Masszívan online széria
Igen, csavar, aminek segítségével a fejlesztők a történetmesélés olyan területére jutottak, ahol még senki nem járt, és készítettek nekünk egy online filmsorozatot. Lehet, hogy ez így elég ijesztően hangzik, pedig nincs benne semmi rossz. A meghatározás mindössze annyit takar, hogy a fő történetszál epizódokra van osztva, amikben mindig más és más az aktuális cél, persze részfeladatokkal fűszerezve (amik lényegében a küldetések), ezek egymás után helyezve pedig évadokat alkotnak.
Ezen évadok adják tehát a történet gerincét, de ezeken kívül is van rengeteg lehetőségünk; ilyenek az időzített kihívások, amelyek egy adott időintervallumban zajlanak -- például délután kettőkor kezdődnek, és egészen háromig tartanak. Ezek mindig a játékvilág egy adott pontjában történnek, és bárki bármikor beszállhat, illetve elmehet, de általában kifizetődőbb maradni, mivel olyan jutalmak üthetik a markunkat, amiket egyébként elég ritkán találni. Ezzel egyébként el is jutottunk a játék egyik legidegesítőbb és legnagyobb hibájához: a nehezen átlátható jutalmazási és üzletelési rendszerhez.
Mennyi az annyi?
Az univerzumban ugyanis egyszerre három-négy fizetőeszköz létezik (csak néhány közülük: az energiakreditek, a dilítium, és a Cryptic-pontok; ez utóbbi egyébként a többi mikrotranzakciós játékban is fellelhető, valós pénzért megvásárolható fizetőeszköz), és senki nem magyarázza el, hogy melyik mire is való pontosan. Hosszabb bíbelődés után is csak hozzávetőlegesen lehet kikövetkeztetni a dolgokat, az árak meghatározásának összevisszasága miatt, lévén tulajdonképpen nincs egységesítve, hogy X-ért Y típusú dolgot vehetsz. Az pedig végképp kétségbeejtő, hogy a dilítium, bár általános pénznem, elég ritka ahhoz, hogy az ember a haját tépje, ha a kiszemelt felszerelési tárgyért vagy hajóért nagyobb mennyiségben kell letenni belőle az asztalra. Lenne mit javítani rajta -- és amíg ez megtörténik, nincs más választásunk, mint megszokni ezt a rendszert.
Felsugárzás
Érdekes módon (lehet, hogy az előbb leírt zűrzavart ellensúlyozandó) a játék többi része körülbelül olyan egyszerű, mint felhúzni egy cipőt, és az első öt perc után az ember úgy érzi, mintha mindig is ezt csinálta volna. És bár az űrhajóinkat (melyekből elég sok van -- új és klasszikus egyaránt --, ráadásul a lista még midig bővül) valamivel nehezebb irányítani, mivel több mindenre kell figyelni, de még ez sem katasztrófa, hiszen csak az élményt fokozza, ha kiadhatjuk a klasszikus parancsot: „Minden energiát a pajzsokra!”, még akkor is, ha ez csak egy gombnyomás, ám a mesterséges intelligencia elleni csatározások alatt bőven kitanulható a rendszer. Apropó, MI: a gép nem egy észkombájn, ettől függetlenül azért tudja a dolgát, nem fogunk miatta falra mászni, egy-két húzásával pedig igencsak nehéz perceket tud szerezni számunkra. Panaszkodni tehát nem sok okunk lesz -- se arra, hogy csak golyófogó lenne, se arra, hogy lehetetlen nyerni ellene.
A hangok is megmondták...
