Pedig tényleg nem kellett volna sok a szép százalékszámhoz. Már csak azért sem, mert míg manapság a szimulátornak nevezett programok nagy része azért igyekszik nyitni a téma iránt nem annyira elkötelezett játékosok felé is, addig a Ship Simulator Extremes semmi olyannal nem szolgál, ami miatt a hajózás szerelmesein kívül bárki is felfigyelhetne rá. Sőt, a szomorú az, hogy még azokat sem fogja túlzottan érdekelni a játék, akik amúgy vonzódnak e szokatlan stílushoz. Ennek oka, hogy az SSE mindenféle jóindulat nélkül csap a lecsóba. Semmi használható oktatómód, semmi útmutatás arra nézve, hogy mit is kéne tennünk, csupán három játékmód, melyek címe magáért beszél. A Free Roaming módban szabadon úszkálhatunk a kiválasztott lélekvesztőnkkel, a Missionsben pedig mindenféle, össze nem függő küldetést csinálhatunk meg. Azaz csak csinálhatnánk, a menüpont ugyanis teljesen üres. A fejlesztők nyilván DLC-kkel kívánják majd feltölteni a helyet.
Ha túltesszük magunkat a viszonylag kevés lehetőségen, belevághatunk a kampányokba, melyek közül a játék hármat is kínál. Ezek egyenként teljesen eltérő témákkal foglalkoznak, hisz az elsőben a Greenpeacenek kell küldetéseket csinálnunk, a másodikban a turistahajókkal ismerkedhetünk meg, míg a harmadikban a kompoké és egyéb ipari hajóké a főszerep. Mindegyik szál egy rakás missziót tartalmaz, melyeket megoldva videókat és extra információkat, dossziékat oldhatunk fel híres hajókról, illetve kapitányokról. Sőt, a program afféle achievement-rendszerrel is szolgál, lévén a sikeres küldetésekért medálokat kapunk, melyek ott díszelegnek a játék főmenüjében. A dolog vonzónak tűnik, és az is, sajnos azonban messze nem elég a rengeteg nehéz, hosszú, és legfőképp unalmas misszió elvégzéséhez. Szomorú, de a hajókkal történő machinálás messze sem szórakoztató, sőt, monoton és fárasztó. Könnyű persze azt mondani, hogy ez egy szimulátor, ahol a hangsúly a valóság minél közelebbi bemutatásán van, ez azonban nem menthet fel egyetlen játékot sem.
A küldetések szinte egytől egyig ugyanazokból az elemekből építkeznek. Menj oda, ott csinálj valamit, menj vissza, majd ismételd ezt meg. A felfedezés élménye teljesen hiányzik belőlük, a lassú hajókázás pedig egyáltalán nem jelent élvezetet. Szomorú ez, mert az ötlet nagyon is jó, csak épp mint játék, nem akar rendesen működni. Talán ha váratlan helyzetekkel vagy jobb sztorielemekkel (a kampányok egy-egy történetet mesélnek el) vértezték volna fel a küldetéseket, hatásosabb lett volna a Ship Simulator Extremes, így viszont unalmas, ami egy játéknál sem jelent jót.
Szerencsére a program nem csak küldetések teljesítéséből áll. Ott van a Free Roaming mód, melyben kiválasztjuk, melyik hajót szeretnénk vezetni, beállítjuk az időjárást, a helyszínt, az időt, s már mehet is a mindenféle eseménytől mentes hajókázás. Furcsamód ez a játék talán legjobb része, mert annyiféle dologgal lehet kísérletezni, hogy pár órát tuti eltölt vele az ember. Mi történik, ha -8 fokban kint ragad egy motorcsónak az Északi-tengeren? Na és ha egy utasszállítót borogatnak 10 méteres hullámok? A játék e téren egyébként tényleg odateszi magát, vagyis maximálisan megfelel a szimulátorok kritériumainak. A fizika meglehetősen élethű, a hajók viselkedése sokszor gondolkodóba ejti a játékost (jó példa erre az a küldetés, mikor egy utasszállító óriással kell megfordulni a szűk kikötőben), a környezet pedig elég sok lehetőséget nyújt ahhoz, hogy legyen mit körbehajózni. Egyedül azt sajnáltam, hogy a világ, melyben a játék eseményei zajlanak, nagyon steril. Emberek és állatok nincsenek, ahogy más hajót sem igazán látni. Más kérdés, ha többjátékos módban esünk neki a SSE-nek. Ebben az esetben egész sokan lovagolhatjuk a hullámokat, a feltételes mód viszont nem véletlen, lévén én nem láttam olyan kilistázott szervert, melyen egyszerre több kapitány lett volna háromnál. Lehet, hogy még nem jutott el a játék mindenkihez, akit érdekel, de akárhogy is, így a multinak sincs túl sok értelme.
