A Syberia nem mai játék. Augusztusban lesz húsz éve, hogy a tavaly sajnálatos módon elhunyt Benoit Sokal útjára indította Kate Walkert, akinek egy egyszerű adásvételt kellett volna lebonyolítania. Ennek okán utazott el New Yorkból egy fiktív európai helyszínre, a francia Alpokban fekvő Valadilene városába. Innen indult a kaland, aminek végén, hátrahagyva korábbi, kényelmes életét és családját, felugrott Hans Voralberg vonatára és elutazott az ismeretlenbe.
Az ezt követő kalandokat ismerhettük meg a Syberia 2-ben és a Syberia 3-ban, amik az előddel ellentétben kevésbé foglalkoztak Kate Walker belső vívódásával és fejlődésével, és a lassú, melankolikus hangulatot is maguk mögött hagyták. Bár nem váltak akciójátékká, mégis pörgősebbek voltak, történetük pedig epikusabb léptékű lett. Még maga Kate is átalakult a földhöz ragadt ügyvédnőből egy lightosabb Lara Crofttá.
Valószínűleg maga Benoit Sokal is rájött, hogy szeretett szériája kissé eltávolodott a gyökereitől, ezért a Syberia: The World Before-ral visszatért az alapokhoz, de úgy, hogy képes néhány olyan újdonságot is felvonultatni, ami kifejezetten jót tett a játéknak.
Jelen és múlt
Megboldogult középiskolai történelemtanárom mondogatta sokszor, hogy azért kell megismernünk a múltunkat, hogy megértsük a jelenünket. Ez a tézis tökéletesen illik a Syberia: The World Before-ra. A történet 1937-ben veszi kezdetét, egy kitalált ország, Osterthal fővárosában, Vaghenben. A 17 éves Dana Roze-t az a megtiszteltetés érte, hogy felvették a helyi zeneakadémiára, és egy jeles nap alkalmából a főtéren zongorázhat. Ám az örömbe némi ürüm is vegyül, ugyanis már ott lóg a levegőben a második világháború. A Brown Shadow nevű szervezet (a nácik helyi megfelelőivel) egyre nagyobb hatalmat nyer, tagjai pedig a vagheranok elleni gyűlöletüket egyre nyíltabban és erőszakosabban fejezik ki. Dana pedig vagheran, így sajnos a családja sem kerülheti el az atrocitásokat. Ám még ez sem ronthatja el ifjú hősnőnk nagy napját.
Kate Walkernek viszont már régóta nincs egy jó napja sem. 2004-ben járunk, a szibériai tajga alatt fekvő bányában. Az egykori ügyvédnő ide került a Syberia 3-ban történt események következményeképpen. Egy éve raboskodik itt. Ezalatt minden kapcsolata megszűnt a külvilággal, semmit sem tud családjáról és barátairól. A szökésre sincs esélye. Reménytelen és megtört ember lett. Az egyetlen, aki tartja benne a lelket, az a cellatársa, Katyusa Szpiridonova. Ilyen körülmények között jut el hozzá a szörnyű hír: édesanyja elhunyt, mi több, már rég el is temették. Az ezután rátörő apátiából csak egy kép tudja kizökkenteni. Egy kép 1937-ből, amin Dana Roze szerepel. A lány, aki Kate Walker kiköpött mása.
Klasszikus kaland, csodálatos hangulat
A Syberia: The World Before egy igazi, klasszikus point & click kalandjáték. Vagyis nem kell attól félnünk, hogy egy hibás döntés miatt meghalunk vagy elakadunk. Egyszerűen végig kell mennünk a térképeken, rákattintani a jelzett pontokra, és az így szerzett tárgyakat és információkat felhasználva meg kell oldanunk a továbbhaladáshoz szükséges ötletes, szerteágazó, de nem túl nehéz rejtvényeket. Ha mégis elakadnánk, a játék beépített súgója áll rendelkezésünkre.