...hogy nem követtem el hibát, mikor arra adtam a fejem, hogy az univerzum kedvelőjeként kipróbálom az STO-t. A cryptices srácok ugyanis egy elsőre elég lustának látszó megoldást választottak, és nem fárasztották le a hangokért felelős kollégákat, hanem a filmekből és sorozatokból emelték át a megfelelő effekteket. Ez az a húzás, ami máshol valószínűleg nem jött volna be, de itt egyenesen a minőséget garantálja. Elvégre mit ér egy Star Trek játék a megfelelő hangélmény nélkül? A Cryptic tudta ezt, így tehát aki rendszeresen nézte mondjuk a Voyager alcímű sorozatot, az boldogan üdvözölheti az általa már rengetegszer hallott és ismert „zajok” nagy részét, kezdve a kommunikátorokkal, mindenféle fézereken át egészen a felsugárzásig. És ettől bizony a játék hangulata a csillagos égig tud ugrani, mondjuk egy űrcsata alatt. Az aláfestő zene pedig már csak hab a tortán: tökéletesen illeszkedik a program képi világához, de egyben az eredeti Star Trek zenei hangzásához is hű marad. Egy szóval: mestermű!
Persze semmi sem lehet hibátlan, ezért ebben az esetben is van egy kis bökkenő, mégpedig az, hogy viszonylag kevés zeneszám van a játékban, így ezek gyakran ismétlődnek. Ez egy olyan hanganyag esetében, amelyet az ember játék közben szinte észre sem vesz, nem kifejezetten probléma -- sajnos azonban az STO zenéjének megvan az a bosszantó tulajdonsága, hogy ez a megállapítás csak félig igaz rá, ennélfogva a néhány szám folyamatos ismétlése igen zavaró tud lenni. De ez még mindig kis ár az album másik feléért...
Képernyőre!
Ezek persze nem sokat segítenek néhány játékos szemében, ha nem szép a grafika – ám nem kell aggódni a látványvilág hiányosságai miatt, mert ilyesmiből kevés van, ráadásul a gépigénnyel sincs probléma, mert a beállítások szinte a végletekig skálázhatók. Igaz, komplett mélypontra állítva a látvány sajnos már eléggé fapados, ám ez lehetővé teszi, hogy a viszonylag gyengébb, régebbi gépeken is futtathassuk az STO-t -- sőt ha a gépünk nem, vagy csak éppen megüti a minimum követelményeket, a játék felajánlja nekünk a lehetőséget, hogy gyárilag lejjebb vegye a megjelenítés minőségét.
Van viszont egy részlet, amire mindenképpen ki kell térnem, nevezetesen a játék szemmel láthatóan különböző felszíni és űrbéli megjelenése: sajnos a nagy semmiben játszódó részletek fényévekkel lekörözik a földi ütközeteket. Szerencsére ez nem vonatkozik azokra a jelenetekre, amik egy űrállomás vagy egy űrhajó belső részeiben játszódnak. Alapjában véve a felszíni történéseknek sem a játékossal közvetlen érintkező részei csúnyák, hanem a háttér, ahova már nem juthatunk ki, no meg a talaj. Ám ha csak a közvetlen közelünkre figyelünk, akkor -- már persze ha van erre időnk -- rácsodálkozhatunk a monitorunkon megjelenő különböző effektek, objektumok és karakterek részletességére, főleg magasabb beállításokon, mert akkor aztán igazán tetszetősek.
Adás vége!
Véleményem szerint a Cryptic egy olyan MMO-játékkal rukkolt elő, ami szép, viszonylag egyszerű és élvezhető is amellett, hogy nem igazán újító, hiszen ebben is csak pontokat gyűjtünk, fejlődünk és szinteket (jelen esetben rangokat) lépünk. Így a végére még gyorsan megemlítem azt, ami nélkül egy internetes közösségi játék talán manapság nem is létezhetne, és ez a flották (az itteni „guildek”) jelenléte, hiszen ilyeneket is alapíthatunk, vagy csatlakozhatunk hozzájuk. Mivel a játék egy ideje már ingyenes, azoknak, akik ki akarják próbálni, nincs más dolguk, mint regisztrálni és harcba szállni akár a Föderáció, akár a Klingon Birodalom kötelékében. Sajnos a Borg asszimilációhoz örökös arany tagság kell, amit még mindig drága pénzért adnak, de valahogy ezt majd csak átvészeljük...
