Pénz beszél
Leszögezném, hogy a Spells of Gold sem egy ultraszuper, híres darab. Ez is egy tucat hack 'n' slash, csak fel van dobva pár jó kis újítással, ami csavar egy nagyot a játék menetén, megfűszerezi azt, ezzel halványan kiegyenlítve a hiányosságokat. De mintha ezzel a csavarással kipréselték volna belőle az igazi ízét...
Na de ne szaladjunk ennyire előre - kezdjük az alapoknál. A kicsikén meglátszik a Diablo-érzés, ez áll az egész mögött, de sok dolgot "átszíneztek" a készítők. Itt is a szerepjátékon és a gyakáson van a hangsúly, ámde meséltem nektek az újításokról, ami ez esetben a rendkívüli módon kidolgozott kereskedelem. Ez nem abból áll, hogy a szörnyekből kiesett cuccokat felszedjük és eladogatjuk: városok közti, igazi távolsági akciókat bonyolíthatunk le. Nem gazdasági szimulátorral van dolgunk, de ez a játékelem még így is eléggé szépen ki lett dolgozva, ami nagyon fontos szerepkört tölt be a kalandok során, hiszen ezzel szerzünk pénzt, és mint tudjuk, a pénz a mozgatórugója mindennek.
A játékban több mint negyvenféle árucikket forgalmazhatunk, ami egy gazdasági szimulációban persze nem lenne nagy mennyiség, de egy RPG-ben igen. Rengetegszer kell majd ezzel foglalkoznunk, sok időt kell ráfordítanunk. Nagyon egyszerű, ámde elképesztően nagyszerű húzás a fejlesztőktől, hogy több áru is romlandó, tehát jobb kisilabizálni, hogy hova, milyen távra visszük az efféle holmikat, mert ha sok ideig tároljuk ezeket, akkor kevesebb pénzért adhatjuk el, vagy éppenséggel szép lassan elrothad a tatyónkban, és akkor már semmit nem érnek.
Felmerülhet a kérdés: hogyan szállíthatunk ennyi dolgot egyedül? A fejlesztők ezt is furcsán, ámde jól oldották meg. A történet legelején kapunk egy Monroke nevű zsákot, ami bármekkora mennyiségű árut elnyel, mivel azok egy másik dimenzióba teleportálódnak, tehát nem is lassulunk súlyuktól. Ebből adódóan nincs szükségünk semmiféle hátasra, „aki” szállítaná helyettünk a batyut. Említettem még, hogy városok között megy a kereskedelem. Az utazás szintén érdekes módon zajlik, mivel nincs se ló, se szamár, a települések között pedig hatalmas a távolság. A városokból kiérve egy szörnyekkel teli terület jön, oda kell mennünk az egyik útjelző táblához, kiválasztani a célt, és már ott is vagyunk, a játék ismét a „veszélyes” területre tesz le. A nagyobb városok tanácsházával is rendelkeznek, az ilyen nagy településekre belépődíjat szednek. A kereskedésből befolyt lé után is kell adót fizetni, ezeket a terheket szabadalomlevelekkel mérsékelhetjük, amit a tanácsházán vehetünk.
Miről és hol?
A kiinduló történet nem nagy durranás, de még csak pukkanás sem. Tehát: egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú. Ez a kisfiú békésen élt családjával egy kis falucskában. Ám egyszer egy napon, mit ad isten, rablók dúlták fel a település életét, és megölték a fiúcska szüleit. Egyedül, bujdokolva kellett egy ideig élnie, addig, amíg egy jóakaratú kereskedő rátalált, fiaként szeretve felnevelte, megtanította a kard- és pénzforgatás fortélyaira, és még egy-két varázslattal is kikupálta őt. Mindenkinek meg kell halni egyszer, ez a kereskedő is eltávozott az élők sorából, a fiúra, azaz ránk hagyva a Monroke tarisznyát. Röviden ennyi - nem túl sok, de egy kis játékhoz éppen elég. Most térjünk át a világra!
