Július végén ünnepelte kerek 35. évfordulóját a Megami Tensei, ami mára elég szerteágazó sorozattá nőtte ki magát, külön sztorivonalakkal, melyekből globálisan talán a Persona tett szert a legnagyobb ismertségre és rajongótáborra. Esetünkben azonban egy másik spin-off, az 1995-ös Shin Megami Tensei: Devil Summoner és az azt követő 1997-es Shin Megami Tensei: Soul Hackers relevánsabb a repertoárból, utóbbinak ugyanis cirka 25 év elteltével most befutott a folytatása, a Soul Hackers 2.
A történet mozgatórugója ismét az emberiség pusztulásának már rengeteg formát öltve megtapasztalt előszele, ami ezúttal olyan méretet ölt, hogy még egy, a Föld információinak szinte végtelen folyamából megszületett, csupán a fejlődésért létező, egyébként semleges és csupán objektív megfigyelői szerepet betöltő entitást, Aiont is cselekvésre készteti. Ennek eredményeként születik meg az emberi alakot öltő, de az organikus váza ellenére jóval többre képes Ringo és Figue, akik azt a feladatot kapják, hogy derítsék fel és fékezzék meg a katasztrófához vezető eseményeket.
A lélek is csak egy program
A 21. század közepén járunk, egy olyan világban, ahol a technikai fejlődés megrekedt, az emberi társadalmat pedig leginkább a lassú stagnálás jellemzi. Ringo és Figure feladata első körben a katasztrófához köthető két ember életének megmentése, azonban, miután ez nem a tervek szerint alakul, a még menthető áldozatok "életre hackelésével" igyekeznek javítani az emberiség esélyein, majd az egyre bővülő csapattal közösen felderíteni, hogy mégis mi vagy ki vezethet az Aion által látott baljós jövőhöz, és mindebben mégis milyen szerepe van a rejtélyes Covenantoknak.
A Soul Hackers 2 mai világunkat – vagyis pontosabban Japánt – futurisztikus elemekkel és rengeteg neonfénnyel megfűszerezett cyberpunk formában eleveníti meg, mindezt anime-szerű stílusban és rendkívül látványos módon. Persze, ha nagyon szőrszálhasogatók akarnánk lenni, egy-egy jelentéktelen háttérelem és tereptárgy például előfordul, hogy valamivel gyengébben mutat, és néhol átlóg a karakter haja is a ruháján. A Persona-sorozat modern felvonásaihoz hasonlóan ezúttal is különböző helyszínek között ugrálva tankolhatunk fel hasznos tárgyakból, új felszerelésből, átmeneti bónuszokat biztosító kajákból, valamint vállalhatunk el mellékküldetéseket, kombinálhatunk démonokat, cseveghetünk barátainkkal és múlatthatjuk sok más egyéb módon az időt.
Mindezt persze úgy, hogy közben igyekszünk felgöngyölíteni az egyre kuszább eseményeket, valamint javítani Ringo és harcostársai kapcsolatát az együtt lógáson és csevegésen túl az egyes karakterek mentális állapotát tükröző Soul Matrix kusza folyosóinak kihívásait leküzdve. Utóbbi állomásain ráadásul nemcsak az adott szereplőről tudhatunk meg többet, de elméjének megtisztításával plusz képességeket is szerezhetünk neki, azonban a továbbjutáshoz sok esetben előbb megfelelő kapcsolati szintet kell elérnünk vele.
Démonokkal suttogó
A körökre osztott harcok során a karakterenként eltérő, COMP névre hallgató, különleges fegyverekkel szabadíthatunk egyszerű támadásokat, valamint az éppen megidézett démon képességeit ellenfeleikre. Mindenképp érdemes az ellenfelek gyengéire figyelni, ugyanis a gyenge pontot érő támadásokkal tovább fokozódik Ringo minden körünk végén elszabadított csapásának ereje, ami sokat számíthat egy-egy szorosabb összecsapásnál. Hősnőnk továbbá parancsnoki képességekkel is bír, amivel például harc közben kicserélheti egy karakter démonját. A konkrét démonbunyók előtt az ellenfelek általában különböző színű pixelmasszaként támadnak ránk, de ha még időben megpaskoljuk őket Ringo kardjával, akkor lerázhatjuk őket, harc esetén pedig így egy társunk kezdőcsapásával szerezhetünk magunknak némi előnyt. Bár utóbbi sajnos valamiért sokszor nem működik rendesen. A helyszíneket bebarangolva, elszórva belefuthatunk a terepet felmérő démonjainkba, amik többek között egy hasznos tárggyal, némi pénzzel, vagy épp kerítőt játszva egy új démon beajánlásával lephetnek meg.
A Soul Hackers 2 egy igazán különleges darab, amit semmiképp sem érdemes kihagyniuk a JRPG-rajongóknak. Látványban, stílusban, hangulatban, témában, szereplőkben és felépítésben is felvonultatja mindazt, amivel a Persona 5 belopta magát a játékosok szívébe, bár nyilván sok tekintetben más, és például a karakterek dinamikája sem olyan mókás vagy épp erős. Vannak azért persze hibái, így például a kamerakezelés néhol kicsit butácska, előfordulnak apróbb hibák, a tempója néhol vontatott, valamint műfaja ellenére egyes helyeken szükségtelenül grindolósnak és nehéznek érződik. Összességében azonban a zsáner rajongóinak így is kötelező darab, ráadásul a címe ellenére nem szükséges hozzá az előzmények ismerete.
