A shoot ’em up egy több évtizedes múltra visszatekintő, de nem kifejezetten népszerű játékműfaj, ahol irdatlan mennyiségű ellenféllel és még annál is több, minden irányból záporozó lövedékekkel kell szembenéznie a játékosnak, miközben balról jobbra halad végig a nem egyszer akadályokkal és csapdákkal zsúfolt pályákon. Manapság egy ilyen program fejlesztése és kiadása (anyagilag) igen kockázatos feladat, de ezzel tisztában lehetett a játék elkészítésében szövetkező magyar Digital Reality és a japán Grasshopper Manufacture is, ugyanis a Sine Morát úgy tervezték, hogy az egyszerre legyen csábító az átlagjátékosoknak és a shoot ’em upok megszállottaknak.
Egy teljesen átlagos játékos számára a fent tárgyalt műfaj általában túlságosan monoton, ráadásul frusztrálóan nehéz. A Sine Mora fejlesztői mindezen úgy kívántak változtatni, hogy a játékban helyet kapott egy sztorimód, ahol két nehézségi fokozat (normal és challenging) közül választva lehet belevágni a játékba, és bár ezeken a szinteken a program kellően visszafogott, azért a kihívás még bőven jelen van. Mindemellé társul a műfajhoz mérten változatos játékmenet, és a történet, ami – és most tessék figyelni – élő és lélegző karakterekkel dolgozik, fordulatos, ráadásul egy zseniálisan felépített univerzumban játszódik, ahol több szereplő nézőpontjából ismerhetjük meg egy apa időben és térben ugráló bosszúhadjáratát. Nem csak eredménymaximalizáló lövöldözésről van tehát szó, hanem olyan tartalomról, amit még az AAA-kategóriás játékok is megirigyelhetnének, és akkor a szemkápráztató látványról, a gyönyörű animációkról, az elképesztően részletes és összetett főellenfelekről még nem is beszéltünk. Ahogy arról sem, hogy mindez minőségi magyar szinkronnal kiegészítve kerül a képernyőre.
Maga a játékmenet nem túl bonyolult, a pályák megkezdésekor adott időkerettel rendelkezünk, ami szépen pörög vissza a nulla felé, amit ha elérünk, akkor game over. A rendelkezésünkre álló keretet nem csak az idő múlása csökkenti, de minden egyes akadály eltrafálása, és minden egyes lövedék bekapása is. Az időt persze nem csak veszíteni, de nyerni is lehet, méghozzá az ellenfelek likvidálásával, a „minél nagyobb, annál jobb” alaptétel mentén haladva. Szerencsére a Sine Mora szépen adagolja a kihívást, így még a totál kezdőknek is van ideje beletanulni a játékmechanizmusba, aminek a része az időlassítás, ami a durvább golyózáporokat teszi túlélhetővé. A sikerélmény (néhány elhalálozás és visszatöltés kíséretében) tehát még a tapasztalatlan „versenyzőknek” is megadatik, ráadásul a történet, továbbá a látványosabbnál látványosabb helyszínek és főellenfelek megismerése az újabb és újabb pályák ledarálására hergeli a játékost.
A Sine Mora ugyanakkor a shoot ’em up veteránokat sem hagyja cserben. A sztorimód számukra is élvezetes lehet, tökéletes módja a program megismerésének, majd ezt letudva következhet az igazi „kaland”, a maradék három játékmód, ahol már hard és insane fokozaton lehet belevágni a golyóbalettbe. Az Arcade menüpontban három „élettel” kell minél több pályát teljesíteni, a Score Attacknél szabadon választott pályákat kell teljesíteni a lehető legjobb eredménnyel, a Boss Training opció alatt pedig a névhez méltóan a többi játékmód főellenfeleit gyakorolhatjuk be úgy, hogy később a lehető legjobb pontszámot érhessük el a likvidálásukkal. Az Arcade és a Score Attack viszont nemcsak a nehézségi fokozatban tér el a sztorimódtól, de itt már lehetőségünk adódik arra is, hogy gépet és pilótát válasszunk, ami nagyban befolyásolja majd a teljesítményünket, hiszen mind a masinák, mind az elérhető karakterek speciális tulajdonságokkal/fegyverekkel bírnak. Ráadásul ezekben a játékmódokban a képességeink is kiegészülnek, golyófogó pajzzsal, illetve idővisszapörgetéssel – az előbbit aligha kell magyarázni, az utóbbival pedig az elszúrt momentumokat csévélhetjük vissza a jobb eredmény érdekében.
