Itt a lét a tét

Hasonlóan élet- (és olykor halál) közeli helyzetekkel szembesülnek nap mint nap az orvosok is -- ezúttal ezek a zöld köpenyes hősök lesznek a főszereplői a német VIS Games játékának. Azonban míg a korábbi kórházas anyagokban, mint például a Theme Hospitalban vagy a Hospital Tycoonban egy egész épület irányítása volt a feladatunk, addig a Surgery Simulator (ahogyan a neve is elárulja) mindössze egy területre, a műtőasztalokon zajló eseményekre koncentrál. 

Az emberi test rendelkezik ugyan egy természetes védekező mechanizmussal, mely optimálisan működve leküzdi a szervezetbe jutó vírusokat, bacilusokat és gombákat, ám súlyosabb esetekben az immunrendszer képtelen elhárítani az adott problémát, ilyenkor pedig egy műtéti beavatkozás elkerülhetetlenné válik. A játék során nyolc pácienssel találkozunk, akik különféle betegségekben szenvednek, és egészségük visszaállítása érdekében szikéhez, csipeszhez, fertőtlenítő szerhez kell nyúlnunk. Van, aki baleset következtében végtagtörést szenvedett, másoknak a vakbelük okoz gondot, de a kezünk alá fekszik a mandula- és a szürke hályog operációra váró beteg is.

Feladataink végrehajtása igencsak egyszerű, nem feltétlenül igénylik egy orvosi diploma meglétét. Az egyes lépések előtt hasznos információkat kapunk a nővértől, aki elmondja, mi következik és ahhoz milyen eszközre lesz szükségünk. Miután elvettük a tálcáról a megfelelő szerszámot (a gyorsaság végett érdemes az F2 billentyűt használni) és rákattintunk az „áldozatra”, megjelenik az adott testrész, amin jelölve van a beavatkozás helye és iránya -- a mi dolgunk csupán a vonalak mentén végrehajtani az adott műveletet, mint például vágást ejteni a szikével, leborotválni a szőrzetet, vagy összevarrni a sebet. Minél pontosabban követjük a jelzéseket, annál több pontszámot kapunk. 

Ezen kívül két fontos jelenségre kell figyelmet fordítanunk: egyrészt a beteg vérnyomása nem térhet el nagyban a normál értékektől (az optimális szisztolés/diasztolés adat körülbelül 130/85), és a pulzusszámnak is 80 közelében kell maradnia. Amennyiben valamelyik mutató vészesen zuhanni vagy emelkedni kezd, állítsunk az infúzión vagy az érzéstelenítő műszeren. 
Ha a sokkos állapot tartósan fennmarad, a beteg élete veszélybe kerül, és kezdhetjük elölről a munkát. Hasonlóan kitesznek minket a műtőszobából, ha sokat ügyetlenkedünk, nem odaillő eszközt választunk, vagy lejár a rendelkezésre álló idő. Nehezebb fokozaton kevesebb időnk van végezni és az értékek is sűrűbben ingadoznak -- műtős legyen a talpán, aki a folyamatos állítgatások mellett el tudja végezni tökéletesen a sérvoperációt, miközben a kiszabott percek egyre csak csökkennek...

A műtét sikerült, a beteg meghalt

A készítők felhívják arra a figyelmet, hogy csupán egy játékkal állunk szemben, az ezúton szerzett tapasztalatokat ne kívánjuk a való életben felhasználni. Ennek legfőbb oka, hogy a valódi műtétekkel ellentétben a játék semmiféle gondolkodásra nem késztet, nincsenek váratlan események, minden leegyszerűsítve jelenik meg. A nővérke szükség esetén minden alkalommal rendelkezésre áll és elmondja a teendőket, nekünk csak a jelzéseket kell követnünk az adott szerven, és néha ránézni a mutatókra. Egyedüli nehézséget a magasabb szinten jelentkező állandó vérnyomás- és pulzusmozgás jelent, ezeket folyton visszaállítani az ideális helyzetbe eléggé unalmas és idegesítő is egyben. Arról nem is beszélve, hogy ha vért izzadva megmentjük a beteg életét, egyedüli jutalomként csupán a pontlistára iratkozhatunk fel, semmiképpen ne várjunk látványos videókat (de még bevezető mozit se). Könnyű fokozaton pedig az összes páciens meggyógyítása egy óránál többet aligha vesz igénybe.

Ráadásul amellett még el tudok menni, hogy a hanghatások csupán a legszükségesebbre korlátozódnak, és a zenei aláfestés változatosságára sem törekedtek az alkotók, az elénk táruló látvány azonban rémisztő. Nem várható el, hogy mindenhonnan a legújabb Unreal Engine köszönjön vissza, de érdemes lett volna odafigyelni, hogy ne minden terem és beteg ugyanúgy nézzen ki (függetlenül attól, hogy férfit vagy nőt műtünk), hogy a páciens szájának színe eltérjen a bőre színétől, és mondjuk a hasnak sem egy sárgásbarna színű lapra kellene hasonlítania. Választhatunk ugyan többfajta kameranézet közül, de ennek semmilyen szerepe nincsen, elegendő a megfelelő funkcióbillentyűket használni (F1-F4), hogy minél hamarabb az operáció végére érjünk. 

A játék tehát minden területen több sebből vérzik, nehezen tudom elképzelni, hogy bárki is hosszabb távon örömét lelje benne. Pár percre ki lehet próbálni, de az operációk világa aligha kívánkozik a monitorokra -- ebben a megvalósításban pedig főleg nem.