Akik az 1990-es évek második, illetve a 2000-es évek első felében megjelent platformer játékokon nevelkedtek, azok számára ez a mostani időszak soha vissza nem térő alkalmat nyújt arra, hogy újból átélhessék gyermekkorukat, hiszen olyan címek térnek vissza teljesen megújult formában, melyek milliók kedvencei voltak annak idején. Ott van például a PlayStation két ikonikus kabalája, Crash és Spyro, akik egyaránt megkapták a maguk jól megérdemelt remake-trilógiáját (Crash Bandicoot N. Sane Trilogy és Spyro Reignited Trilogy), de a hihetünk a híreszteléseknek, akkor ezzel a korszakkal kapcsolatban a Nintendo is elő fog húzni a kalapból néhány Super Mario-játékot. Szerencsére addig is van mivel szórakozni, itt van ugyanis a szédítően hosszú című SpongeBob SquarePants: Battle for Bikini Bottom – Rehydrated, amely ugyan messze nem akkora klasszikus, mint az említett játékok, ugyanakkor a modernizált kiadás láttán nem is kétséges, hogy szintúgy megérte felújítani.
A Battle for Bikini Bottom eredetileg 2003-ban jelent meg PC-re, PS2-re, Xboxra és Gamecube-ra (illetve volt egy GBA-verzió is), egy teljesen hagyományos 3D-s collect-a-thon platformerként feldolgozva a népszerű rajzfilmsorozatot. A zsánerben annak idején meglehetősen bőséges volt a kínálat, manapság azonban ez már nagyon nem igaz. Mint ahogy – különös módon – maga a műfaj sem sokat lépett előre az azóta eltelt közel húsz évben, úgyhogy én személy szerint örömtelinek tartom, hogy ismét egy olyan játék kapott nulláról felépített, teljes értékű remake-et, amely a nosztalgiafaktortól eltekintve 2020-ban is teljes mértékben megállja a helyét. Nem vitatom persze: a Rehydrated esetében tisztán érződik, hogy nem egy mostani kor szülöttje, de ez szerencsére (egy-két kivételtől eltekintve) nem archaikus megoldásokban csapódik le, inkább a játék felépítését és magát a játékmenetet lengi körül egy sajátos, régies báj – abszolút pozitív értelemben.
A történet természetesen Bikinifenéken kezdődik, ahol is Plankton jól megszokott gonoszkodásának hála mindenféle robot lepi el SpongyaBobék otthonát. Hogy a szivacspajtás mennyit sejt ebből, az persze már egy másik kérdés, de a lényeg nem is ez, leegyszerűsítve ugyanis arról szól a játék, hogy Arany Spatulákat kell gyűjtögetnünk, melyek bizonyos mennyiség után új helyszíneket nyitnak meg – összesen nagyjából egy tucat nagyobb pályát. Ezekből persze nem jön szembe minden sarkon (nem úgy a fő gyűjtögetnivalóból, a színes bigyókból, amikkel általában új pályarészeket nyithatunk meg), a többségük nem is csak szimplán elszórva lapul valahol, hanem valamilyen feladathoz van kötve a megszerzésük. Szerencsésebb esetben ez bizonyos ellenfelek legyőzését, tárgyak összegyűjtését és más hasonló objektívákat jelent, de vannak minijátékok is, melyek messze nem borzalmasak ugyan, ám sajnos akad köztük néhány kifejezetten rossz darab is, ahol inkább hagytam az egészet a fenébe, és mentem tovább. Valahol ez a hasonló játékok sajátja, én legalábbis még nem találkoztam olyannal, ami ilyen felépítés mellett ne esett volna bele ugyanebbe a hibába (maximum annak mértéke változó), itt azonban kifejezetten elvette a kedvemet attól, hogy rámenjek a bűvös 100 százalékra.
Ez utóbbi volt a rossz hír, a jó hír viszont az, hogy minden mással kifejezetten elégedett voltam. Az irányítás teljesen rendben van, a harc számomra nem okozott frusztrációt (és szerencsére nincs is túlerőltetve), a pályadizájn pedig messze van ugyan a bravúrostól, de azért mindig van egy-két kisebb titok, ami miatt érdemes nyitott szemmel járni, és nemcsak végigrohanni a helyszíneken. SpongyaBob repertoárja ráadásul a sztori előrehaladtával bővül egy-két új mozdulattal is, melyek ugyan nem alakítják át gyökeresen a játékmenetet, de arra pont jók, hogy színezzék egy kicsit a dolgokat, és ugyanez igaz a másik két játszható karakterre, Patrikra és Szandira is, akik egyes feladatoknál jutnak szerephez. A Rehydrated verzió ráadásul azok számára is tartogat újdonságot, akik esetleg már töviről hegyire ismerik az eredetit: néhány teljesen új, illetve kivágott helyszín és bossharc is helyet kapott a felújított változatban, illetve bekerült egy kétfős, online és offline is játszható, hordajellegű multiplayer játékmód, amely nyilván nem váltja meg a világot, de a kisebbek például tök jól elszórakozhatnak vele.
Magát a játékot viszont messze nemcsak a fiatalabb korosztálynak ajánlanám, a SpongeBob SquarePants: Battle for Bikini Bottom – Rehydrated ugyanis egy minden tekintetben minimum tisztességes platformer, aminek nincs ugyan egyetlen olyan eleme sem, amit kiemelkedőnek mondanék, de így is nagyon szórakoztató tud lenni. A kissé debil, de azért kellően vicces világ ugyebár adott, mely a felfedezés, a gyűjtögetés és a harc arányaiban nagyon jól eltalált koktéljával várja a műfaj (meg persze a SpongyaBob Kockanadrág) rajongóit. Ha nem lett volna egy-két bosszantóbb minijáték, akkor tényleg azt mondhatnám, hogy minden percét imádtam. De ezen fő kifogásolnivalóval együtt is egy nagyon jó remake-re csaphatnak le a platformerek kedvelői, amely 17 évesen persze semmi olyat nem tud felmutatni, amit ne láttunk volna már korábban, de így is jó néhány esztendőt letagadhatna a korából. Ez pedig nemcsak a felújítás minőségét dicséri, hanem azt is, hogy alapanyagot is jól sikerült választani.
