Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban… ezt az ikonikus feliratot ugyan nem olvashatjuk a Star Wars Outlaws elején, de ettől eltekintve egy ízig-vérig Csillagok háborúja kalandot kapunk a Massive Entertainment eddigi legkiforrottabb játékában, ami közel sem tökéletes, de minden Star Wars rajongó lelkét megsimogatja majd. Lássuk a részleteket!
A megjelenés előtt több aggasztó kérdés is felmerült bennünk az Outlaws kapcsán, például az, hogy van-e létjogosultsága egy olyan Star Wars-os külsőnézetes akciójátéknak, aminek a főszereplője nem egy Erőérzékeny fénykardhasználó, hanem egy kisstílű bűnöző pisztollyal. Tisztelettel jelentjük: van! Ugyanis Kay egy jó lézerstukkerrel többre megy, mint mások ezzel a spádéval és az egész humbuggal. Lehozza a „kisember” szintjére a kihívásokat, itt már nem szemből törünk rá egy birodalmi bázisra, mint ahogy a Jedi Survivorben tennénk, hanem többször is meggondoljuk, melyik irányból hatolunk be. Azt pedig sosem hittük volna, hogy szabályosan rettegni fogunk gamorrai őröktől, pedig Jabba palotájában erre is volt példa.
A sztori főhősnője, Kay Vess egy piti tolvaj Canto Bightból, aki egy balul sikerült meló után ellopja a helyi keresztapa, Sliro hajóját, ezzel magára vonva az egész alvilág nem épp kitüntető figyelmét. Innentől a túlélés a cél, illetve hogy összerakjunk egy csapatot, akikkel még jobban kirabolhatjuk Slirot. Miután elloptuk a hajóját és vérdíjat tűzött ki a fejünkre. Remek ötlet, nem igaz? A történet nincs túlbonyolítva, de akad benne egy-két kellemes meglepetés, fordulat, valamint felbukkan néhány régi ismerős is, akiktől mosolyra görbül a szánk.
A másik nagy kérdés a reputációs, azaz hírnév-rendszer működése volt a gyakorlatban. Ugyebár négy nagyobb bűnszövetkezet kapott a helyet a játékban: a Pyke Szindikátus, a Crimson Dawn, a Hutt Kartel és az Ashiga Klán. A bolygókon vannak semleges, és ezen szervezetek által uralt területek. Alapból mindegyik szindikátussal semleges viszonyt ápolunk, ami könnyen elbillenhet negatív, vagy pozitív irányba. Ha magunkra haragítjuk őket, nem engednek be bizonyos helyekre, és egyből ránk támadnak, míg ha kedvezünk nekik, sok helyen szabad átjárást biztosítanak, különböző küldetéseket vehetünk fel tőlük, és árusaik kedvezményeket adnak portékáikból. Akkor a továbbjutáshoz erre nagyon kell ügyelni, és jól meg kell gondolni, hogy épp kinek kedvezünk, vagy kit árulunk el, ugye? A válasz nem, a játék kvázi végigjátszható úgy, hogy fittyet hányunk az egészre, mivel a fősztori figyelmen kívül hagyja az aktuális állapotokat. Az egyik főküldetésben például épp azzal a szervezettel kokettáltunk, akik az első adandó alkalommal agyonlőttek volna, ha tehetik, az átvezetőkben viszont a főnökükkel folytattunk bájos csevejt, a küldetésben pedig egymást segítettük… Na de akkor így mi értelme a reputációs rendszernek? Nem sok. Papíron jól hangzik, de így, ebben a formában nem hozza azt, amit ígér.
Ahogy az őrületes, GTA-szerűként aposztrofált körözési rendszer sem. Ennek lényege, hogy ha a Birodalom szeme láttára, vagy az ő területükön követünk el bűncselekményt, a nyomunkba erednek, a legdurvább körözési szinten pedig már a Zsivány Egyesből megismert fekete páncélos death troopereket is bevetik ellenünk. Lelki szemeim előtt már láttam ahogy indokolatlan mészárlásba kezdek valamelyik bolygón, ezért rám küldik a fél Birodalmat, és egy jó nagy csata kezdődik. Hát nem: a sima körözéskor a rohamosztagosok lődöznek ránk, és siklóval a nyomunkba is eredhetnek, de simán lerázzuk őket, amikor pedig a death trooperekig jut a dolog, ők egyáltalán nem vesznek üldözőbe minket, mivel meg sem jelennek... Helyette el kell jutnunk a kis táborukba, ahol kb. 2 death trooper lézeng, ellopakodni mellettük, aztán a számítógépben kiütni a körözésünket, és ennyi. Tehát még egyszer: nekünk kell hozzájuk menni, hogy megszüntessük a körözést, de amúgy ők nem jönnek utánunk a körözés miatt sem, szóval ennek semmi értelme. És itt nagyjából ki is fulladt a GTA-val való párhuzam, talán még annyi, hogy a bolygókon egy siklót vezethetünk. Azonban nem bármelyiket, hanem csak és kizárólag a miénket.
