A játékvilág érdekes szerzete a MOBA zsáner: az embert vagy magával ragadja és a megszállottja lesz, vagy inkább teljesen kimarad az őrületből (a katasztrofális közösség miatt pályát elhagyókról most nem emlékezünk meg). A gyár jobban dübörög, mint valaha, ezért fel kell kötni a gatyát annak, aki ilyen stílusú játékkal próbál a piacra lépni. Miért is akarná egy LOL-, vagy DotA-játékos elhagyni megszokott kedvencét, mikor száz óránál is többet kell beleölni ahhoz, hogy közepesen jó játékossá váljon valaki? A gyenge utánzatok így csak a nagy címek árnyékában lépdelnek, és sokszor nem is törekednek a kitűnésre.
Nem így a SMITE, ami más fronton indít támadást, és komoly kihívót tisztelhetünk személyében. Egyszerre próbál azok kedvében járni, akik már otthonosan mozognak az online arénákban, de az RTS-ektől iszonyodó, inkább akciójátékokat preferáló játékosoknak is jó választás lehet az ismerkedéshez. A PC Guru oldalain korábban már alaposan kiveséztük a játék bétaverzióját, a márciusi start után pedig itt az idő, hogy a pontszámokat is kiosszuk neki. Annyi szent, hogy az isteneknek minden okuk megvan arra, hogy rámosolyogjanak a Hi-Rezre az előző évek anyagi bukásai után.
Istenek viadala
A csapat fejlesztői gazdag kincsestárhoz nyúltak az alapkoncepció megalkotásakor, méghozzá a mitológiák csodálatos világához. A játszható harcosok különféle hitvilágok istenei, legyen az kínai, hindu, északi, egyiptomi vagy akár római. Ezzel két legyet ütöttek egy csapásra: a karakterek mögött ott vannak a több ezer éves történetek, és az ezekből ismert tulajdonságokra felépíthetők voltak a képességek is. Ez alapból izgalmasan hangzik, hisz kit érdekel a huszadik tök átlagos sztorijú íjász, ha itt van nekünk Cupido vagy Artemisz? Megszokott módon mindegyik karakternek három skillje, plusz egy ultimate támadása van. Zeusz a villámok erejét használja fel a harcmezőn, Fenrir ultija a pusztító Ragnarök, Poszeidón pedig feltámasztja a krakent, „akivel” területi sebzést okoz. Több mint 50 karakter választható, ezért biztos nem ununk rájuk egyhamar. A rotációs rendszernek köszönhetően hetente váltják egymást az ingyenesen kipróbálható hősök, így közelebbről is meg lehet velük ismerkedni a megvásárlásuk előtt. A Hi-Rez ráadásul jutányos áron (25 euró) kínál egy pakkot, ami tartalmazza az összes eddigi hőst, így nem kell egyenként mindegyiküket megvenni. Csak azt sajnálom, hogy nem középiskolai éveimben érkezett ez a játék, mert ezt követően talán sokkal jobban érdekeltek volna a töriórák.
Hátsó szándék
A SMITE legérdekesebb ötlete, hogy az istenségeket nem felülnézetből kell kommandíroznunk, hanem nézd-a-hátam TPS szemszögből. Ez elsőre furcsának tűnhet, hiszen a MOBA az RTS műfajból nőtt ki, de ez a tiszteletlenség nem vált a SMITE hátrányára, épp ellenkezőleg: a személyesebb direkt kontrollnak köszönhetően a harcok pörgősebbek és akciódúsabbak. Még a sima karddal hadonászás is izgalmasabb, hiszen a megfelelő irányozás mellett az időzítést is el kell találni, ebből kifolyólag pedig ki lehet kerülni a támadásokat, vagy eliszkolni a hatókörükből (itt nem fog egy ulti a fél térképen keresztül követni minket). Néha viszont megesik, hogy a kamera rakoncátlankodik, például a falba futás esetén hősünk eltűnik, és hirtelen átvált first person módba, ami eléggé zavaró élmény tud lenni.
A meccsek nem emésztenek fel órákat a szabadidőnkből, általában 10-30 perc alatt lezavarhatók. A SMITE-ban több pálya van, mint más MOBA-kban, és ezeket a színes kulturális hatásokból szépen építették fel. A hősök némelyike viszont kifejezetten olcsó hatást kelt, és a karakteranimálás mellett sem lehet elmenni, Fenrirt például számomra nagyon kényelmetlen volt irányítani, Nemesis viszont légiesen és gyorsan közlekedik. Összhatásában hangulatos MOBA sikeredett a SMITE-ból, de a szebbhez szokott szemek kifogásolhatják a kinézetét. Szerencsére amint belevetjük magunkat a harcba, mindezek eltörpülnek az élmény mellett.
