Valahol a sötétben
A feudális idők leghomályosabb időszakában járunk. Gyanúsan ismerős történetünk szerint az ország királya egy hadjárat során, külhonon fogságba esik. Cseppet sem meglepő módon, a bevezetőben már említett elnyomó lordok - nevezetesen a Kígyó, a Patkány, a Disznó és a Farkas - el is kezdik felosztani egymás között az uralkodó nélkül maradt területeket. Itt lépünk mi a képbe azzal a céllal, hogy remekül összerakott és változatos küldetések során helyreállítsuk a megtépázott királyságot.
A kor stratégiai játékainak zömével ellentétben nincs külön oktató mód a játékban, mivel maga a kampány első 2-3 küldetése tartalmazza a funkciót annak érdekében, hogy már a tanulás alatt részesei lehessünk az eseményeknek. Igazából még ennyire sem lenne szükség, hiszen a viszonylag összetett gazdasági és termelési rendszer ellenére egyszerűen minden magától értetődik, a háborúzásban pedig nem kell jártasabbnak lenni egy alap Age of Empires-es szintnél. Talán ami meglepheti a játékost, az környezet. Ugyanis a természet él. Ahogy egyre több időt töltünk egy-egy pályán, úgy jelennek meg a ragadozók, ami a messzire kalandozott derék munkásemberek végét szokta jelenteni. Előbújnak a nyulak, melyek a termést veszélyeztetik, ami mondanom sem kell, ostrom idején - ami könnyen el is húzódhat - nagyon fájhat. Ezeken kívül még számos betegség, fertőzés és természeti csapás nehezítheti a mezőgazdaság működését, rossz esetben magát a nép túlélését. De hogy legyen valami barátságos is körülöttünk, a fák és erdők folyamatosan nőnek, ezzel állandó ellátást biztosítva a legfontosabb nyersanyagból.
Mindig kell egy kovács, mindig kell…
Miután megtudtuk, mért kell félni természettől, ideje megtanulni igába hajtani azt. A fejlődés alfáját és omegáját a fa jelenti. Ha van fa, gyakorlatilag mindenünk megvan a sikerhez. Fából készülnek a házak, farmok, vadászkunyhók, minden termelő és feldolgozó épület, alap fegyverek, sőt még alapvédelmet is lehet felhúzni cölöpfal és torony formájában. Minél több van, annál több házunk lehet, amiben több ember lakhat, akik több helyen tudnak dolgozni, így több fegyver készül, ami által végül nagyobb esélyünk lesz védekezni. Egy terméknek az elkészítéséhez általában több dolog szükséges. Például ha kell nekünk egy lovag, ahhoz először is kell egy istálló. Ezen kívül egy kovácsműhely, ahol páncél és kard készül. Na de a felszereléshez vas szükségeltetik, melyet természetesen vasbányából nyerünk, amihez meglepő módon elengedhetetlen a fa. Ez így soknak tűnhet, de mivel a termelés az építkezésen kívül automatizáltan folyik, meglepően könnyen átlátható és megtanulható. Most hogy van egy lovagunk, irány a harcmező.
A háború gépezete
Címéből fakadóan a Stronghold legerősebb és legfontosabb pontja maga a várépítés és annak megvédése az általunk toborzott katonákkal. Tervezés és kivitelezés szempontjából példátlanul nagy szabadságot ad a játék, ezáltal készíthetőek a bevehetetlenen is túlmutató erődszörnyetegek. A probléma ott kezdődik, mikor az ellenfél is ilyen várakkal lep meg minket. A hatalmas falakon túl vizesárok, szurok és karós csapdák, harci kutyák, tornyokra épített katapultok, balliszták és természetesen a néha több százas nagyságrendben jelen lévő védőkön kívül számos más lehetőség is nehezítheti a támadó fél dolgát. Mielőtt elhitetnénk magunkkal, hogy védőként verhetetlenek vagyunk, jusson eszünkbe, hogy a gazdasági élet nem áll meg az ostrom ideje alatt. Védőként a legnagyobb problémát az jelenti, hogy helyszűke miatt a termelő épületek rendszerint az erődön kívül helyezkednek el, ami azt jelenti, hogy a támadás ideje alatt azzal kell beérnünk, amink van. Ha elfogy az étel, az a népesség csökkenéséhez vezet, ami azt eredményezi, hogy az elesett katonákat nem tudjuk pótolni. Ha pedig ez megtörténik, onnan nagyon nehéz felállni. A játék kíméletlenül kihasználja a vár gyenge pontjait és kegyetlenül megtorolja a gazdaság gyengeségeit már közepes fokozaton is. Bátran jelentem ki, hogy eme program rendelkezik mind a mai napig a leginkább élethű és bizonyos szempontból leglátványosabb ostromrendszerrel a stratégiai játékok között.
A Strongholdnak települnie kell
Mivel a látványról még nem beszéltem, ideje arról is szót ejteni. Kinézetre természetesen azt kapjuk, amire egy 15 éves játéktól számítunk. A várak valami egészen elképesztően néznek ki, a fák hajladoznak az őszi szélben, a jobbágyok pedig sorsukba beletörődve teljesítik napi feladataikat. DE! És ez egy tényleg hatalmas de. A zenével kombinálva ezt a romantikusan vad, pixeles és szürke látványt, valami egészen mást kapunk. Egy érzést. Egy olyan érzést, ami mindenkivel instant megszeretteti nem csak a játékot, de akár az egész középkort is, ha hajlandó 20 percnél többet áldozni neki. Mit lehet még elmondani erről a játékról? Természetesen azt, hogy öreg. De érdekes módon minden mozzanatában a mai napig szinte tökéletes, ha az ember egy mind harcászati, mind gazdasági mikromenedzsmenttel megáldott hűbérúr-szimulátort keres. Rövidebben: aki a középkorra vágyik, a Strongholdnál álljon meg.
