Na, persze most biztosan nekem akarnak esni páran, mert ekkora intervallumot határoztam meg üresség gyanánt. Nem feledkeztem ám meg a tavaly októberi teljes játékunkról, az Off-Road Drive-ról sem, amely 2011 egyik üde színfoltja volt. Jellegében azonban talán az volt az utolsó olyan rokon program, amely a versenyzést helyezte középpontba. Leszúrt karók között, lehetetlen terepen manőverezve kellett a legjobb időt futnunk, minél kevesebb hibapontot ejtve. Három éve azonban berobbant a Spintires, és egy olyan élményt hozott el a nappalinkba, amely addig példátlan volt. Említettem már, hogy ez is volt teljes játékunk, méghozzá idén júliusban? Akkor most mondom, mert ennek lesz még jelentősége. Elsőként annak idején is, valami extrém módon, kicsit a DayZ jutott róla eszembe: kint vagyunk egy posztkommunista környezetben, a terep olyan, mintha legalább 30 éve nem járt volna arra senki sem, egyszerűen elképzelhetetlen, hogy valaki éljen és dolgozzon arrafelé. Valakinek azonban, érthetetlen módon, mégis hatalmas farönkökre van szüksége. Ki más vinné el ezeket, mint mi? Tesztünk alanya, a Mudrunner, nem más, mint a Spintires kicsiszolt, tökéletesített verziója, amellyel végre egy, úgymond, „második” kört mehetünk.
NA DE HOL VAGYOK?
A legnagyobb kritika, ami érhette az Oovee Game Studios és a Spintires háza táját, az a 2014-es kiadás kamerakezelése volt. Egyszerűen képtelenség olyan nézetet találni, amelyből kényelmes lenne a vezetés. Annak tudatában, hogy a játékban egy négyzetméternyi egyenes és sima burkolatú útfelület sincsen, ez még inkább kellemetlen. A kamera képtelen javítani a fókuszt, ha már egyszer az elszállt, de a forgatása sem tartozik a legszerethetőbb momentumok közé. És amit most jelenthetek nektek, az sajnos a szívderítőtől még mindig nagyon távol áll. Számomra úgy tűnik, hogy nem tartozott elsőszámú prioritások közé a kamera korrigálása. Sokkal előrébb való volt a grafika és a kicsit felhasználóbarátabb megjelenítés, majd a tartalmi bővítés. Ez mind szép és jó, de egyszerűen nem fér a fejembe, hogy egy ennyire „utált” funkció gyakorlatilag érintetlen maradt. Persze mielőtt elkönyvelnénk, hogy semmi sem történt, azért a belső kameranézet megérkezését illik üdvözölni. Az egyértelműen látszik, hogy a fejlesztők arra törekedtek, hogy az alap irányítási funkciókat, mint a kézifék, differenciálmű vagy négykerekes üzemmód, belső nézetből is könnyedén elérhessük, memorizálhassuk. Ennek köszönhetően van egy olyan szürreális érzés, mintha egy furcsa párhuzamos dimenzióból jöttünk volna erre a terepre. Egy őskori Ural vagy UAZ műszerfalán digitális tartalmak jelennek meg, de mivel nem egy klasszikus szimulátorról van szó (annak ellenére, hogy van hardcore mód), így ez nem fog annyira fájni a szemünknek.
810 MB TÖMÖR GYÖNYÖR
A játék grafikai feltupírozása viszont szemmel látható eredményeket hozott. A sár minden eddiginél látványosabban pereg le a kerekeinkről, az éjszakai vezetés is kifejezetten nagy élmény, pedig úgy gondolhatnánk, hogy pokollá fogja tenni az életünket. Mindennek a titka az, hogy a lámpák kiválóan működnek, mindent jól látni a segítségükkel. Grafikailag és fizikailag is tupírozott élményben lesz tehát részünk a Mudrunnerben. A víz megjelenítése egyszerűen gyönyörű lett, de ahogy az autóval való érintkezés hatására változik a viselkedése, az tényleg minden lélegzetet elállít. Nem mintha eddig ez csúnya lett volna, de a fizikai tuning ennek is nagyon jót tett. Az egészben az a legelképesztőbb tény, hogy a program így sem igényel többet, mint 810 MB területet a merevlemezünkből. Ez csekély 200 MB többletet jelent a Spintires ellenében. Ha kicsit messzire akarok menni az agyalásban, akkor egy komolyabb mobilos játék is lekörözi ilyen téren, töredék élményt nyújtó látványvilággal. Tudom, akkor biztosan azt gondoljátok, hogy tartalmilag egy szegényes játékról esik itt most szó, de ezt én magam kérem ki a fejlesztők nevében is.