Na de térjünk át inkább azokra az elemekre, amik működnek: nem tudtuk nem észrevenni, hogy a fejlesztők innen-onnan csipegettek a nagy címekből, és ezeket gyúrták össze a játékban. Viszont annyira jól sikerült a mix, hogy nem tudunk rájuk haragudni. Van itt egy kis The Witcher 3, Uncharted, Splinter Cell, Batman Arkham Asylum, Star Wars Squadrons, csak hogy néhányat említsünk. Az Outlaws gerincét a külsőnézetes kalandozás, felfedezés, lopakodás és akciózás adja: hűséges kis társunkkal, Nix-szel karöltve járhatjuk be olyan bolygók bizonyos részeit, mint az afrikai szavannákat idéző Toshara, a havas, de nem Hoth-sivárságú Kijimi, a dzsungelekkel tarkított Akiva, vagy a már jól ismert, talán unalomig ismételt Tatuin. Ugyan a játéknak az egyik marketingszövege az, hogy „az első nyílt világú Star Wars játék”, de ezt azért erős túlzásnak érzem: bizonyos bolygókon eléggé limitált, hogy merre tudunk menni, látszik, hogy a fejlesztők inkább vezetnek minket, semmint szabad felfedezési lehetőséget biztosítanak. Többször belefutottunk „elhagyod a küldetés területét”, „térj vissza a küldetés területére”, stb. feliratba is, a bolygókon és az űrben egyaránt. Ne már. Hadd menjek amerre akarok, aztán majd visszatérek ha jónak látom. Van egy olyan kifejezés, hogy semi-open world, azaz félig nyitott világ, amit én „kvázi-nyitott világnak” fordítanék, inkább ez igaz az Outlaws-ra, semmint a teljes nyitott világ.
Kay-nek egy felsőből, pisztolytáskából és alsóból áll a ruházata, ami nemcsak kozmetikai célokat szolgál, hanem különböző tulajdonságokat is ad (pl. több élet, vagy bakta tartály hordozhatóság). Ezen felül rendelkezik egy lézerstukkerrel, ami a megfelelő fejlesztések után háromféle módon működik: sima lézerpityuként, elektromos töltényekkel (droidok ellen prémium!), és becsapódáskor felrobbanó töltetekkel. Illetve van egy plusz tüzelési mód, ami magától újratöltődik, ez egyfajta elektrosokkolóként funkcionál, amivel egyből leteríthetünk valakit. Persze nem csak ez az egy fegyver van a játékban, viszont másik csúzli csak limitált ideig lehet nálunk: lelőtt ellenfeleinktől kaphatunk fel nagyobb tűzerejű fegyvereket, ezeket viszont csak addig hordozhatjuk, amíg ki nem fogy belőlük a skúló, vagy fel nem kapaszkodunk valahova, ekkor ugyanis Kay automatikusan eldobja őket. Tüzelni egyébként fedezék mögül „vakon” is tudunk, meglepő pontossággal, de ami még menőbb, az a Red Dead Redemption 2-ből kölcsönvett „Dead Eye Targeting”, amikor bizonyos adrenalinszintet elérve gombnyomásra lelassul az idő, több célpontot is kijelölhetünk, Kay pedig egy látványos animáció közepette hajszálpontos lövéseket ad le áldozataira. Nix egyébként nem csak egy aranyos biodíszlet, több dologban is a segítségünkre lesz, pl. kapcsolók aktiválásában, bizonyos dolgok eltulajdonításában, ajtók kinyitásában, sőt el tudja vonni az ellenfelek figyelmét és még csapdát is állíthat nekik. Felszerelésünket képezi még űrhajónk és siklónk is, amiket szintén fejleszthetünk, sőt a sztori előrehaladtával fejleszteni is kell majd, hogy újabb helyekre juthassunk el.
