Megint ráfaragtam: nem elég, hogy hajnali négy óra van, és Hancu holnap egy rabszolgahajcsár minden báját felmutatva fogja követelni a cikket (amiből jelenleg mintegy 200 karakter készült el), a nyomorult spanyolok támadást indítottak London ellen. Nem kell aggódni, az R&D-re költött óriási vagyonok eredményeként a támadó muskétások ellen tankok, no meg egy ősidők óta szolgáló lándzsás fickó védi a Kreml falait és a Pentagon ötszögét. A győzelem tehát biztos, mint ahogy az is, hogy a "csak még egy kört" vírus minden eddiginél erősebben támad!
Régi ismerős, új külső
Már négy éve, hogy a Civ 3 megjelent, igaz, a két jól sikerült kiegészítő miatt ez az idő viszonylag hamar elrepült. Persze az igazi Civilization-rajongók számára ez nem nagy szünet - mondhatni csak négy kör - hiszen közülük sokan máig a második résszel töltik minden szabadidejüket. Ők már a harmadik rész változásai ellen is berzenkedtek, képzelem, hogy ki lesznek akadva erre a részre; hiszen végre szép lett a játék! Ezzel a véleményemmel a szerkesztőségben egyedül maradtam, a képek alapján ugyanis tényleg elég gyászosnak - hogy ne mondjam ocsmánynak - tűnik a grafika. Játék közben ebből azonban semmi nem tűnik fel, csak csodáljuk az egyre fejlődő birodalmunkat, nézzük a vadonban kóborló oroszlánokat, a bőszen trappoló csataelefántokat, esetleg az egérgörgővel szépen kizoomolunk, és megpörgetjük a bolygót - a látvány felemelő.
Talán azért nem tűnnek fel a poligonszegény egységek, mert a kezelőfelület barátságos kékje, és tökéletes átláthatósága mindent elfeledtet. Minden megszokott képernyő elérhető, az ellenséges diplomaták remekül néznek ki, a térképen rengeteg információ azonnal látható (például az egységek életereje, az ellenséges városok védelme, a különböző tereptárgyak bónuszai), és a városokra kattintva is minden információt azonnal kézhez kapunk. Akinek úgy tetszik, mindent automatizálhat, kezdve az építkezésektől a lakosság beosztásán át a földművesek tevékenységéig. Szintén nagyot nyom a latban a csodálatos zene, ami hatalmas meglepetésként ért: köröket ver a sorozat eddigi próbálkozásaira!
Az állam én vagyok
Persze nem csak a külcsín javult rengeteget, de fontos új játékelemeket is kaptunk. A korábban egyszerűen kifejleszthető és néhány bónuszt adó államformák átadták a helyüket a sokkal több lehetőséget engedő kormányzati beállításoknak. Ezek együttesen Civics néven futnak a játékban, és az élet öt területén engedik befolyásolni országunkat. Mind az öt területen öt lehetőségünk van, így a gazdaság, a vallás, a munkaerő, a jog és a kormányzás terén hozhatunk döntéseket. Persze nem azonnal, a lehetőségek megnyílásához felfedezésekre lesz szükség. Az opciók változtatását követően egy körig anarchia lesz az országban, de így is érdemes egy háború előtt a "szabad piac, pacifizmus, szabad választójog" beállításokat átkapcsolni "teljes államosítás, teokrácia, rendőrállam" kombóra.
A felfedezések a régi rendszerben zajlanak, azaz az állami vagyonból kell minél többet erre a célra fordítani - az egyetlen különbség, hogy több úton is eljuthatunk egy-egy találmányhoz. A lőpor például megközelíthető az egzakt tudományok és a hadikutatások felől is. Persze egy elhúzódó játékban úgyis mindent ki fogunk fejleszteni...
Érdekes újítást jelentenek a történelmi személyiségek, akik bizonyos időnként születhetnek meg legnagyobb városainkban. Ők fajtájuktól függően segíthetnek: a mérnökök az építkezésbe segíthetnek bele, a tudósok a felfedezéseket gyorsítják, a művészek pedig óriási kultúra-mennyiséget zúdítanak szegény lakosainkra. Ezen lehetőségek helyett bármelyiket beáldozhatjuk egy kevés permanens bónusz, netán a néhány tucat körig tartó aranykor érdekében.