Kardra fel!
A SMITE megtartotta azokat a fő szabályokat, amiket szeretünk a MOBA-ban, és megmaradt a free-to-play üzleti modell is. Nem vásárolható meg pénzért olyan dolog, amivel aránytalan előnyt lehetne szerezni, a hősök mellett csupán skinek, hangcsomagok és ikonok kerülhetnek a kosarunkba. A csatatér standard felépítése is változatlan: a pályát három lane tagolja (bot, mid, top), és van dzsungel, ahonnan a hátunkba kaphatunk egy ganket, ha nem vagyunk szemfülesek. Elsőként az ellenfél tornyát kell lerombolni, majd a főnixet, ő azonban idővel újjáéledhet. A csatát az a csapat nyeri, amelyik ezeken az akadályokon túl eljut az ellenség bázisára, és legyőzi az ott lézengő titánt. A dzsungel táboraiban található szörnyek buffokat adnak tapasztalati pontra, gyorsaságra, sebzésre, és mindezt tudatja is velünk a program az egyszerűség érdekében.
Ebből is látszik, hogy akiknek volt dolguk már MOBA-val, rögtön tudni fogják, mire kell ügyelni. A hullámokban özönlő creepekből minél többet kell farmolnunk, amiért XP-t és aranyat kapunk. A skilleket szintlépéssel fejleszthetjük, az aranyból pedig felszerelést kell vásárolni a hősre szabott build felépítéséhez. És ne felejtsük el: ha nem akarunk közutálat tárgyává válni, figyeljünk a minél kevesebb feedelésre, azaz igyekezzünk nem meghalni, hiszen ezért az ellenfél aranyat kap, ráadásul legközelebb még tovább tart az újjáéledés. Az új játékosok segítségére siet az automatikusan bekapcsolható skill-pont szétosztás, és a szintén önálló tárgyvétel. Ebből is látszik, hogy a SMITE az egyszerűség híve, ám ez valahol hátrány is, hiszen azok számára, akik hardcore buildeket szeretnének építeni, túlságosan is csupasznak tűnhet a rendszere.
A halál ötven árnyalata
Játékélmény terén viszont igazi változatosságot kínál a program, hiszen talán nincs is más olyan MOBA, amiben ennyiféle módozattal találkozhatunk. A kezdőknek a Joust móddal érdemes belevágniuk a gyakorlásba, amiben mindkét csapat három hőssel küzd, még csak egy darab lane-en. A hagyományos, 5v5 felállásos harcnak a Conquest felel meg, amiben a metaszabályokat követve mindenki egy adott lane-en kezd a három közül. Az Assault módot a gyakorlottabbaknak érdemes kipróbálni, mivel az 5v5 harc egyetlen szakaszon zajlik, ráadásul egy véletlenszerűen választott istent kapunk a kezünk alá. Ezeken kívül akad még Domination, ami ismerős lehet más játékokból, és van „Match of The Day” is, ami naponta változik. Ez utóbbiak mindig valamilyen különleges ötlet köré szerveződnek, például csak egyiptomi istenek, vagy közelharci karakterek ütközhetnek meg. A legkaotikusabb mókát az Arena kínálja, amiben egy nagy stadionban ugrik egymásnak öt-öt isten, szolgalelkű creepekkel az oldalukon.
Előre a siker felé
A Hi-Rez már elő is készítette a terepet a hódításra, ugyanis a SMITE-ban egy gombnyomással lehet meccseket streamelni a Twitchen, ösztönzésül pedig játékbeli nyeremények járnak bizonyos óraszám elérése után – a ritka The Twitch Ymir skinhez például jó pár percet kell közvetíteni a lelkes gamereknek. Ha pedig már a top játékosokról van szó: 30-as szinttől elérhető a ranked mód is, amihez 14 hőst kell kimaxolni; amennyiben ez megvan, akkor a héroszok ligákban mérhetik össze a tudásukat. A ranked szezonok viszont meglepően rövidek más MOBA-hoz képest: csupán egy hónapig tartanak.
A SMITE meglehetősen addiktívra sikerült, hiszen a rövid, pörgős meccseknek köszönhetően jó párszor elfogja az embert a „csak még egy menetet” érzés. Mindezt csak tetézi, hogy nincs két egyforma meccs, és a rengeteg módnak és isten köszönhetően a játék hosszú ideig képes lekötni a figyelmet. Részünkről szívesen töltjük az időnket a SMITE-tal, és kíváncsian várjuk, hogy mit fog még kitalálni a Hi-Rez, no meg szurkolunk a programnak, hogy megállja a helyét a nagyok, valamint a közeledő Heroes of the Storm között.