A Sine Mora nem robbantott forradalmat a műfaján belül, de sikeresen teljesíti azt a vállalást, hogy megszólítsa a szélesebb rétegeket is, mindezt úgy, hogy hű maradt a shoot ’em upok gyökerekhez, így a rajongókhoz is. A bárki számára élvezhető játékmenetet pedig olyan vizuális és muzikális körítéssel támogatták meg, amitől szó szerint leesik az ember álla. Kipróbálását minden X360 tulajdonosnak melegen ajánljuk.
Rétegjáték mindenkinek
Egy teljesen átlagos játékos számára a fent tárgyalt műfaj általában túlságosan monoton, ráadásul frusztrálóan nehéz. A Sine Mora fejlesztői mindezen úgy kívántak változtatni, hogy a játékban helyet kapott egy sztorimód, ahol két nehézségi fokozat (normal és challenging) közül választva lehet belevágni a játékba, és bár ezeken a szinteken a program kellően visszafogott, azért a kihívás még bőven jelen van. Mindemellé társul a műfajhoz mérten változatos játékmenet, és a történet, ami – és most tessék figyelni – élő és lélegző karakterekkel dolgozik, fordulatos, ráadásul egy zseniálisan felépített univerzumban játszódik, ahol több szereplő nézőpontjából ismerhetjük meg egy apa időben és térben ugráló bosszúhadjáratát. Nem csak eredménymaximalizáló lövöldözésről van tehát szó, hanem olyan tartalomról, amit még az AAA-kategóriás játékok is megirigyelhetnének, és akkor a szemkápráztató látványról, a gyönyörű animációkról, az elképesztően részletes és összetett főellenfelekről még nem is beszéltünk. Ahogy arról sem, hogy mindez minőségi magyar szinkronnal kiegészítve kerül a képernyőre.
Maga a játékmenet nem túl bonyolult, a pályák megkezdésekor adott időkerettel rendelkezünk, ami szépen pörög vissza a nulla felé, amit ha elérünk, akkor game over. A rendelkezésünkre álló keretet nem csak az idő múlása csökkenti, de minden egyes akadály eltrafálása, és minden egyes lövedék bekapása is. Az időt persze nem csak veszíteni, de nyerni is lehet, méghozzá az ellenfelek likvidálásával, a „minél nagyobb, annál jobb” alaptétel mentén haladva. Szerencsére a Sine Mora szépen adagolja a kihívást, így még a totál kezdőknek is van ideje beletanulni a játékmechanizmusba, aminek a része az időlassítás, ami a durvább golyózáporokat teszi túlélhetővé. A sikerélmény (néhány elhalálozás és visszatöltés kíséretében) tehát még a tapasztalatlan „versenyzőknek” is megadatik, ráadásul a történet, továbbá a látványosabbnál látványosabb helyszínek és főellenfelek megismerése az újabb és újabb pályák ledarálására hergeli a játékost.
Kemény dió
A Sine Mora ugyanakkor a shoot ’em up veteránokat sem hagyja cserben. A sztorimód számukra is élvezetes lehet, tökéletes módja a program megismerésének, majd ezt letudva következhet az igazi „kaland”, a maradék három játékmód, ahol már hard és insane fokozaton lehet belevágni a golyóbalettbe. Az Arcade menüpontban három „élettel” kell minél több pályát teljesíteni, a Score Attacknél szabadon választott pályákat kell teljesíteni a lehető legjobb eredménnyel, a Boss Training opció alatt pedig a névhez méltóan a többi játékmód főellenfeleit gyakorolhatjuk be úgy, hogy később a lehető legjobb pontszámot érhessük el a likvidálásukkal. Az Arcade és a Score Attack viszont nemcsak a nehézségi fokozatban tér el a sztorimódtól, de itt már lehetőségünk adódik arra is, hogy gépet és pilótát válasszunk, ami nagyban befolyásolja majd a teljesítményünket, hiszen mind a masinák, mind az elérhető karakterek speciális tulajdonságokkal/fegyverekkel bírnak. Ráadásul ezekben a játékmódokban a képességeink is kiegészülnek, golyófogó pajzzsal, illetve idővisszapörgetéssel – az előbbit aligha kell magyarázni, az utóbbival pedig az elszúrt momentumokat csévélhetjük vissza a jobb eredmény érdekében.
Mission accomplished
A Sine Mora nem robbantott forradalmat a műfaján belül, de sikeresen teljesíti azt a vállalást, hogy megszólítsa a szélesebb rétegeket is, mindezt úgy, hogy hű maradt a shoot ’em upok gyökerekhez, így a rajongókhoz is. A bárki számára élvezhető játékmenetet pedig olyan vizuális és muzikális körítéssel támogatták meg, amitől szó szerint leesik az ember álla. Kipróbálását minden X360 tulajdonosnak melegen ajánljuk.