A csodák is nagy változásokon mentek keresztül, most már több fajtájukat különböztethetjük meg. Vannak ugye a megszokott módon működő csodák, amelyek mindegyikéből egyetlen darab lehet a világon; ezekből összesen 28 található a játékban az Eiffel-toronytól Hollywoodon át a Stonehenge-ig. Vannak aztán a projektek, ezek lényegében olyan csodák, melyek elkészültét nem lehet semmilyen módon meggyorsítani - ide tartozik például a Manhattan Project vagy az internet. Végül ott vannak a nemzeti csodák, melyekből minden nép felépítheti a magáét, de egy városban legfeljebb kettő ilyen lehet. Ezek általában csak az adott városra, esetleg a közvetlen környékre hatnak - ide tartozik a Vöröskereszt, a Scotland Yard vagy éppen a Wall Street. Ezeket kombinálva egész specializált városokat hozhatunk létre: az egyiknél felturbózzuk a kutatást, a másikban meg mondjuk a legyártott egységek bónuszait - és innen bőszen onthatjuk a katonákat.
Vallás, háborúk
Bár korábban arról volt szó, hogy a vallások felértékelt szerepe lesz a legnagyobb változás a Civilization 3-hoz képest, a valóságban ez nincs így. Fontos persze a hit, és a Civ 3-hoz képest tényleg nagyságrendekkel kidolgozottabb a játék ezen része, de korántsem az a mindent befolyásoló jolly joker, mint amire számítottam.
Mint arról már előzetesünkben írtunk, a játék hét vallásához (a kereszténység, az iszlám, a buddhizmus, a hinduizmus, a taoizmus, illetve a zsidó és konfuciánus tanok) tartozik egy-egy felfedezés. Aki ezt legelőbb felfedezi, az más előnyök mellett megalapítja az adott vallást. Ez egyrészt azzal jár, hogy egyik településünkből szent város lesz (óriási bónuszok a kultúrára), másrészt azzal, hogy a vallás elkezd terjedni a kereskedelmi utak mentén. Ha egy városba "betör" az egyik hit, az eleinte nem jár túl sok változással: kicsit több kultúrát fog termelni; ha államvallásról van szó, az emberek boldogabbak lesznek, és megnyílik a lehetőség a próféták megjelenésére is. Ők tudják felépíteni a hozzájuk tartozó vallás szentélyét, amely gyorsítja az adott hit terjedését - emellett pedig az épületek között is megjelennek a templomok és a katedrálisok.
A dolog igazán jelentőssé akkor válik, amikor egy másik országot sikerül "megfertőznünk", vagy a szóbeszéd erejével, vagy misszionáriusokkal rásegítve a természetre. Egyrészt tizedet szedhetünk, és a nálunk levő szent város körönként apanázst kap, másrészt mindig látjuk, hogy ezek a városok miként fejlődnek. Ha a szent város közel van a határhoz, a másik oldalon levő települések előbb-utóbb átállnak a mi oldalunkra, annyira szeretnének egy közösséget alkotni spirituális vezetőikkel (mivel minket nem ilyen fennkölt dolgok mozgatnak, ezt használjuk ki aljasul!). A diplomáciában is fontos lehet a vallás, még a kebelbarátaink is besértődhetnek, ha hirtelen államvallást váltunk. Egyébként minden vallás ugyanolyan bónuszokat ad, elvégre, mint az a lexikonként használható Civilopediában is olvasható a fejlesztőktől: "mi játékot készítünk, nem teológiával foglalkozunk".
