyen megfordulunk a Földön, a cuki pingvinek alkalmazása pedig egészen egyedi húzás, és egyfajta elborult humort is kölcsönöz a játéknak. A főhőst szintén hamar meg lehet kedvelni, hiszen ki ne szeretne egy aranyos pingvint, akinek humoros beszólásai vannak -- na meg persze stukkerei...
Bizony, a játékmenet se túl bonyolult, lényegében csak annyi a dolgunk, hogy irtsuk a tömegesen ránk törő ellenfeleinket, akik céljaink elérésében próbálnak megakadályozni minket. Ez olykor különösen nehéznek bizonyul, mivel az ellenség nem csak mennyiségében, de minőségében is felveszi a harcot Pablóval. Az egyszerű „zombi” pingvinektől kezdve a lézerlövegeken át a gigantikus méretű robotpingvinekig minden fajta ellenséggel meg kell majd küzdenünk. Járművekben sem lesz hiány (akad helikopter, tank, tengeralattjáró), habár többnyire csak szétszedni fogjuk őket, néha azért alkalmunk nyílik irányítani őket egy-egy pályaszakasz erejéig.
A lényeg persze a pusztítás, és ehhez főhősünk bőséges fegyverarzenállal rendelkezik. Használhatunk halálos ionágyút megtermettebb barátaink ellen, de van itt szimpla UZI is az egyszerűbb ellenfelek kiiktatására. Ha ez még nem lenne elég, megfelelő számú ellenség lekaszabolása (kombók végrehajtása) után különböző hatású pirulákat is kapunk, amelyek a játék meghatározó (és egyben különleges) elemét jelentik. Nem árt azonban vigyázni ezekkel, mert még az egyszerű gyógyító tabletták is érdekes hatásokat képesek produkálni, ha túladagoljuk őket, ilyenkor ugyanis belassul az idő, nagyobb dózisnál pedig még hallucinálni is kezdünk.
Mindezt persze nem légüres térben tesszük. Mint már említettem, a helyszínek változatosak, Tokiótól az Antarktiszig mindenhol megfordulunk. Ez sajnos a pályákra nem mondható el, általában vagy laborokban, vagy zuhogó esőben lövöldözünk valahol odakint, és hiába ülhetünk járművekbe, nem ez teszi ki a játékidő nagy részét. Ettől függetlenül a pályák egészen jól felépítettek, nem mindig a „balról jobbra végigmegyek rajta és nyertem” sémára épülnek, bár itt-ott előfordul, hogy néhány platformra nagyon nehezen lehet felugrani, mivel mozgás szempontjából nem az öregurasan totyogó pingvin a legjobb karakterválasztás...
Ami a feladatokat illeti, itt sem kell eget rengető újításokat keresni. Általában kapcsolókat kell aktiválni, melyeknek bár eltérő eredményei vannak (bombák felrobbanása, légzsilipek lezárása, és így tovább), közvetlenül vagy közvetetten mindegyik a továbbhaladásunkat hivatott segíteni.
A TAGAP legnagyobb erőssége kétségkívül az akció; amint elindítjuk a programot, rögtön a sűrűjébe csöppenünk, és kétségkívül nagyon látványos tud lenni, amikor minden fröcsög, törik, szikrázik, robban, és ég egyszerre. Szerencsére a program soha nem veszi magát komolyan; bár nem szemgyönyörködtető a grafika, de a robbanások kifejezetten káprázatosak -- szó szerint: lesznek pillanatok, amikor nem látunk majd egyebet, csak egy nagy fehérséget a monitorunkon...
Az egyedi látványvilághoz megfelelő hangok is dukálnak, és ezen a téren sem találtam sok kifogásolni valót. Az átlagos effektekhez briliáns zenék párosulnak, amik eszméletlenül megdobják a játék hangulatát.
Mint tudjuk, tökéletes játék nem létezik, pláne, ha a szóban forgó program a fejlesztőcsapat első próbálkozása, így a TAGAP-ba is belekerült pár hiba. Nekem a legfőbb problémát a játék nehézsége okozta. Ezzel alapból nem is lenne gond, hiszen elég sok nehézségi fokozat közül tudunk választani, de ha nem idegeskedéssel akarjátok tölteni a játékidőt, akkor a legegyszerűbb módot ajánlom (már csak azért is, mert menet közben nem lesz lehetőség a változtatásra), kihívás így is lesz bőven. Na de miért is hoztam fel ezt? Először is, ami már a játék elején szembetűnik, hogy az ellenfelek nagy része a képernyő két szélén jelenik meg -- a baj csak az, hogy végtelenítve, ami megkönnyíti a kombók szerzését, viszont egyes pályarészeken kifejezetten idegesítő, és feleslegesen hátráltatja a játékost, így elég gyakran fogunk elhalálozni. Itt ütközünk a másik fő problémába, mivel a TAGAP során ritkán tudunk majd menteni (a pályák felénél és végeinél van lehetőségünk erre), és ellenőrzőpontok szinte nem is kaptak helyet a játékban, ami miatt ugyancsak sokszor fogunk elvérezni.
Összességében mégis azt kell, mondanom, hogy a PenguinDT egy akciódús, sajátos hangulatú, és nagyon élvezetes játékot hozott össze. Tekintve pedig, hogy ez a program az első próbálkozásuk, érthető, hogy néhány hiba becsúszott. Érthető, és szerintem megbocsátható.
