Nézzük át az előzményeket alaposabban!
Mindig is irtóztam a különféle másolatoktól, egyedül a Battlefield 1942-re erősen hajazó, Star Wars: Battlefront-ot tudtam élvezni, a többi elég gyenge próbálkozás volt; elveszett a játékok rengetegében. A Sword of the Stars tulajdonképpen az Empire at War bonyolított változata, teljes mértékben "lézerkard mentesen". (No de micsoda az a lézerkard? Fénykardról már hallottunk... /Bagoly/) A bonyolítás alatt, azt értem, hogy a gamma a különböző fejlesztésekre, illetve design-okra fókuszál, tehát ami nem volt erős oldala az Empire at War-nak, az most ebben a produktumban mind-mind benne van, de erről később. Kíváncsi voltam, hogy vajon a Skywalker nemzedék nélkül is van olyan jó ez a játék, hogy megáll a saját lábán. Igaz, bár sokkal többet vártam, így is egy kellemes programot kaptunk kézhez.
Biztos egyensúlyban van mérleg?
A játék ugyanazt a látványt nyújtja, mint az Empire at War, ami mint tudjuk nem volt egy grafika intenzív alkalmazása, tehát nagy újításokat ezen a téren ne várjunk, kellemes a szemnek, ám a gépigény magasabb. Emlékszem, hogy a Winchesteremen az EaW eldöcögött 256 MB RAM-on, ezzel szemben a Sword of the Stars követeli a fél giga RAM memóriát. Természetesen csak minimális kidolgozottsági szinten ez a mérvadó, ha azonban minden finomságot bekapcsolunk, szükségeltetik 1 GB RAM. Ennyit durván a gépigényről, amiről bővebben lentebb olvashattok. Sajnos a kezelőfelület nem annyira elegáns, mint az EaW-é, ráadásul mire kibogozod, hogy melyik menüpontban milyen opciók vannak, addigra beleőszülsz. Hála istennek, most elmaradnak a 2D-s tárgyak, hiszen kissé illúzióromboló volt az EaW-ban a kétdimenziós aszteroidák látványa. Néhol-néhol finomítottak, de ennyit elvárunk, hiszen a két program megjelenése között fél év különbség van. Hangok terén alkotott kiemelkedőt a Kerberos. Manapság sajnos csak a grafikára gyúrnak rá, így kételkedve ültem le a Sword of the Stars elé, ám 20 perc után kezdtem tapasztalni, hogy a játék hangjai kiemelkednek a hasonló kategóriájú gammák közül. Az egységek sem intézik el az utasításokat, egy "parancs értettem"-mel. Ehelyett szép, kerek mondatokat szülnek, alakulataink, egyetlen parancsra két, akár három mondattal reagálnak, azáltal emberibb a viselkedésük. Kár, hogy e pozitívumokat elnyomja a zene lapossága. A stratégiai nézetnél, hallhatunk valami silány, űrbéli muzsikát, ami olyan mértékben lehangolja az embert, hogy a maradék kedve is elmegy a játéktól. Mindenesetre jó lenne, ha a jövőben a Kerberos játékaihoz beszerezné John Williams aranykezét, aki olyan jó dallamokat ír, és olyan fantasztikus zenéket komponál, mert ez a steril érzés nem tesz jót a gammának, sokkal inkább lehangolóvá és unalmassá teszi azt. Utálom, ha szidnom kell egy játékot, de valljuk csak be: az irányítás nem az erőssége a Sword of the Stars-nak. A fejlesztéseknél érthető és könnyen kezelhető felületekkel találkozunk, mint például a Techtree, ám a többi menüben legszívesebben falhoz csapnám a monitort. (Új fedettpályás sportág: monitor falhoz csapkodása száz méteren! /Bagoly/) Értelmetlen menükkel lett túlbonyolítva, és nem fogom fel, hogy miért kellett a mozgás parancshoz is egy külön felületet kreálni. Természetesen taktikai térképen más a helyzet. Nem sokban különbözik az Empire at War-tól, de mint mondtam a kezelőfelület nem olyan elegáns, mint az eddig látott RTS-ekben.
Puska helyett mondd: lézer!
Az eddig leírtak alapján, a többségben egy elég negatív kép alakult ki a játékról, ám akinek ennyitől elment a kedve, az most feltétlenül olvasson tovább, hiszen a gamma utolsó pontját fogom elemezni, mégpedig a játékmenetet, ahol találunk néhány finomságot a korong legmélyén. Gondolom most mindenki azt hiszi, hogy a Sword of the Stars egy rosszul sikerült Empire at War másolat, ám ez nem igaz. A program rengeteg Earth 2150-féle elemet tartalmaz. Tessék emlékezni: 2001, posztapokaliptikus RTS, rengeteg fejlesztéssel, és kidolgozott játékmenettel. A Sword of the Stars esetében ha nem is beszélhetünk ennyire kiforrot játékmenetről, a gazdagon díszített Techtree mindenért kárpótol. Nem csak a szokásos dupla lézerágyú, illetve a plazmavető található meg e kollekcióban. Olyan ritkaságok is előfordulnak, mint például: a vörös-, vagy a zöld lézer. A különböző fegyverek kategóriákba vannak sorolva, alapból háromféle "gyökérből" indulhatunk ki: torpedó, energia, illetve ballista. A tömegpusztító fegyvereknek kétféle technológiája van, amiben alapfelállásból megtalálhatjuk az atomtöltetet is; ám nagyon ne örüljünk, hiszen e technológia kifejlesztéséhez sok időre lesz szükségünk. A stratégiai nézet, egy körökre osztott felület, tehát a képernyő bal alsó sarkában, rendszerint ott üldögél, a "kör vége gomb". Nem beszéltünk még az egységekről. Már az Earth 2150-ben is saját kezünkkel szerkeszthettük meg halálosztóinkat, itt még kifinomultabb tervezőasztallal találkozhatunk. A Sword of the Stars-ban egyes fegyvereket ott helyezhetsz el a hajókon, ahol akarod, ezeket nem lehet forgatni, ám kombinálni annál inkább. Vegyünk alapul egy olyan hajót, aminek nagy a tűzereje, de lomha és lassú. Ez a monstrum szétverte a seregedet, te mit teszel e rosszindulatú tényezők ellen? Felszerelsz pár pokolian gyors, fregattot rövid hatótávolságú fegyverekkel, és ráküldöd az ellenre, ezzel megvéded hazádat a betolakodóktól. Ez eddig fantasztikusan hangzik, ám néhány kisebb zavaró tényező itt is bekerült a gammába, néhol az irányítás eléggé idegőrlő, bár mint mondtam: a Sword of the Stars-tól ezen a téren ne várjunk el túl sokat.
Töltsük a fegyvert, hadnagy?
Semmi akadálya, de csak az szálljon be az akcióba, akinek van türelme ehhez a programhoz. Nem alkotott történelmet, ám egy ideig leköti az embert. Ha az irányítást nem szabták volna el, jobb szemmel néznénk rá.