A történet során általában Kate-et irányítjuk, de ha valami új nyomra lel, akkor átváltunk Danára, és így ismerhetjük meg azokat az eseményeket, amik ahhoz a bizonyos nyomhoz vezettek. A két párhuzamosan futó történet pedig néha teljesen összeér. Ennek hála néhány puzzle-t csak úgy tudunk megoldani, ha először Danával megismerjük a környezet múltbéli változatát, majd ezt a tudást felhasználva Kate-tel megoldjuk a feladványt. Hogy mindez ne legyen erőltetett, mindig akad valamilyen tárgy, aminek segítségével Dana úgyszólván kommunikálhat Kate-tel. Például Kate elolvassa Dana naplóba lejegyzett emlékeit, és mi ezeket az emlékeket játszhatjuk végig. Így bár a két szereplő a köztük lévő, közel 70 évnyi szakadék miatt sosem beszélhet egymással, Kate mégis hihetően képes Dana múltján át megoldani puzzle-öket.
Az egyetlen baj ezzel a párhuzamos rejtvényfejtősdivel, hogy nagyon kevés ilyen van a játékban, pedig ezek a legizgalmasabb részei. A másik negatívum, amit fel tudok hozni, hogy a fix kamera miatt sokszor nem látni, merre kéne menni vagy mire kéne kattintani. Az pedig kifejezetten irritáló, hogy a kamera némelyik interakció (beszélgetés vagy egy tárgy megnézése) után, minden ok nélkül, egy teljesen más látszöget vesz fel. Így, ami addig előttünk volt, mögénk kerül, beleértve a kattintási pontokat is. Ennek hála sokszor túl kell sétálnunk ezeken a pontokon, hogy rájuk tudjunk klikkelni, mire Kate vagy Dana visszasétál. Pedig mindezt lehetett volna orvosolni azzal, ha több ráhatásunk lehetne a kamerára.
A Syberia 3-mal ellentétben a The World Before technikai oldalról nézve is teljesen rendben van, egyetlen hibába sem futottam bele. A grafika is szignifikánsan javult az előző részhez képest. Szebbek a szereplők (bár a mimika még mindig nem az igazi), a tájak és városok pedig szenzációsak. Ami jó, mert a játék Kate belső monológjait a hegyek, erdők vagy a vagheni utcák meseszép képeivel festi alá, majd mindezt Inon Zur csodálatos dallamaival keretezi. Ilyen momentumból pedig rengeteg van.
Az akciókból szerencsére alaposan visszavettek, ami pedig maradt, az reális, és a történetet támogatja. Sokkal fontosabbak az érzelmek, és sokkal fontosabb a két hősnő közötti kapcsolat felfedezése. Kate a múltban élő Danán keresztül érti meg saját jelenét, helyét a világban, családja és barátai fontosságát.
Nem csak rajongóknak
A fentieknek hála a Syberia: The World Before közelebb áll az első részhez, mint az előző két epizód együttvéve. Persze nem hibátlan. A fent említett negatívumokon túl még megemlíteném, hogy néhány angol hangszínész kicsit erőltetetten játszik, és egyre zavaróbb, hogy Kate-et még mindig Sharon Mann szólaltatja meg. Ebben a játékban többször is nagyon érződött az ötvenes éveiben járó hölgy hangján a kor, ami nem illett a 32 éves karakterhez. Illetve még felrónám a játéknak, hogy a párbeszédek néha túlságosan teátrálisak, nem illenek az adott szituációkhoz.
De ezek elhanyagolható problémák, és a Syberia: The World Before még ezekkel együtt is élvezetes játék. Benoit Sokal utolsó meséje méltó a nevéhez, és méltó a Syberia-sorozathoz is. Sőt, talán nem túlzás azt állítani, hogy a három folytatás közül ez lett a legjobb. Bátran ajánlom mind a széria rajongóinak, mind a klasszikus kalandjátékok kedvelőinek, és azoknak is, akik szeretnének egy szívmelengető, néha borús, néha vicces, de mindenképen remek történetet megismerni.