A világ, mint már mondottam, kimondottan méretes. Az átlagos fantasykliséken alapul, tehát vannak itt elfek, törpék, meg minden egyéb olyan, ami teljesen megszokott ezen univerzumban. Grafika területén nem mondhatni, hogy szép játék lett a Spells of Gold, inkább a „hangulatos” jelzőt használnám. Nagyon egyszerű, nincs 3D, nincsenek effektek, a karakteranimációk majdnem teljesen hiányoznak. Az utazás gyors, a nagy távolságokat teleportálással ívelhetjük át. A biztonságot adó településekben a lakosság tagjaival is találkozhatunk, a beszédesebb kedvű NPC-k sok információt és sok-sok küldetést is adnak. Az épületekbe is bemehetünk, ami szerintem jó kis ötlet volt, nekem nagyon tetszett. A fogadóban megszállhatunk - természetesen pénzért -, az életpontunk is feltöltődik. A boltokban adhatjuk el a dolgainkat, illetve vásárolhatunk új felszerelést, templomokat is használhatunk, a céhekről nem is beszélve. Ritkán, elszórtan vannak olyan kereskedők, akiktől bónuszt adó ékszereket és különböző főzeteket, "mérgeket" vehetünk. A viselkedésünk, negatív illetve pozitív cselekedetünk hat a körülvevő világra, a város lakosságára.
Dolgozz és imádkozz!
A SoG-ban nincsenek külön kasztok, a játék közben dől majd el, hogy harcosok, mágusok, vagy pénzhajhászok leszünk inkább. Az elején mindháromhoz konyítunk egy kicsit, és az 
alapján dől el, melyik fejlődik jobban, hogy melyiket használtuk többet. Karakterünk tulajdonságai nagyon részletesek, jól eltaláltak, továbbiakat is tanulhatunk, kiegyensúlyozott a fejlesztési rendszer. A nagyobb városokban vannak tanodák, ahol továbbfejleszthetjük képességeinket, ezzel is növelve azok hatását. Nagyon jól eltalált és kivitelezett újítás a fejlesztők részéről, hogy a templomokban, illetve szentélyekben (melyek szintén csak a nagyobb településeken találhatók meg), imádkozhatunk az istenekhez. Összesen ötféle istenség létezik, de ezek meg is haragudhatnak egymásra, nem mindegyik csípi a másikat, szóval ezzel óvatosan kell bánni, cselesen kell ezeket fejlesztgetni, nehogy visszafelé süljön el a dolog. Az öt különböző entitás a harcosok, a mágusok, a kereskedők, az anyaföld/természet, és végül a sötétség istenei. Jó ötlet az is, hogy a papok által adott küldetések végeztével, illetve ha adományokat ajánlunk fel, áldást is kaphatunk, sőt még élet- és manapontjaink is a maximumra ugorhatnak.
alapján dől el, melyik fejlődik jobban, hogy melyiket használtuk többet. Karakterünk tulajdonságai nagyon részletesek, jól eltaláltak, továbbiakat is tanulhatunk, kiegyensúlyozott a fejlesztési rendszer. A nagyobb városokban vannak tanodák, ahol továbbfejleszthetjük képességeinket, ezzel is növelve azok hatását. Nagyon jól eltalált és kivitelezett újítás a fejlesztők részéről, hogy a templomokban, illetve szentélyekben (melyek szintén csak a nagyobb településeken találhatók meg), imádkozhatunk az istenekhez. Összesen ötféle istenség létezik, de ezek meg is haragudhatnak egymásra, nem mindegyik csípi a másikat, szóval ezzel óvatosan kell bánni, cselesen kell ezeket fejlesztgetni, nehogy visszafelé süljön el a dolog. Az öt különböző entitás a harcosok, a mágusok, a kereskedők, az anyaföld/természet, és végül a sötétség istenei. Jó ötlet az is, hogy a papok által adott küldetések végeztével, illetve ha adományokat ajánlunk fel, áldást is kaphatunk, sőt még élet- és manapontjaink is a maximumra ugorhatnak.
Finálé
Összességében én nagyon elégedett vagyok a Spells of Golddal. Egy egyszerű hack 'n' slash, csupa jól megvalósított, nagyszerű ötletek köntösébe bújtatva, jó kereskedelmi rendszerrel, szép nagy bejárható területtel, ám kissé szegényes történettel (ami a vége felé furán alakulhat), túl egyszerű grafikával, jó irányítással, nagyon kicsi gépigénnyel. A városok különböznek, más méretűek, jól berendezettek, fogadókkal, céhekkel, templomokkal. Nem unalmas mészárlásról szól a dolog, és változatos is. Nem is érdemes a Diablóhoz hasonlítgatni, bár ez is ugyanaz a műfaj, mégis önálló. Aki azt szerette, ezt is fogja.