A játék megjelenése előtt kiadott képek többször lenyűgöztek, így vártam, hogy a hazai masinámon is az azokon bemutatott minőség fogad majd. A helyzet azonban az, hogy a Ship Simulator Extremes kifejezetten csúnya lett. A víz egyenesen ocsmány, egyedül a viselkedése tudja eladni, az igazi csalódás viszont a hajómodellekkel kapcsolatban ért. Egyszerűen nem dolgozták ki őket rendesen, holott egy ilyen játéknál ez lenne a minimális elvárás. Elnagyoltak, a rájuk feszített textúrák alacsony felbontásúak, a bennük elhelyezett gépek és műszerek nagy része pedig csak dísznek van. Ezzel szemben a gépigény viszont botrányos. Az itthoni gépem nem egy atomerőmű (AMD Athlon II X2 @ 3,4 GHz; ATI HD5770; 6 GB RAM), de az, hogy ez a játék mindössze 15-20 fps-sel vánszorogjon rajta, mindennek a teteje. Ehhez vegyétek még hozzá a lassú betöltést, a sokszor bugos kamerát és azt, hogy nincs zene... nem túl hívogató körítés, nemde? Egyedül a főmenü alatt szóló muzsikát tudom felhozni pozitívumként, na meg azt, hogy bár a hajók nem szépek, van belőlük sok.
Összességében tehát adott egy jó ötletre épített, de sajnos minden fronton gyenge játék, melyet egyedül a téma mostoha volta képes eladni a rajongóknak. Sajnálom a Ship Simulator Extremeset, mert valami igazán nagyot vártam tőle, s a játék tesztelésére is önként jelentkeztem. Aztán kaptam egy unalmas terméket, millió programhibával, melyeket inkább nem is részletezek, olyan sok van belőlük. Érdekes, de a sok negatívum ellenére is van valami bája a programnak. Talán abból adódik a dolog, hogy sok hasonló madarat nem látni az égen, de akárhogy is, nem éreztem tiszta szenvedésnek a vele töltött időt - még úgy sem, hogy egy huzamban képtelen voltam 2-3 óránál többet ülni előtte. Remélem, a fejlesztők legközelebbre összekapják magukat, és a hangulat köré normális játékot farigcsálnak. Mi, kapitányok megérdemelnénk...
Kapitány a fedélzeten!
Ha túltesszük magunkat a viszonylag kevés lehetőségen, belevághatunk a kampányokba, melyek közül a játék hármat is kínál. Ezek egyenként teljesen eltérő témákkal foglalkoznak, hisz az elsőben a Greenpeacenek kell küldetéseket csinálnunk, a másodikban a turistahajókkal ismerkedhetünk meg, míg a harmadikban a kompoké és egyéb ipari hajóké a főszerep. Mindegyik szál egy rakás missziót tartalmaz, melyeket megoldva videókat és extra információkat, dossziékat oldhatunk fel híres hajókról, illetve kapitányokról. Sőt, a program afféle achievement-rendszerrel is szolgál, lévén a sikeres küldetésekért medálokat kapunk, melyek ott díszelegnek a játék főmenüjében. A dolog vonzónak tűnik, és az is, sajnos azonban messze nem elég a rengeteg nehéz, hosszú, és legfőképp unalmas misszió elvégzéséhez. Szomorú, de a hajókkal történő machinálás messze sem szórakoztató, sőt, monoton és fárasztó. Könnyű persze azt mondani, hogy ez egy szimulátor, ahol a hangsúly a valóság minél közelebbi bemutatásán van, ez azonban nem menthet fel egyetlen játékot sem.