Apropó űrhajó: szintén nagy kérdés volt, vajon milyenek lesznek az űrhajós részek a játékban. Azt kell, hogy mondjam, semmi extra, mintha a Star Wars Squadrons-ból emeltek volna át mindent. Minden bolygó rendelkezik egy űr-résszel, ahol ezt-azt felfedezhetünk, megszerezhetünk, illetve a különböző szindikátusok/birodalmi hajók köröznek, vagy megtámadnak minket. Mi pedig bármikor fénysebességre kapcsolhatunk, hogy otthagyjuk őket, szóval nincs nagy tétje a dolognak. Ha teljesen őszinte akarok lenni, azzal sem lettünk volna szegényebbek, ha ez a rész kimarad a játékból. Kay képességeit is fejleszthetjük, méghozzá feladatok teljesítésével, pl. ha X számú ellenfelet bizonyos módon terítünk le, feloldhatjuk a „kidumálás” képességét, ami arra jó, hogyha észrevennének, de gyorsan megnyomunk egy gombot, Kay hadoválni kezd, ezzel pár másodpercnyi időt nyerve számunkra a következő lépés kigondolására. Aztán egy másik képességet erre építve oldhatunk fel, pl. teríts le összesen 5 ellenfelet úgy, hogy miközben elvonod a figyelmüket a kidumálással, rájuk lősz az elektrosokkolóval. Ezeket a képességeket különböző szakértőktől kapjuk, akikkel kalandjaink során találkozunk, ezért érdemes minden kis szegletbe bekukkantani, hátha összefutunk valakivel.
Az Outlaws egyik nagy része a lopakodásból áll, olyan finomságokkal megfűszerezve, mint a zárak feltörése, vagy a számítógépek meghackelése. Előbbi egy olyan minijáték, amit szerintem sokan fognak utálni, mert ritmusérzék nélkül kb. lehetetlen megoldani. Ne gondoljatok Beat Saber-szintű dologra, de fogalmazzunk úgy, hogy egy-két zárnál kicsit elidőztem, pedig ha valamivel, akkor a ritmusérzékemmel nincs gond. A hackelés egy logikai minijáték, amiben sok szimbólum közül kell adott számút eltalálni, egy bizonyos sorrendben. Mivel a javításra rengeteg lehetőséget adnak, így ezzel nem lesz gond, már-már könnyebb, mint a zártörés.
Ha két küldetés/mellékküldetés között megpihennénk, űr-lóversenyre való fogadással, árkád játékgépekkel és szabakkal múlathatjuk az időt. A szabaktól féltem kicsit, de egyáltalán nem bonyolult, és ugyan nem is olyan élvezetes, mint a gwent, de ideig-óráig el lehet vele lenni, főleg akkor, ha az összes módosítólapot begyűjtöttük már hozzá. Ami viszont egy kicsit „ront” az élményen, hogy csalni is lehet: Nix-szel meg tudjuk lesni ellenfeleink lapjait, ha jókor nyomjuk meg a jó gombokat. Apropó Nix: teljesen indokolatlan együttkajálós minijátékba is belefuthatunk a bolygókon, ha elég figyelmesek vagyunk. Ezeken felül további szabadidős tevékenységek is felfedik magukat, pl. random dude kihívott egy siklóversenyre. Nyertem.
Általában a fősztori vezet egy-egy új bolygóra, ahol miután körbe nézünk az adott területen, rengeteg lehetőség nyílik meg előttünk, és ha ez nem lenne lég, a szindikátusok brókereitől is felvehetünk mellékküldetéseket, vagy kihallgathatunk idegeneket, megszólíthatnak minket, hogy aztán utánajárjunk a félinfóknak, amiket szerzünk. Többször azon kaptam magam, hogy hiába indultam el A-ból B-be, annyi inger ért út közben, hogy csak 1 órával később jutottam el az eredeti célomig az izgalmas teendők miatt. Viszont az is igaz, hogy néhol ismétlődésekre is felfigyelhetünk, például amikor a Birodalmi csatornákon bemondják, hogy most rajtaütés lesz egy kalóztáboron, mi pedig követve az éppen leszállni készülő birodalmi csapatszállítót, odamehetünk, hogy miután véget értek a harcok, neadjisten mi magunk is lelőttünk pár kalózt, vagy birodalmit, magunknak húzzuk be a zsákmányt. Ilyen random esemény többször is előfordul, annyi különbséggel, hogy más helyszínen.
