Streets of Rage 4 teszt

Final Fight, Golden Axe, Gang Wars és egy rakás cím felmerül, ha a hőskorból keresünk igazán vérbeli beat ‘em upokat, meg persze ott a Mega Drive/Genesis klasszikusa, a Streets of Rage, melyben keménykötésű alakokkal lehetett jól móresre tanítani az utcai gangeket. A hagyomány az hagyomány, illik tiszteletben tartani, így némi kihagyást követően (26 év, te jó ég!), a sorozat végre új epizóddal bővülve ugyanott folytatja a harcot, ahol azt korábban is tette: a harag és tombolás utcáit megint bandák árasztották el, rendet pedig csak néhány marcona alak tehet, méghozzá a játékos(ok) segítségével. 

Minden a régi, még a bűn is

Tíz esztendő telt el Mr. X és a Szindikátus bukása óta, a városban pedig béke honolt. Legalábbis mostanáig… Azonban a közelmúltban új bűnbirodalom emelkedett a régi helyén, hogy minden jót megrontson, élére pedig a pletykák szerint Mr. X örökösei, az Y ikrek álltak. Hogy ismét nyugalmat és megnyugvást hozzanak, jól ismert hőseink, avagy Axel Stone és Blaze Fielding, újra összeálltak régi és új segítőikkel, mert az utcák megint a bajkeverők kezére jutottak, amit természetesen mi sem hagyhatunk.

Mi más kéne még egy jó kis beat ‘em uphoz? Merthogy egyiket sem a fantasztikus sztori miatt szerettük, az is biztos. A lényeg megvan, avagy kaptunk ismerős hősöket, némi indítékot, innentől pedig jöhet a bunyó karácsonyig, de minimum néhány órán át, amit aztán a többjátékos módokkal bővíthetünk tovább. Ami ilyen esetben a legfontosabb, az a harc és a látvány, illetve a hangulat, ezek közül pedig minden a helyén van. A harcrendszer lényegében a megszokott, avagy van normál pofozkodás, megragadás és dobás, ugrás, extra képesség, plusz bevethetünk különféle tárgyakat és fegyvereket, amiket háttérelemekből és ellenfeleinkből verhetünk ki. Vascső, kés, kard, gránát, amit csak akartok, az opponensek pedig természetesen nehezen viselik őket, így érdemes mindig kihasználni a rendelkezésre álló felszerelést.

Ahogy haladunk előre, úgy változnak a pályák, néha mindenféle különleges helyzettel sikerül feldobni a játékmenetet (például el kell kerülni a száguldó metrón verekedve a tereptárgyakat), illetve életerőtöltőket is találhatunk, amik vagy jókor jönnek, vagy mire sikerül eljutni hozzájuk, addigra már újraszülettünk és teljes az életerőnk. Az eltérő, szépen kidolgozott helyszíneken félpályás bossokkal is találkozhatunk, a missziók legvégén pedig ott az éppen aktuális főellenfél, aki biztosan képes valami különleges mozgásra, amivel szeretné kicsit kiborítani a bilit, az meg már csak rajtunk áll, hogy ezt mennyire hagyjuk neki.

De leginkább az élmény

Mielőtt bármi másra kitérnék, muszáj a látványról írnom, ami tökéletesen hozza a korai műfaji sajátosságokat, szépen alkalmazkodik a klasszikusok 2D-s vonulatához, de mégis van térbeli érzet, emellett sikerült igazán modernné varázsolni a dizájnt és összképet. A karakterek gyönyörűen meg lettek rajzolva, a hátterek igényesek, minden a helyén van, így jólesik ránézni a képernyőre és az ott zajló hadakozásra, a stílusnak hála pedig egy pillanatra sem unatkozunk. A női karakterek bájai eléggé ki lettek emelve, de akinek mond valamit a Streets of Rage címe, azt jó eséllyel ez nem zavarja, hiszen amikor a játék futott, még nem volt divat minden miatt hőbörögni és mindenen felháborodni, mintha egy szép női test vagy domborulat bármiféle negatívumot jelentene. 

A zenék és hangok átlagban jók, a ritmus is rendben van, és bár néhol azért elmormogtam ezt-azt a készítőket emlegetve, többnyire a nehézség is pont ideálisra lett belőve. Legalábbis a zsáner sajátosságait tekintve. A 10+ pálya nagyjából pont elég, esetleg egy-két kicsit elvontabb, fantáziadúsabb kerülhetett volna a repertoárba (a Double Dragon 3-nak is jól állt az egyiptomi, misztikusabb színtér), de komoly hiányérzet szerintem senkiben sem maradhat. Míg az eredeti részek nagyjából másfél órás élményt biztosítottak, a Streets of Rage 4 hozza a 3-at, 4-et is, emellett van boss rush, mindenféle nehezítés és könnyítés, változatos karakterfelhozatal és multi, ami szintén kitolja a szavatosságot. Szerintem a sorozat legújabb epizódja pont azt, pont úgy, valamint pont annyiért nyújtja, amit egy rajongó elvárhat, és az egyetlen baja, hogy semmiből sem tesz igazi extrát a receptbe vagy a megvalósításba, ami miatt kiemelkedővé válhatna. De ebben az esetben emiatt nincs is nagy szívfájdalmam, mert a kapott végeredmény így is nagyon szórakoztató és szerethető, még ha nem is valóban maradandó vagy előremutató.