A küldetések szinte egytől egyig ugyanazokból az elemekből építkeznek. Menj oda, ott csinálj valamit, menj vissza, majd ismételd ezt meg. A felfedezés élménye teljesen hiányzik belőlük, a lassú hajókázás pedig egyáltalán nem jelent élvezetet. Szomorú ez, mert az ötlet nagyon is jó, csak épp mint játék, nem akar rendesen működni. Talán ha váratlan helyzetekkel vagy jobb sztorielemekkel (a kampányok egy-egy történetet mesélnek el) vértezték volna fel a küldetéseket, hatásosabb lett volna a Ship Simulator Extremes, így viszont unalmas, ami egy játéknál sem jelent jót.
Mentőöv?
Szerencsére a program nem csak küldetések teljesítéséből áll. Ott van a Free Roaming mód, melyben kiválasztjuk, melyik hajót szeretnénk vezetni, beállítjuk az időjárást, a helyszínt, az időt, s már mehet is a mindenféle eseménytől mentes hajókázás. Furcsamód ez a játék talán legjobb része, mert annyiféle dologgal lehet kísérletezni, hogy pár órát tuti eltölt vele az ember. Mi történik, ha -8 fokban kint ragad egy motorcsónak az Északi-tengeren? Na és ha egy utasszállítót borogatnak 10 méteres hullámok? A játék e téren egyébként tényleg odateszi magát, vagyis maximálisan megfelel a szimulátorok kritériumainak. A fizika meglehetősen élethű, a hajók viselkedése sokszor gondolkodóba ejti a játékost (jó példa erre az a küldetés, mikor egy utasszállító óriással kell megfordulni a szűk kikötőben), a környezet pedig elég sok lehetőséget nyújt ahhoz, hogy legyen mit körbehajózni. Egyedül azt sajnáltam, hogy a világ, melyben a játék eseményei zajlanak, nagyon steril. Emberek és állatok nincsenek, ahogy más hajót sem igazán látni. Más kérdés, ha többjátékos módban esünk neki a SSE-nek. Ebben az esetben egész sokan lovagolhatjuk a hullámokat, a feltételes mód viszont nem véletlen, lévén én nem láttam olyan kilistázott szervert, melyen egyszerre több kapitány lett volna háromnál. Lehet, hogy még nem jutott el a játék mindenkihez, akit érdekel, de akárhogy is, így a multinak sincs túl sok értelme.
Hullámsír
A játék megjelenése előtt kiadott képek többször lenyűgöztek, így vártam, hogy a hazai masinámon is az azokon bemutatott minőség fogad majd. A helyzet azonban az, hogy a Ship Simulator Extremes kifejezetten csúnya lett. A víz egyenesen ocsmány, egyedül a viselkedése tudja eladni, az igazi csalódás viszont a hajómodellekkel kapcsolatban ért. Egyszerűen nem dolgozták ki őket rendesen, holott egy ilyen játéknál ez lenne a minimális elvárás. Elnagyoltak, a rájuk feszített textúrák alacsony felbontásúak, a bennük elhelyezett gépek és műszerek nagy része pedig csak dísznek van. Ezzel szemben a gépigény viszont botrányos. Az itthoni gépem nem egy atomerőmű (AMD Athlon II X2 @ 3,4 GHz; ATI HD5770; 6 GB RAM), de az, hogy ez a játék mindössze 15-20 fps-sel vánszorogjon rajta, mindennek a teteje. Ehhez vegyétek még hozzá a lassú betöltést, a sokszor bugos kamerát és azt, hogy nincs zene... nem túl hívogató körítés, nemde? Egyedül a főmenü alatt szóló muzsikát tudom felhozni pozitívumként, na meg azt, hogy bár a hajók nem szépek, van belőlük sok.
Összességében tehát adott egy jó ötletre épített, de sajnos minden fronton gyenge játék, melyet egyedül a téma mostoha volta képes eladni a rajongóknak. Sajnálom a Ship Simulator Extremeset, mert valami igazán nagyot vártam tőle, s a játék tesztelésére is önként jelentkeztem. Aztán kaptam egy unalmas terméket, millió programhibával, melyeket inkább nem is részletezek, olyan sok van belőlük. Érdekes, de a sok negatívum ellenére is van valami bája a programnak. Talán abból adódik a dolog, hogy sok hasonló madarat nem látni az égen, de akárhogy is, nem éreztem tiszta szenvedésnek a vele töltött időt - még úgy sem, hogy egy huzamban képtelen voltam 2-3 óránál többet ülni előtte. Remélem, a fejlesztők legközelebbre összekapják magukat, és a hangulat köré normális játékot farigcsálnak. Mi, kapitányok megérdemelnénk...
