A Steep elsőként a 2016-os E3 alkalmával mutatkozott meg, mint a Ubisoft-show legutolsó nagy dobása. A francia kiadó komolyan vette a programot, ami a megjelenéskor 60 eurós árazást kapott, és a marketingje is olyan grandiózus volt, mint minden AAA-kategóriás címnek. Ezen információk tudatában nyilvánvaló, milyen óriási elvárásokkal kell szembenéznie a játéknak, annak ellenére, hogy tulajdonképpen egy szűk rétegnek szánják.
Történeti kontent
Már az első indításkor egyértelmű lesz, hogy a Steep nem a történetmesélésre alapoz, amikor meg akarja hódítani a játékosok szívét. Itt vagy te, a versenyző, aki a „hogyan ne törd ki a nyakad az első adandó alkalommal” elnevezésű kezdőtanfolyam után nekivágsz a világnak, hogy érmeket szerezve reputációt gyűjts, ezzel meghívatva magadat újabb és újabb exkluzív bajnokságokra. A versenyzéses körítés nyilván nem elég modern, tehát mindezek mellett internetes személyiség is vagy, aki a saját csatornájára készít felvételeket. Ezért nemcsak magad szórakoztatásának céljából, de a nézőid kedvéért is keresed a friss, egyre veszedelmesebb kihívásokat. Szerencsére nem vagy egyedül az Alpok magaslatai között, akad ugyanis egy segítőtársad: egy névtelen férfi, aki megjegyzéseivel kommentálja az utad.
A karakterek, akikkel megismerkedsz, soha nem jelennek meg a képernyőn, a maréknyi szereplő legfeljebb rádión kommunikál veled. A diszpécser mellett lesz köztük filmrendező, furcsa japán játékműsorba illő showman, valamint még pár személy, akik annyira nem tesznek hozzá az élményhez, hogy senki sem fogja venni a fáradtságot arra, hogy megjegyezze őket. Ráadásul soraik sem tanúskodnak irodalmi vénáról, legtöbbször zavaróan fiatalosnak akarnak tűnni a siralmasan gyenge szlengtudásukkal. Egyedül az úgynevezett Mountain Stories küldetésekben fogsz valóban beszélő szereplőkkel találkozni. Ezekben követned kell partneredet, aki legtöbbször a sportolás szépségeiről anekdotázik. Máskor az éppen aktuális hegy szelleme szól hozzád túláradó spiritualitással, ami cseppet sem passzol a hangulathoz, ezért nem illeszkedik az összképbe, de hát mit tegyünk, ha ez is sikkes témának számít manapság.
Ne bonyolítsuk túl!
Felépítése szempontjából a Steep egy nyíltvilágú versenyjáték, amiben mindenféle kötöttség nélkül fejlődhetünk – nem, nem butítottam le a koncepciót a végtelenségig, a program valóban „csak” ennyit kínál, legalábbis játéktervezés szempontjából. Adott egy hatalmas bejárható terület és négy választható sportág, amik között válogatva tölthetjük el a szabadidőnket a magunk által választott módon. Az említett négy sport az ejtőernyőzés, síelés, snowboardozás és a szárnyasruhás bázisugrás. Ezekhez még hozzátartozik a lábbusz, ugyanis akadnak olyan területek, amiket csak gyalog tudunk megközelíteni. A sportágakhoz különböző kihívások és versenyek tartoznak, ezeket kell teljesítenünk, képességeink szerint a lehető legjobban.
A játék során minden létező dologgal gyűjthetünk tapasztalati pontot, kezdve a felfedezéssel, a kiváló lavírozáson át a rizikós manővereken túl egészen a tisztes combnyaktörésig. Összesen hatféle stílust sajátíthatunk el, ezek adják össze a már emlegetett reputációnkat. Ha sokat zakózol, akkor a Csonttörő besorolást kapod, ha hajmeresztő mutatványokat hajtatsz végre, akkor lehetsz Extrém, míg, ha csupán a hegygerinceken síelgetve települések és ugrási zónák után kutatsz, Felfedező leszel. Ezek a pontok összeadódnak, ilyenkor szintet lépsz, amivel újabb területeket és kihívásokat oldasz fel. Ha pedig eléred a maximális 25-ös szintet, akkor korlátlanul használhatod a helikoptert. Ennek a járműnek a funkciója annyi, hogy a térképen rámutatott pontba viszi a játékos karakterét, megkönnyítve ezzel a felfedezést.
A versenyek három kategóriába sorolhatók: pontgyűjtős ügyességi, időmérős gyorsasági és szintén időmérős, de checkpoint-alapúak. Minden egyes teljesített számot zsűriz a rendszer, teljesítményünket előre megadott paraméterek szerint bírálja el, így kapunk érmeket. Például van egy sima gyorsasági verseny, ahol meg van adva a kezdőpont és a végpont, neked pedig az órával kell szembeszállnod. Akkor jár az aranymedál, ha 50 másodpercen belül érsz a célhoz, ezüst, ha 45 és bronz, ha 35 másodperces eredménnyel zársz. Mindez versenyenként változik. Amennyiben nem éred el a minimumot, eredményed az egyéni teljesítményeid közé kerül, és nem kapsz jutalmat. Azokból pedig akad bőven.