Nem esett még szó a grafikáról, ami kifejezetten kellemesre sikerült, legalábbis a PS5-ös tapasztalatok alapján, ahol háromféle beállítás lehetséges: a kisebb képkockasebességű minőség mód, a nagyobb képkockasebességű, de kevésbé látványos teljesítmény mód, és a minőség előnyben részesítése, amikor szépen néz ki a játék, de csak 40 FPS-sel fut. Mi utóbbit választottuk, és nem csalódtunk benne, a csodálatos látvány mellett nem volt gond a képkockasebességgel sem. A környezet szó szerint él és lélegzik: a fák koronája és a növényzet hajladozik a széltől, világító szentjánosbogár-szerű rovarok repkednek a levegőben, gőz száll fel a csatornákból, a hegesztőpisztolyok nyomán hullanak a szikrák. A víz is remekül néz ki, az űrcsaták is látványosak, egyedül az emberi NPC-k arcában van valami furcsa: a férfiak babaarcúak, de szakállal és bajusszal.
És mi a helyzet a hanggal? Itt külön kiemelnénk a zenét, amit a Helldivers 2-t is jegyző Wilbert Roget II komponált. Annyira jól elkapta a Star Wars-hangulatot, mint még kevesen, felidézve a klasszikus filmek zenéjét, mégis újat mutatva. Le a kalappal! A hangeffektek is tökéletesek, Star Wars rajongók sokat felismernek majd, és szerencsére a szinkronszínészek is teljes átadással végezték a munkájukat. Kivéve kettőt, aki lehet, hogy egy és ugyanazon személy: Jabba és a buckalakók is úgy hangzanak, mintha valakinek a nagypapáját kérték volna meg, hogy szinkronizáljon már egyet, és ugyan ő minden tőle telhetőt próbált megtenni, a végeredmény viszont már kissé erőtlenre sikerült.
És persze nem mehetünk el a butaságok és bugok mellett sem szó nélkül, ugyanis ezekből is van pár. Azt most hagyjuk, hogy Kay hűséges társát, a kis Nixet hogy nem veszik észre azok, akiket meglop, hiszen felmászik rájuk és kizsebeli őket, vagy azt, hogy Kay hogy képes ököllel leboxolni a páncélba bújt rohamosztagosokat. Az viszont, hogy az ellenfelek lényegében figyelmen kívül hagyják a hullákat, leütött társaikat, eléggé illúzióromboló tud lenni. Nem egyszer megesett velünk, hogy semmit sem reagáltak az élettelen testekre, nagy ritkán pedig „HŰ ITT MI TÖRTÉNT” felkiáltással odamentek hozzá, ránéztek, majd elsétáltak. Miközben a játék nagy hangsúlyt fektet a lopakodásra, igazán erre is áldozhattak volna időt és energiát a fejlesztés során. Az AI más szituációkban sincs a helyzet magaslatán, pl. kisebb forgalmi dugó alakult ki egy 10 méter széles úton, mert véletlenül a közepén hagytuk a siklónkat. Ugyanis ott fut egy kis ösvény, és úgy tűnik, a többi siklóval közlekedő kolléga csak azon tud menni. Nem kerülték ki, nem lökték arrébb, semmi. Megálltak és vártak. Milyen békések!
Párszor pedig az is előfordult, hogy ki kellett lépni a játékból, és újraindítani, mert olyan bugba ütköztem. Egyszer nem akart fénysebességre kapcsolni a hajó, másszor egy tereptárgyba szorultam be, harmadszor nem tudtam tovább menni, mert nem volt interakciós lehetőség valamivel, míg újratöltve a küldetést igen. Sőt olyan eset is történt, hogy egy hangeffekt akadt be, és folyamatosan szólt, de ez talán kevésbé zavaró, mint ha rossz időpontban történik az automata mentés, és kezdhetjük legelölről a játékot. Szerencsére ilyesmi nem történt, de mindenkinek teljes szívből ajánlom, hogy időről-időre készítsen majd manuális mentést, a biztonság kedvéért.
Megéri tehát az árát a Star Wars Outlaws? Attól függ, melyik kiadásét nézzük. Az alapjáték 26 ezerért bőven, minimum 30 órás izgalmakban lesz részünk, és akkor a mellékküldetéseket és felfedeznivalókat még nem is számoltuk. A Gold és Ultimate kiadások a maguk 40-50 ezres árukkal viszont már nem embernek valók, és nem is érik meg. A Star Wars Outlaws olyan, mint a Hogwarts Legacy: közel sem tökéletes, de élvezetes, korrektül összerakott móka, ami nem mutat újat, de remekül vegyíti a korábban máshol már látott játékmechanikákat. Az alap jó, de van még hová fejlődnie. Talán majd a következő részben!
Ha bármi kérdés felmerül, írjátok meg kommentben, és igyekszem válaszolni!
