A Follia – Dear Father után kicsit kedvtelenül vágtam bele a Someday You’ll Returnbe, ugyanis a két program sok tekintetben hasonlít egymásra. Mindkettő horror, rejtélyekkel teli, a hősnek az eltűnt rokonát/rokonait kell felkutatnia, a túlélésben pedig szerepet játszik a lopakodás, és persze mindkét esetben elpusztíthatatlan szörnyek vannak a porondon. A különbség az, hogy a Follia egy kampuszon, a Someday You’ll Return pedig egy erdőben játszódik.
Mindezek mellett a játéknak, első ránézésre, van egy elég markáns Firewatch-utánérzete is, ami szintén nem lelkesített fel, mivel annyira nem vagyok oda a sétaszimulátorokért. Ám ez, akárcsak a kedvtelenségem olyan tíz perc játék után elmúlt, és egyre jobban elvesztem az erdőben.
Túraút
Hősünk, Daniel, hosszú autóútra vállalkozik, hogy visszatérjen egy erdőbe, ahová sohasem akart visszatérni. A lánya, Stela miatt mégis kénytelen megszegni fogadalmát. Az otthonról rendszeresen eltünedező leány ezúttal mindennél messzebb futott, a cseh erdőségek mélyére. Daniel utána eredt, hogy (újfent) hazavigye, ám ezúttal a szökés mögött nemcsak a szülők elválását feldolgozni képtelen lány kamaszos szeszélye áll.
Ezzel a felütéssel indul a Someday You’ll Return. Daniellel hamar megérkezünk az erdőbe, ami hangulatával és pompás látványával azonnal beszippantja az embert. A képi világ tényleg gyönyörű, emiatt mindenképpen jár az elismerés az indie CBE Software-nek. A valóságban is létező erdőség roppant részletes, az ember már csak azért is szívesen kóborol benne, hogy felfedezze minden zegét-zugát.
Ezt segítik a táblákra kihelyezett térképek és a felfestett turistautak, illetve a különféle, a helyszínről valós információkat közlő, és a helyi élővilágba és a sztori szempontjából fontos folklórba beavató táblák, na, meg a szerteszét fellelhető QR kódok, amik segedelmével és okostelefonunkon használatával (mármint a valódival, nem a játékbelivel) követhetjük nyomon azt, hogy a valóságban hol is járnánk.
A sok sétafikálás mellett persze akad jó néhány feladatunk, mert bár az elején úgy tűnhet, hogy telefonunkkal hamar lenyomozhatjuk Stellát, miután a GPS jel elszáll – plusz a természetfeletti jelenségek miatt –, kénytelenek vagyunk hagyományosabb módszerekhez folyamodni.
A játék folyamán így alkalmunk van belekóstolni a herbalizmusba, a falmászásba, a barkácsolásba, és még jó pár olyan dologba, amire szükségünk lehet a túléléshez egy szellemjárta erdőben. Mindezt a Someday You’ll Return ötletes puzzle játékokkal adja át. Ezek tényleg szórakoztatóak és egyik sem agyament. A mechanika nem fogja a kezünket, csak néhány, hasznos nyomot hagy, viszont a fejtörők annyira hétköznapiak, hogy józan paraszti ésszel is kitalálható a megoldásuk.
Például, ha le akarunk mászni egy szakadékba, a játék – Danielen keresztül – csak annyit mond, hogy „találni kéne valamit, amivel le lehet mászni”. Na, máris eszünkbe villan egy kötél vagy egy létra. Hopp, ott is a létra, nem oly messze, csak törött. Nosza, javítsuk meg. A program ebben már nem segít, de, ha csak kicsit körülnézünk, a fakeresztekből és a szögekkel teletűzdelt ládikából már kitalálhatjuk, mi lehet a megoldás.
És az összes puzzle ilyen. Egyik sem annyira egyszerű, hogy már buta legyen, de mégsem olyan nehéz, hogy csak valami csavaros észjárással lehessen a végére járni. Egyszóval: szórakoztatóak. És ugyanilyenek a horroros szakaszok is. Néha csak osonni kell, néha meg rohanni, mintha az Olimpián lennénk, néha meg csak matatunk a sötétben és annak ellenére rezzenünk össze minden árnyéktól, hogy senki sincs a közelünkben.
