2020 októberében, iOS eszközökön, a hidegháború valóban fagyos és érzelmekkel fűtött oldalát tárta elénk elsőként az Apple Acrade kínálatának részeként a South of the Circle, mellyel többek között egy Apple Design Award és egy DICE Awards jelölést is kiérdemelt magának a State of Play csapata. A BAFTA-díjas stúdió most a konzolos és PC-s közönség előtt is megnyitotta narratív kalandjának hólepte kapuit, ami egészen az 1960-as évekig repít vissza minket.
Történetünk központi alakja Peter, a cambridge-i egyetem akadémikusa, akivel először egy, az Antarktisz felé tartó, azonban a zord időjárásban földre kényszerült repülő utasaként találkozhatunk, ahogy sérült pilótája bíztatására útnak indul segítséget keresni, mielőtt még mindketten halálra fagynának a mínuszokban. Ahogy egy közeli bázis felé igyekszik, a jeges hóvihartól vörös szemei előtt megelevenednek utazásának előzményei, amiből megtudhatjuk, hogy mégis kicsoda és mit keres ezen az isten háta mögötti helyen.
A 3D-s motion capture technológiával életre keltett játék minimalista képregényt idéző stílusban tárja elénk Peter életének és karrierjének fontos pillanatait, köztük kapcsolatát szüleivel, konfliktusait apjával, viszonyát kollégáival és főnökével, no meg persze munkakapcsolatból szép fokozatosan románccá fejlődő ismeretségét kolléganőjével, Clarával. A cselekmény alapvetően a jelen és a múlt rövid emlékfoszlányainak váltakozásából áll össze, ahogy a túlélésért küzdő, segítséget egyre reménytelenebbül kereső, és rejtélyes dolgokat tapasztaló Peter szemei előtt már-már összemosódik a kettő közti határ. Az idősíkok közti átkötések egyébként az esetek többségében elképesztően stílusosan és művészien lettek megoldva, ami mellett az egész játékot átitatja a hidegháború hangulata: a feszültség, a nemzetek közti ellentétek, a politikusok és a civilek egymásnak feszülése, a "mindenki gyanús" életérzés.
A narratíva kifejezetten érdekesre sikerült, a párbeszédek többnyire egész életszerűek, és elméleti síkon az interaktív elemek is ötletesek, azonban a gyakorlatban már elég más a fekvésük. A South of the Circle-ben alapjáraton is inkább nézőnek érezheti magát a játékos, mint aktív résztvevőnek, akinek leginkább a társalgások során jut egy kevéske interakció, ami a játék jellegéből adódóan nem is akkora baj, viszont még ez a néhány gombnyomás is teljesen súlytalannak érződik. Konkrét dialógusok helyett különböző szimbólumok közül választva igazából reakciónk stílusát, hangvételét adhatjuk meg, ráadásul sok esetben mindössze egy opció áll rendelkezésünkre, és még nem is kell lenyomnunk hozzá a jelölt gombot, Peter idővel maga is kinyögi válaszát. Ezzel tehát valóban aktív szerepünk leginkább Peter időnkénti irányítására és környezetünk minimális felfedezésére korlátozódik.
A South of the Circle sztoriként roppant érdekes és hangulatos, rendkívül művészi megoldásokkal a grafikai stílustól kezdve az átkötéseken át egészen a narratíva kibontakozásáig. Egy igazán lebilincselő mozifilm hatását kelti, videójátékként azonban még műfaját tekintve is keveset "támaszkodik a játékosra", ráadásul a minimális interakció is igazából csak a játékos befolyásának látszatát kelti. Emellett az átirat sajnos hibáktól sem mentes: elég gyakran simán belesétálhatunk tereptárgyakba, időnként kissé darabos a mozgás, szaggatás is tapasztalható, néhol rossz a feliratok időzítése, valamint a rögzített kameranézet is megnehezítheti az életünket. Mindezek ellenére ez több tekintetben is egy igazán egyedülálló alkotás, így amennyiben egy pár órás regényre vágysz, de nincs kedved lapozgatni, akkor a South of the Circle bőven megér egy esélyt.