Szponzorálj, kérlek!
Kétféle ajándék üti azok markát, akik a szabad felfedezés helyett a kihívásokat választják. Az első egyszerű pénzjutalom, mely a játékon belüli valutában kerül kifizetésre, a nem túl fantáziadús „Steep kredit” nevet kapta. A második verzió a tárgyi ajándékokat, felszereléseket, matricákat takarja, melyekkel karaktereinket testreszabhatjuk. Utóbbiaknak semmilyen különösebb gyakorlati felhasználási módja nincs. Valóban csak arra szolgálnak, hogy versenyzőink kinézetén alakítsunk a segítségükkel. Nem adnak extra statokat vagy képességeket, voltaképpen semmi értelmük sincs, ha csak a gameplayre koncentrálunk. Leginkább humorbéli és promóciós értékük van. Akadnak szuperhős-jellegű és állatos kosztümök, valamint a boltokban megtalálható valódi márkájú holmik. Amíg az utóbbiak szemmel láthatóan stílusosabbak, addig az előbbiek rém mókásak tudnak lenni. Például akad a játékban jeti- és unikornisjelmez, ezekhez egyedi hangeffektek járnak. Meg az egyszarvú mellén világít a szív. Kár, hogy szivárvány csíkot nem húz maga után.
De ha már a brandeknél tartunk, a játék egy pillanatig sem hagyja, hogy megfeledkezzünk róluk. A játékban szereplő kihívások és versenyek nagy részét valamilyen globális cég logójával látták el. Téli szabadidőruha márkák, energiaitalok és egyebek gyakran fognak megfordulni a képernyőnkön. A legjobban talán az akciókamerákat gyártó GoPro járt, hiszen a játékban támogatott belső nézetet a karakterek fejére szerelt készülék képeként látjuk. Az már más kérdés, hogy ettől olyan tengeribetegség lesz úrra a játékoson, hogy a gép mellett elhelyezett lavór biztosan nem marad tisztán. Még a hanganyag is torzul, így másolva a valóságban készült, hasonló felvételeket. Valamint a megtett útjaink felvételszerűen visszajátszhatók. Váltogathatunk a nézetek között, megállíthatjuk, gyorsíthatjuk és lassíthatjuk azt.
A kompromisszumok játéka
Szegény program őrülten szenved az identitászavartól, elvégre minden területen a spektrum két véglete között vacillál. Egyszerre akar single player és MMO lenni, valamint szimulátor és árkád. Eleinte egyjátékos szoftverként kezeltem a Steepet, hiszen a tartalom lényege, azaz a sok kihívás és a fejlődés ezt az irányvonalat követi. Fedezd fel a környéket és versenyezz! – igen ám, de akad itt multi is, csak az a kérdés, hogy minek. Ha idegenekkel vagy barátokkal játszol együtt, akkor is pontosan ugyanezt teheted, amit egyedül, semmi új tartalmat nem kapsz, a multiplayer tehát csak a közösségi élményt növeli. Jó hír, hogy magunk is készíthetünk versenyeket, amiket megoszthatunk egymással, ezzel kitöltve az egyébként roppant foghíjas tartalmat. Ez, valamint az élettelen környezet a játék legnagyobb hibája, no meg az irányítási rendszer, amit rettentő sokáig tart megszokni, különösen PC-n (kontroller ajánlott). Holott a trükkök relatíve egyszerűek: ha az irányítás nem babrál ki veled, vagy ha zuhanáskor nem taknyolsz el egy aprócska buckán, mert túl nagy gravitációs nyomás érte a tested landoláskor, mindenféle tévés mutatványt elő tudsz adni – és igen, a program az imént említett adatot is nézi és az orrod alá dörgöli. Ha valami balul üt ki, akkor töltheted vissza a korábbi állásod és ugyanonnan kezdheted, ahonnan indultál. Megjegyezném, hogy ez a funkció instant, tehát nem vesz igénybe többet egy gombnyomásnál.
Akármennyire is szeretnék jó értékelést adni a Steepnek, mert a maga nemében hangulatos, szórakoztató és hosszú órákra leköt, a környezeti elemek változatlansága (lásd: nincs dinamikus időjárásváltakozás, sőt állatokkal és falvakban sétáló NPC-kkel sem találkozunk), a kihívások relatíve kis száma, valamint a multiban rejlő lehetőségek kiaknázatlansága csak egy jópofa, de teljes árat nem érő alkotássá teszik azt. Ennyi pénzért ez kevés – ugyanakkor a műfaj rajongói nem voltak elkényeztetve mostanában, nekik megérheti a beruházás.
