2017-ben jelent meg PC-re az akkor már 14 éves Spellforce-sorozat harmadik része. A széria egyik ismérve, hogy remekül kombinált két olyan műfajt, ami köszönőviszonyban sem volt egymással: az RTS-t és az RPG-t. Most pedig megérkezett a Spellforce 3 felújított, kissé átalakított konzolos változata, ráadásul nem csak a leköszönt generációra, hanem a jelenlegire is (PC-re még tavaly futott be frissítés formájában).
Fura hibrid
A kampány főhőse Tahar, a sors gyermeke, akit mi alkothatunk meg, izometrikus nézetből vezérelhetünk, és kalandjait többségében hagyományos RPG stílusban követhetjük. Vagyis a hangsúly a történeten, a párbeszédeken és a karaktereken van, a játékmenetnek pedig fontos része a lootolás, valamint a képességek és a tulajdonságok fejlesztése. Természetesen Tahar sincs egyedül a bajban, ahogy haladunk előre a sztoriban, úgy gyűlnek köré a különleges figurák, akik vele együtt válnak hőssé, és szintén kedvünk szerint fejlesztgethetők az összetett képességfán.
A kampányba szervesen be lett építve az RTS szegmens is, vagyis vannak küldetések, amik a bázisépítéshez, a nyersanyag gyűjtéshez és a hadseregépítéshez kötődnek. Az átmenet egyik műfajból a másikba egész zökkenőmentes és ez a különös mix nagyon jól fel tudja dobni a játékot. Az más kérdés, hogy külön-külön vizsgálva a két műfajt már nem ilyen rózsás a helyzet, legalábbis konzolon.
Amikor a kaotika közbelép
Egy konzolos változat esetében mindig kardinális kérdés, hogy az alapvetően PC-re kitalált irányítást hogyan tudják átültetni kontrollerre. Mert ugye a gamepadon nincs több mint 100 gomb, és az analóg karokkal sem lehetünk olyan precízek, mint egérrel. Ez különösen fontos, amikor RTS-ről van szó, mert ha van olyan műfaj, ami nem konzolokra született, akkor az ez.
A Spellforce 3: Reforced esetében az RPG oldalon nincs baj, teljesen jól kezelhető, minden kézre áll. Ami az RTS elemeket illeti, alapvetően azoknál sincs probléma, legalábbis, amíg építkezésről van szó. A menük könnyen megnyithatók, átláthatók, a káosz csak akkor köszönt be, amikor 4 hős társunkkal és kisebb seregünkkel próbálunk meg egy csatatéren boldogulni. Na, ilyenkor már nehéz eltalálni, hogy ki mit csináljon, nehéz szemmel tartani és kezelni az egységeinket, ezt az egészet ráadásul tovább nehezíti az, hogy az ellenfelek egyike-másika piszok erős és pillanatok alatt lezúzzák katonáinkat. Persze a taktikai szünet hiánya és a buta MI sem javít a helyzeten.
Mindezeken túl a csatáknak nincs túl nagy súlya. Úgy értve, hogy hős társaink elvesztése fájó tud lenni, de ha ráérzünk a játék ritmusára, akkor a káosz ellenére is képesek lehetünk életben tartani mindegyiket. Ellenben a névtelen kiskatonák oly mértékben feláldozható gyalogok, hogy egy idő után már nem is törődünk velük. Csak gyártjuk és lökjük oda őket az ellenfelek elé végtelen sorokban. Szóval az RTS összecsapások a játék elején bosszantóan kaotikusak, aztán ahogy belejövünk, unalmasan egysíkúvá válnak.
Egy kellemes újdonság
A Reforced legnagyobb újdonsága a Journey játékmód, amiben a kampánnyal ellentétben egy teljesen saját karaktert állíthatunk össze a játékban fellelhető összes fajból (ember, ork, tünde, sötét tünde, törp és troll) és osztályból válogatva. Megalkotása után aztán kalandozhatunk, amerre akarunk, teljesen szabad a pálya. A célunk, hogy mi legyünk a legjobb zsoldosvezérek a vidéken, ehhez pedig különféle egyedi küldetéseket biztosító megbízásokat kell teljesítenünk.
A Journey karakterünket ráadásul a Skirmish módba is átvihetjük, ahol aztán az MI-vel vagy az online játékosokkal is összemérhetjük tudásunkat. Mindezen túl a Journey-be rajongói pályákat is le lehet tölteni, ezzel növelve a játék élettartalmát.
A legjobb mix a remix
Mindent összevetve, a Spellforce 3: Reforced egész jól sikerült. Bár eltelt öt év a PC-s változat megjelenése óta, még mindig remekül néz ki, amihez persze kellett némi ráncfelvarrás. A sztori jó és hangulatos, a játék stabilan fut, és mivel rögtön minden korábbi frissítést, javítást megkapott, jobb állapotban van, mint a korábbi változat a megjelenésekor. Az sem utolsó szempont, hogy benne van a Soul Harvest és a Fallen God DLC is. Emellett számos aspektusát javították a játéknak, például átdolgozták a kraftolást és a kooperációs módot, tehát egy tisztességesen, jól összerakott konzolos átiratról van szó, amire érdemes lehet beruházni azoknak, akik kíváncsiak, milyen lehet egy RPG és egy RTS fura hibridje.
