Bocs, Sonic, de már vén vagy, mint az országút, ne ellenkezz, vedd be a gyógyszert és vonulj be az idősek otthonába! – mondhatnánk teljesen nyugodt szívvel a 32 éves süninek, pláne akkor, ha a modernebb, 3D-s epizódokból indulunk ki. Nem eszik azonban olyan forrón a kását, pedig matuzsálemként azt valóban könnyebb, de a látszat ellenére a kék kabalafigurának van még vér a pucájában, ráadásul az a vér kellően kering is az ereiben ahhoz, hogy villámgyors száguldozásba kezdhessen. Merthogy a Sonic Mania után itt a következő, hagyományőrző Sonic-epizód, és mint tudjuk, a hagyományőrzés jó dolog, hiszen nem véletlenül találtak ki valamit x éve, ami aztán sokáig működött, szóval nem kell mindig mindent új irányba terelni és megreformálni. Van, aminek a klasszikus mód jelenti a kiteljesedést.
Dr. Eggman rosszban sántikál
Robotnik szokás szerint csinálja a balhét, avagy minden a régi, pláne ősellenségünk, aki mindenféle robotizált szerkezetbe bújva próbál alátenni hősünknek és barátainak, közben meg elrabolja és fogságba ejti vagy éppen átalakítja a cuki kis állatkákat. Feladatunk tehát a kiszabadításuk, továbbá a gonosz doki elverése, aki sajna soha nem adja fel, és több mint tíz világban forralja álnok terveit. De nemcsak a sztori megszokott, hanem részben a körítés is, elvégre a világokat már jól ismerjük: van itt flipperes, cirkuszos, vidámparkos helyszín, vagy éppen vízi csúszdás és őserdei is, sőt még a sivatagba vagy az űrbe is ellátogatunk. Szóval mindent megkapunk, ami a Sonic-játékokban valaha jó volt, természetesen a műfajhoz és a sorozathoz méltó pályakialakítással és ellenfelekkel, akiket mindig több körben, egyre nagyobb ellenállás mellett kell elpusztítani. De azért van komolyabb újdonság és tartalom is.
Együtt a banda
Merthogy Sonic hozta a haverjait is, itt a majdnem teljes csapat, a többiek (Tails, Knuckles és Amy Rose) pedig mind egyedi képességekkel bírnak, sőt összességében lehet szerezni szuperképességeket, amik aztán segítik hősünk dolgát. Így megsokszorozhatjuk magunkat, egyszerre többen támadva, nagyobb felületen sebezve, sőt ágyúgolyóként lőhetjük ki magunkat és még láthatatlan platformokat is észrevehetünk. Emellett akár négyen is nekiállhatunk játszani, ha van otthon elég kontroller, ugyanis a kooperatív multi sajnos csak lokális, míg az egymás elleni mód már online is játszható. Extraként pedig kétfajta bónusz pályát teljesíthetünk, egyiknél a semmiben repkedve és levadászva a Chaos Emeraldokat.
A Sonic Superstars ötlete nem mostanában merült fel először, elvégre Iizuka Takasi egyből a Sonic Mania után felvetette egy klasszikus Sonic-játék készítését, csak néhány változás és a Covid miatt némileg eltelt az idő. Nem baj, egy 2D-s Sonic lényegében bármikor jól jöhet, és bizony jól jön most is. Nem tesz olyan sokat a sorozathoz, hogy klasszikussá váljon, nem is nagyon próbálja igazán megerőltetni magát, de kifejezetten szórakoztató, emellett tényleg a hagyományos Sonic-játékmenetet és -élményt hozza, ami már önmagában üdvözölendő. Szerintem jó dolog, hogy ez így elkészült, mert jól is mutat, kihívás is van benne, ahogy tartalom is. Szóval aki régóta Sonic-fan, az nyugodtan üljön le elé… lehet, mi hamarabb kötünk ki az idősek otthonában, mint a kis kék süni.
