Nem kevesebb, mint 13 év. Ennyi ideje várnak a Csillagkapu-rajongók kiéhezve valami új sorozatra, esetleg játékra a témában. Akadt azért pár próbálkozás, például az Origins címre keresztelt rövidfilm, amit gyorsan próbáltunk is elfelejteni, de játékokkal is próbálkoztak már, nagyjából zéró sikerrel. Már ha egyáltalán megjelent az adott cím, mint például a Stargate Worlds, ami a Csillagkapu-fanok számára a mai napig az egyik legfájóbb elkaszált projekt. Több évnyi várakozás után most végre kaptunk egy hivatalos videojátékot a témában, de ezt látva még Daniel Jacksonnak is leesne a szemüveg a fejéről.
O’Neill, O’Neill, jó a fegyvered
A Timekeepers története erőteljesen kötődik az eredeti széria világához, szóval ebből a szempontból elég hűek voltak az alapanyaghoz, még ha a hangulatot egyáltalán nem is sikerült átadni. Oda-vissza láttam minden Csillagkapu-részt legalább négyszer, de eközben a játék közben egyetlen egy percig sem éreztem azt, amit a sorozatok nézése közben, ami talán a legnagyobb kapufa jelen esetben. Az SG-1 hetedik évadának végén történő antarktiszi ütközet közepébe kerülünk instant bele, és egy egészen okénak kinéző kis átvezető videót kapunk, majd megismerjük Eva McCain-t, a játék főszereplőjét. A feladat annyi, hogy támogassuk a sorozatból is megismert főszereplőket, és tartsuk vissza az ellent, ameddig ők próbálják aktiválni azt az ősi fegyvert, amivel likvidálni lehet Anubis támadó flottáját. Ez a rész funkcionál tutorialként. Ezután teljes mértékben hátrahagyjuk az ismerős történetet és egy jóval mellékesebb Jaffa lázadásba keveredünk bele. A sztorit tekintve egyébként nem vészes a Timekeepers, egészen hű az alaphoz. Ezen túl jönnek a gondok.
Te vagy fenn az égen a fenegyerek
Eva összeszed a küldetései során pár útitársat és mindenki speciális képességekkel rendelkezik. Van, aki az idegen lények technológiáját fegyverzetét ismeri jól, van, aki drónokat tud irányítani, a másik gyógyít, és a többi. Semmi igazán meglepő nincs itt. Valamiért olyan, mintha ez a játék a tavalyi Aliens: Dark Descent egy egyszerűbb és szerencsétlenebb kisöccse lenne. Az alapötlet jó, de nem ártott volna beiratni az általános iskolába. Az akciót el lehet felejteni, ez egy gyakorlatilag 100%-ban lopakodásra kihegyezett játék lett. Mindezt úgy, hogy egyszerűen rettenetes a karakterek mozgatása a térképen, és ha ez nem lenne elég, még az ellenfél is olyan ostoba, hogy rögtön megérted, miért raktak beléjük goa’uldot. Majdnem minden halál abból fakad, hogy valamiért valamelyik karakter nem azt csinálja, amit szeretnénk, vagy ötször olyan lassan sétál, mint máskor szokott. Mindezen bot egyszerű játékmenet mellett a történet tényleg érdekes, és a korrekt látványvilág szintén némi pozitívum. Nem fogunk padlót tőle, de legalább nem is bántja a szemet. Talán még a pályák változatossága és felépítése az, amire szépeket tudnék mondani, ha kellene, de mivel jelenleg csak 7 küldetés/pálya érhető el, nem biztos, hogy ez érdemleges teljesítmény.
Asgard népe a bodyguardod
Szóval 7 pálya érhető el, ami a készítők bevallása szerint a játék fele. Illetve az első szezon első fele, és majd még idén, valamikor érkezik a második szekció, újabb 7 epizóddal. Ha egy második szezon előkerülne, az eléggé meglepne, de reméljük, hogy azért az elsőnek sikerül valamiféle értékelhető lezárást bepakolni, hogy legalább annak a pár embernek kedvezzenek, akiknek bejön ez a túlárazott akármi. Az első pálya kifejezetten beszűkített, de kezdésképp megfelel. Később azért a szituációk is többféleképpen megoldhatóvá válnak, megjelennek búvóhelyek, és nemcsak sziklák mögött sunnyogás lesz opció. Ha már a játékmenet nem tud felmutatni ezen felül szinte semmit, legalább legyen két másik lehetőség is. Az esetek nagy részében elég annyi, ha hátulról leütöd az ellent, megkötözöd, behúzod egy bokorba, hogy ne lássák. Van benne időmegállítás, amit a játék Tactical Mode-nak nevez. Itt egyszerre lehet több parancsot egy időben kiosztani a csapattagoknak, szóval komplikálható a szituáció. Azt gondolhatná az ember, hogy ez bonyolítja a dolgokat, és érdekesebbé teszi az amúgy rettentő fapados játékmenetet, de mégsem ez a helyzet.
Apophis nagyúr jól oda… vert
A zene nem rossz, csak jellegtelen, és semmi köze a témához. A hangokra ráfoghatjuk, hogy korrektek, a szinkronmunka is nagyrészt rendben van. Az, hogy miért nem XCOM-játékmenettel összerakott bázisépítős Csillagkapu-játékot kaptunk, majd talán meg fogom érteni egy nap, de az sem mostanában lesz. Az egész Timekeepers egy hatalmas kihagyott ziccer. Ennyi év után illett volna valami igazán méltót alkotni, pláne egy olyan kiadótól, mint a Slitherine, akik például a Starship Troopers: Terran Command mögött is álltak. Sajnos ez nem jött össze, így betárcsázásra nem ajánljuk a fanoknak a Timekeeperst. Sokkal jobban járnak, ha inkább nosztalgiáznak egyet a sorozattal, majd bezárják azt a bizonyos kaput.