Ha már szőrmentén szóba hoztuk a vallásháborúkat, érdemes megemlíteni, hogy a küzdelmek is új elemekkel gazdagodtak. Természetesen a csaták kimenetele most sem közvetlenül rajtunk múlik (és igen, most is előfordulhat, hogy egy vadászrepülővel végez egy kőkori egység - viszont ennek valószínűsége elenyésző, én csak egyszer találkoztam vele, és elhihetitek, kegyetlenül megtoroltam az akciót), és ezúttal csak egy egységgel támadhatunk egyszerre. Viszont a győztes egységek néha szintet lépnek, és ilyenkor különböző bónuszokat oszthatunk ki nekik. Az egyik az erejüket növeli, a másik a hegyekben ad előnyt, a harmadik meg mondjuk gyorsabb regenerációt biztosít. Összesen 41 ilyen lehetőség van, persze a különböző egységtípusoknál különböző a választék. A Civ 3-veteránok számára az is érdekes lehet, hogy ezúttal nincs külön támadó és védekező értéke az egységeknek; egyetlen szám jelzi az erejüket. Az viszont mindenkinek fontos információ, hogy ezúttal az ostromfegyverek minden, ugyanazon a mezőn tartózkodó egységet sebeznek, így most már nem biztos, hogy megéri egy kupacban mozgatni egy óriási sereget - oltári pofára esés lehet belőle, ha ilyenkor szembetalálkozunk egy-két katapulttal...
Nincs polgári engedetlenség!
A kultúra szerepe is megváltozott, sokkal egyértelműbb lett. A városok maguktól is termelik ezt, főként a templomokkal és szórakozóhelyekkel alaposan ellátottak, de ezúttal a beszedett pénzt ennek turbózására is költhetjük. A kultúra rengeteg dolgot befolyásol, többek között bónuszt ad a várost védő erőknek, gyorsítja a határok kiszélesítését - olyannyira, hogy az ellenféltől ezzel hatalmas területeket szerezhetünk, teljesen békésen.
A diplomácia szinte változatlanul megmaradt a Civilization 3-ból, és talán nem véletlen, hogy ez volt a játék egyetlen része, amellyel nem voltam maradéktalanul elégedett. Ismét lehet üzletelni a találmányokkal, a világtérképpel, vagy adóval, köthetünk védelmi megállapodásokat, kérhetünk harmadik fél ellen szóló hadüzeneteket (vagy ami új dolog: kérhetjük egyes kormányzati beállítások, vagy államvallás átvételét), de ezen felül semmit nem találunk. Lehet, hogy sokaknak ennél több nem is kell, de a Firaxis az Alpha Centaurival már megmutatta, mi mindent lehet kihozni egy ilyen játékból. Ott tényleg át lehetett ejteni a többieket, vagy egymásnak ugraszthattuk őket, összeolvadhatott két nép, vagy éppen behízeleghettük magunkat valakinek a kegyeibe, hogy így nyerjünk védelmet. Itt ezek a dolgok teljességgel hiányoznak, így egy pontot kíméletlenül le is vontam az értékelésből.
Búcsú az élettől
Lehet, hogy sablonos lesz, amit mondok, de a legnagyobb gondom a Civ 4-gyel az volt, hogy túl jó lett, egyszerűen túl sok időmet rabolja el. Itt vár az asztalomon felbontatlanul szegény Age of Empires 3, a FEAR-ben már csak két pálya van hátra, a World of Warcraftban szégyenszemre lemaradtam Hancu mögött, és akkor még nem is beszéltem a legalább tucatnyi "végigkelljátszani"-kategóriás konzoljátékról - de nem, engem csak az érdekel, hogy sikerüljön leigáznom a malik birodalmát, és ne haragítsam magamra a japánokat...
Mióta megkaptam a tesztverziót (hála a magasságosnak pont a Quake 4 végigjátszása után!), szinte kizárólag ezzel töltöm a napjaimat. Még szerencse, hogy a szerkesztőségben a többiek nem elég kifinomultak, hogy kellőképp értékeljék a Civ nagyszerűségét, így aztán megúsztam a multiplayer meccseket, melyek vélhetően egy fekete lyuk ellentmondást nem tűrésével szippantották volna be az életemet... No de lényeg a lényeg: a Civ 4 hihetetlenül jó játék lett, mindenki vegye meg, húzódjon be szobájába, és foglalja el a világot! Ha pedig valaki panaszkodna, csak mondjátok neki bátran: már csak egy kör...