A maori harcos
Adott egy minden hájjal megkent őrült professzor, Dr. Glowenko, aki új-zélandi létesítményében zombihadsereget akar gyártani a világ meghódítására, de emberanyag híján pingvineken végzi gonosz kísérleteit. Ám az egyik pingvinnek, Pablónak sikerül megszöknie a fogságból, és elhatározza, hogy nem nézi tétlenül fajtársai sorsát, megakadályozza a dokit és segédjét, Pedro pingvint gonosz tervük végrehajtásában. Bár a történet kissé sablonos és óriási csavarokra se kell majd számítani, ennek ellenére sok helyen megfordulunk a Földön, a cuki pingvinek alkalmazása pedig egészen egyedi húzás, és egyfajta elborult humort is kölcsönöz a játéknak. A főhőst szintén hamar meg lehet kedvelni, hiszen ki ne szeretne egy aranyos pingvint, akinek humoros beszólásai vannak -- na meg persze stukkerei...
Let’s rock!
Bizony, a játékmenet se túl bonyolult, lényegében csak annyi a dolgunk, hogy irtsuk a tömegesen ránk törő ellenfeleinket, akik céljaink elérésében próbálnak megakadályozni minket. Ez olykor különösen nehéznek bizonyul, mivel az ellenség nem csak mennyiségében, de minőségében is felveszi a harcot Pablóval. Az egyszerű „zombi” pingvinektől kezdve a lézerlövegeken át a gigantikus méretű robotpingvinekig minden fajta ellenséggel meg kell majd küzdenünk. Járművekben sem lesz hiány (akad helikopter, tank, tengeralattjáró), habár többnyire csak szétszedni fogjuk őket, néha azért alkalmunk nyílik irányítani őket egy-egy pályaszakasz erejéig.
A lényeg persze a pusztítás, és ehhez főhősünk bőséges fegyverarzenállal rendelkezik. Használhatunk halálos ionágyút megtermettebb barátaink ellen, de van itt szimpla UZI is az egyszerűbb ellenfelek kiiktatására. Ha ez még nem lenne elég, megfelelő számú ellenség lekaszabolása (kombók végrehajtása) után különböző hatású pirulákat is kapunk, amelyek a játék meghatározó (és egyben különleges) elemét jelentik. Nem árt azonban vigyázni ezekkel, mert még az egyszerű gyógyító tabletták is érdekes hatásokat képesek produkálni, ha túladagoljuk őket, ilyenkor ugyanis belassul az idő, nagyobb dózisnál pedig még hallucinálni is kezdünk.
Földön, vízen, levegőben… inkább csak földön
Mindezt persze nem légüres térben tesszük. Mint már említettem, a helyszínek változatosak, Tokiótól az Antarktiszig mindenhol megfordulunk. Ez sajnos a pályákra nem mondható el, általában vagy laborokban, vagy zuhogó esőben lövöldözünk valahol odakint, és hiába ülhetünk járművekbe, nem ez teszi ki a játékidő nagy részét. Ettől függetlenül a pályák egészen jól felépítettek, nem mindig a „balról jobbra végigmegyek rajta és nyertem” sémára épülnek, bár itt-ott előfordul, hogy néhány platformra nagyon nehezen lehet felugrani, mivel mozgás szempontjából nem az öregurasan totyogó pingvin a legjobb karakterválasztás...
Ami a feladatokat illeti, itt sem kell eget rengető újításokat keresni. Általában kapcsolókat kell aktiválni, melyeknek bár eltérő eredményei vannak (bombák felrobbanása, légzsilipek lezárása, és így tovább), közvetlenül vagy közvetetten mindegyik a továbbhaladásunkat hivatott segíteni.
Vigyázat, epilepsziaveszély!
A TAGAP legnagyobb erőssége kétségkívül az akció; amint elindítjuk a programot, rögtön a sűrűjébe csöppenünk, és kétségkívül nagyon látványos tud lenni, amikor minden fröcsög, törik, szikrázik, robban, és ég egyszerre. Szerencsére a program soha nem veszi magát komolyan; bár nem szemgyönyörködtető a grafika, de a robbanások kifejezetten káprázatosak -- szó szerint: lesznek pillanatok, amikor nem látunk majd egyebet, csak egy nagy fehérséget a monitorunkon...
Az egyedi látványvilághoz megfelelő hangok is dukálnak, és ezen a téren sem találtam sok kifogásolni valót. Az átlagos effektekhez briliáns zenék párosulnak, amik eszméletlenül megdobják a játék hangulatát.
Minden jóban van valami…
Mint tudjuk, tökéletes játék nem létezik, pláne, ha a szóban forgó program a fejlesztőcsapat első próbálkozása, így a TAGAP-ba is belekerült pár hiba. Nekem a legfőbb problémát a játék nehézsége okozta. Ezzel alapból nem is lenne gond, hiszen elég sok nehézségi fokozat közül tudunk választani, de ha nem idegeskedéssel akarjátok tölteni a játékidőt, akkor a legegyszerűbb módot ajánlom (már csak azért is, mert menet közben nem lesz lehetőség a változtatásra), kihívás így is lesz bőven. Na de miért is hoztam fel ezt? Először is, ami már a játék elején szembetűnik, hogy az ellenfelek nagy része a képernyő két szélén jelenik meg -- a baj csak az, hogy végtelenítve, ami megkönnyíti a kombók szerzését, viszont egyes pályarészeken kifejezetten idegesítő, és feleslegesen hátráltatja a játékost, így elég gyakran fogunk elhalálozni. Itt ütközünk a másik fő problémába, mivel a TAGAP során ritkán tudunk majd menteni (a pályák felénél és végeinél van lehetőségünk erre), és ellenőrzőpontok szinte nem is kaptak helyet a játékban, ami miatt ugyancsak sokszor fogunk elvérezni.
Összességében mégis azt kell, mondanom, hogy a PenguinDT egy akciódús, sajátos hangulatú, és nagyon élvezetes játékot hozott össze. Tekintve pedig, hogy ez a program az első próbálkozásuk, érthető, hogy néhány hiba becsúszott. Érthető, és szerintem megbocsátható.