A TAJGA RÉME
Essen hát szó arról, miért is több, ha már nem is teljesen jobb a Mudrunner. A Spintires 5 pályát tartalmazott, ezzel szemben most 9 üti a markunkat a Challenge Mode (kihívás mód) beköszöntével. Itt osztanám meg veletek azt, hogy kedvesem, Ági, valami furcsa okból bármikor képes leülni a Spintires elé. Jelen teszt alatt sem kellett neki kétszer mondani, hogy próbálja ki az új üdvöskét. A kameranézet miatti szitkozódást eltekintve nagyon jól érezte magát, és pont egy ilyen kihívást választott magának végrehajtásra. A kritériumok között szerepelt, hogy belső kamerát használhatott csak, de a játék nagyon szigorúan bánt vele. Egy kicsi, külső nézetes bemozdulás is azonnali failt eredményezett. Szóval a kihívás adott, nemtől és kortól függetlenül is garantált izzadást jelent mindenki számára. A legnagyobb bővítés a járműveket érinti, hiszen 19 van már a kínálatban, amelyből 13 (!) teljesen új. Továbbra is figyelmetekbe ajánlom, hogy mekkora méretű játékról beszélünk, és mennyi minden található benne. A „régi” játék is a híresen jól moddolható címek közé tartozik, ráadásul ezek nagy része többjátékos módban is működik. Jól megszokott módon, a Steam Műhelyből is elérhetjük kedvenceinket, minden felesleges mókolás így elkerülhető, a letöltött tartalmak pedig egy csapásra könnyen nyomon követhetővé váltak.
SPÓROLJ A GURUVAL
A többjátékos módot tehát mindenképpen ajánlani tudom, négyfős kooperatív mód áll rendelkezésre a szórakozáshoz. A tapasztalt brigád persze elengedhetetlen, mert ha abból áll a játék, hogy állandóan egymást huzigáljuk ki a sárból, akkor nehéz lesz előrehaladni. Márpedig készüljetek fel rá, hogy a Mudrunnerben is ez a sors vár rátok. Érdemese lazán kezelni a dolgot, mert különben a nagyon régi barátságokat is próbára fogják tenni ezek a sáros összejövetelek. A több példány vásárlását megkönnyíti, hogy a játék ára a középkategória tetejébe sorolható, 30 euró. Ki ne emlékezne arra, hogy pár éve ez volt az AAA-plafon? Azonban ne csüggedjen senki. Akinek már megvan a Spintires, nagy előnyt élvezhet. Eleve 50 százalékkal olcsóbban kapja meg a Mudrunnert, de ha nem csúsztatok le az előrendelésről sem, akkor még 5 százalék kedvezmény üthette markotokat. Az így kapott kb. 14 euró nagyon baráti árnak mondható. A korábban már említett 2017. júliusi PC Guru tulajdonosai aktiválják be a magazinhoz kapott teljes játékot, így ha azt nem is próbálták még ki, olcsón tehetnek egy próbát a Mudrunnerrel. Azonban abban az esetben is jobban jártok, ha utólag szerzitek be az említett számot, mert akkor is alig lépitek túl a 20 eurós küszöböt, és nem mellesleg olvashattok is egy jót mellé.
FELEMÁS ZOKNI
Aki abban a hitben volt, hogy a Focus Home egy folytatáshoz adta a nevét, az tévedett. Manapság elég divatos az úgynevezett remastered (újrakevert, felújított) játékok kiadása, ebbe a sorba állt be a Spintires is. Igaz, hogy nem 20 év távlatában kapott ráncfelvarrást, de mindenképpen jót tett neki ez a frissítés. Sajnos a kamera még továbbra is kezelhetetlen maradt, de a látvány és a lóerők furcsa megelevenedése kárpótol minket eme hiányosságért. Azt, hogy ezeket a ráncfelvarrásokat miért nem kaphatta meg az eredeti kópia, elég ködös információkból lehet csak sejteni. Ha viszont azt nézzük, hogy egy Kickstarteren indult indie-kampány jutott oda, hogy egy nagyobb kiadó felkapja, az megint csak elismerést érdemel. Valószínűleg ennek köszönhető az is, hogy megjelenik majd PS4 és Xbox One platformokon is. Kontrollerrel is sokkal élvezetesebb volt irányítani a játékot, mint annak előtte. Találkozzunk tehát a Tajgán, kivont csörlőkkel, bekapcsolt difikkel!
