A Last Hope megjelenése után a sorozat producere, Jamagisi Josinori távozott a Square Enixtől, és ekkor úgy tűnt, hogy a szériának befellegzett. Az, hogy az új epizód, az Integrity and Faithlessness megjelenhetett, Kobajasi Suicsinak köszönhető, aki titokban állt neki az 5. rész előkészítésének, és csak akkor járult a kiadó vezetői elé, amikor már fel tudott mutatni egy kész koncepciót. A PR és korábban produceri feladatokat is ellátó szakember a tavalyi E3-as bejelentés után maga is elismerte, hogy a Star Ocean: The Last Hope-ban „valami nem volt jó, egyes dolgok nem voltak jó helyen”. Hogy ezt mi okozhatta? Hát az, hogy a fejlesztés egyes részeit kiszervezték külsős cégeknek, abból a célból, hogy a játék a szélesebb, nyugati közönség igényeinek is megfeleljen. Az eredmény a rajongókat is megosztotta, így a most megjelent új epizód elkészítését teljes egészében a tri-Ace vállalta magára. Bár ne tette volna…
A Star Ocean főhőse Fidel Camuze, aki a Faykreed bolygó Resulia nevű királyságának egy kicsiny falujában, Sthalban éli unalmas napjait. A békés állapot azonban hamar véget ér. Ellenséges katonák támadása, majd egy égből leszálló űrhajó, valamint egy amnéziás, de rejtélyes erőkkel rendelkező kislány feltűnése arra sarkallja Fidelt és gyermekkori barátját, Miki Sauvestert, hogy elhagyják otthonukat. Az út, amelyen elindulnak, hosszú és veszélyes, így társak csatlakoznak hozzájuk és hagyják el őket, miközben próbálják kideríteni Relia eredetét, származását.
A tűzben edzett tini
Ez harcok százai után történik meg, és ez a Star Ocean legélvezetesebb része. A küzdelmek mindegyike valós időben, a helyszínen zajlik, és maximum hét karakter vehet bennük részt. Fidel csapatának mindegyik tagja tipikus anime karakter a megszokott japán stílusjegyekkel és egyedi képességekkel: Fidel kardforgató, Miki tűzlabdákat ereget, Relia gyógyít és fagyaszt, s így tovább. Mindenkinek megvan a szerepe, így eredményesen lehet szembeszállni a változatos ellenfelekkel: emberevő fákkal, mandragórákkal, óriás denevérekkel, sárkányokkal, és természetesen olyan idegenekkel, akik Reliát akarják maguknak. Kardok csapnak össze, varázslatok robbannak nagyon látványos módon, az egész mögött pedig egy kellően komplexnek tűnő rendszer bújik meg, még akkor is, ha csak három gombot kell nyomogatni a küzdelmekben. Minden harc után aranyat és képességpontokat kapnak a karakterek, amelyeket különböző szerepekre (támadó, védő, gyógyító stb.) és harci képességekre lehet elkölteni, utóbbiakhoz azonban a megfelelő tankönyveket is meg kell találni. Itt pedig már a szokott formula érvényesül: minél erősebb egy harci képesség/szerep, annál hatékonyabban lehet vele eliminálni az éppen aktuális ellenfelet. A kisebbek könnyedén legyőzhetők, azonban egyes bossok kiiktatása eltarthat akár negyedóráig is. Azt el kell mondani, hogy bár a szerepek állítgatásának látszólag nincs hatása, az ötszázadik küzdelem sem válik unalmassá annak dinamizmusa miatt.
Üres tér, üres lélek
A Star Ocean: Integrity and Faithlessness méltatása itt véget is ér, mert a tri-Ace játéka minden más szempontból csak a közepes szintet képes megütni. A legnagyobb gond az, hogy a játék nem változatos. Sietősen végig lehet játszani 15-17 óra alatt, míg kényelmes tempóban ez az időtartam felkúszik 20 óra fölé. Már az első négy-öt órában mindent látott az ember, amit a program kínál, a szereplők egyik helyről futnak a másikra, közben legyűrnek tízmillió ellenfelet, és ennyi. Ugyanazok a helyszínek váltakoznak egy-két óránként, ráadásul ezek mindegyike elképesztően kicsi: például Resulia fővárosa mindösszesen három utcából áll, amelyeken alig lézengenek emberek. Bár ezek kidolgozása viszonylag szép, csakúgy, mint a külső tereké, az üresség érzésétől nem lehet megszabadulni.
A főszereplőkhöz sem lehet érzelmileg kötődni, mert beszélgetéseik teljesen érdektelenek, míg azok a dialógusok, amelyek a történetet hajtják előre, túlságosan ritkák. Előbbire példa: Miki például azért akar jeltant (mágiát) tanulni, hogy gyorsabban száríthassa meg a haját. Nevetséges? Az. A küzdelmek után pedig olyan bölcsességek hangzanak el, mint hogy „a kitartás erősíti a jellemet”, vagy „jó kiképzés nélkül nem sikerülhet a túlélés”… A karakterek vagy a végletekig jók, vagy a végletekig gonoszak, árnyalásra, jellemfejlődés bemutatására már nem jutott idő. A kislány, Relia titkának felfedezése küzdelmek hosszú során keresztül zajlik, de a mellékküldetések sem lépnek túl az ismert kliséken: találj meg egy embert, szerezz be ilyen-olyan alapanyagot, győzz le X számú ellenfelet, és így tovább. Ezeket a küldetéseket a minden város főterén megtalálható hirdetőtáblákon lehet felvenni, s ezek teljesítése oldja fel a speciális képességeket, például a tárgykészítést. Ezekből több, mint 20 féle van, de egy részüket első végigjátszásra meg sem lehet nyitni.
Korlátok között
Az előzőleg említett dolgokon kívül számos más tényező rontja le a játékélményt, és ezáltal a teljes összképet. Ezek egy része technikai hiba, más részük pedig játéktervezési. Már a legelső percben észrevehető, hogy a szereplők simán át tudnak sétálni egymáson. Komolyan, 2016-ot írunk, ennek nem szabadna előfordulnia egy AAA-kategóriásnak nevezett játék esetében. Ahogy annak sem, hogy egyes területeket nem lehet elérni. Nincs annál kiábrándítóbb dolog, mint amikor az ember játék közben belefut egy belépni tilos táblába. A másik tényező pedig, ami sokakat morgásra fog késztetni, a mentési rendszer: a lehetséges pontok túlságosan távol vannak egymástól, és néha nem is engedi meg a játék, hogy adott helyen a játékos elmenthesse az addigi útját. Az egész Star Ocean egy csőben vezeti végig a használóját, elágazásokról, szabadságról, valós döntési helyzetekről nem is lehet álmodni.
Végszóként elmondható, hogy a Star Ocean: Intergrity and Faithlessness minden szempontból egy minden fantáziát nélkülöző, teljesen üres program lett. A fantasy és sci-fi elemek gyengék, RPG-nek pedig nem elég jó. Hogy ezt mi okozta, szűkös költségvetés vagy az emberi tényező, esetleg mindkettő, nem tudni, és valószínűleg nem is fog kiderülni. Valószínűleg ezek után a sorozatnak tényleg vége lesz, habár a producer azt nyilatkozta, szeretné még bővíteni a szériát. Hogy ilyen kritikai fogadtatás mellett ez valaha is megtörténik-e, erősen kétséges…