Szóval, hála a remek sztorinak (aminek az ember óhatatlanul is a végére akar járni), a valódi erdő hangulatának, az információk gyűjtésének, az újabb és újabb helyek felfedezésének és a néha feel good, néha „megintbesz*rtam” hangulatnak, azt kell, hogy mondjam, hogy a Someday You’ll Return egy igazán remek játék. Lehetne…
Kicsit azért korhadt
De sajnos minden erénye ellenére tartalmaz néhány zavaró vagy kifejezetten bosszantó negatívumot. A színészi játék eléggé béna. Eleve, Daniel kissé antipatikus, főleg a sztori elején, amikor nem egy aggódó apa, hanem olyan ember képét festi le, aki elől bárki elszökne. Nem lehet vele szimpatizálni, de teljesen megérted az ex-nejét és a lányát.
Persze, ez a sztori szempontjából működik, pont azért, mert könnyebben elhiszed, hogy egy ilyen embertől elszökik a lánya és elhagyta a neje. Ugyanakkor nem túl lelkesítő olyasvalaki bőrébe bújni, akit legszívesebben te taszigálnál bele az első útba eső szakadékba.
Mindehhez hozzájön a finoman szólva sem túl jó színészi játék, meg az, hogy Daniel mintha észre sem venné azt a sok furcsaságot, ami körülötte történik. Mindenféle szörnyekkel és természeti csapással összehozza őt a sors a semmiből támadó éjszakák folyamán, de minden reggel úgy ébred, mintha mindez csak álom lett volna, és az sem zavarja, hogy nem ott ébred, ahol elájult.
De mindez még a kisebbik gond, sőt lehet, hogy sokan észre sem veszik, csak én vagyok ilyen kukacoskodó – mondjuk, nekem azért belerondított az élménybe. A nagyobbik gondot viszont mindenki észreveszi: bugok. Sok kicsi, meg jó néhány akkora, amik miatt nem tudsz tovább haladni. Én háromszor akadtam el így, és ezek miatt kétszer kellett újra elkezdenem a játékot.
Szerencsére a fejlesztők gyorsan javítják a programot, a közösség is lelkesen küldi a visszajelzéseket, de ez akkor is bosszantó. Még egy hónapnyi fejlesztést elbírt volna a játék. Ha már úgyis késett a koronavírus miatt, igazán rászánhattak volna még egy kis időt.
És mindez akkor válik igazán dühítővé, amikor a frissítés után csesződik el minden. Az egyik patch után a képi világ elemeire hullott, vibráló textúrák és eltűnt színek jellemezték. A legutóbbi bugfix óta meg nem tűnnek el a feliratok. Szerencsére az, hogy a patch többet árt, mint használ, nem sűrűn fordul elő, de egy olyan programnál, ahol napi szinten érkeznek a kisebb-nagyobb javítások, azért eléggé feltűnő.
Erdőkerülés
A végső értékeléssel meglehetősen bajban vagyok. Egyrészt, a program hangulata, a benne lévő ötletek, a sztori, ezek mind együtt egy olyan játékot adnak ki, amit simán 70% fölé értékelnék. Másrészt a kisebb és nagyobb, a játékot szó szerint ellehetetlenítő hibák garmadája miatt szívem szerint 60% közeli pontot adnék. Szóval ez a játék élménynek nagyszerű, de technikai oldalról borzalmasan fest.
Az oldalt látható végső pontszámot végül a jó szívem eredményezte, illetve az, hogy a CBE Software látványosan dolgozik a játék javításán, nincs olyan nap, hogy ne jönne ki hozzá bugfix vagy nagyobb javítás, és a legtöbb esetben ezek nem rontanak a helyzeten. Ilyen lelkesedéssel pedig néhány hét alatt ki lehet pofozni a játékot.
Szóval azt tudom ajánlani, hogy még egy pár hetet várjatok a Someday You’ll Return megvásárlásával, sőt talán az sem rossz, ha megvárjátok, amíg 20 euró (körülbelül 6000 forint) körülire süllyed az ára, mert a 30 eurós (nagyjából 10 ezer forintos) jelenlegi ár kicsit sok érte. És addigra biztos eltűnnek a legsúlyosabb hibák, akkor pedig pazar élményben lehet részetek.
