Hosszú utat járt be a Frogwares fejlesztőcsapat Sherlock Holmes-játékszériája, hiszen a The Mystery of the Mummy még 2002-ben jelent meg, azóta pedig Holmes nyomába eredt már Arsene Lupinnak, Hasfelmetsző Jacknek, és számtalan más ügyet is kivizsgált. Sir Arthur Conan Doyle ikonikus mesterdetektívje előszeretettel göngyölített fel megrázó, olykor egészen sokkoló eseteket is, így idő kérdése volt, hogy mikor találkozik a Cthulhu-mítosszal. H. P. Lovecraft világa először 2007-ben elevenedett meg egy Sherlock Holmes-játékban, méghozzá a The Awakened képében. Ez még a klasszikus point & click érához tartozott, meglehetősen összetett rejtvényekkel és a Lovecraft-rajongók számára több megmosolyogtató referenciával.
A 2021-es Sherlock Holmes Chapter One igazi vérfrissítést hozott a híres detektív kalandjaiba. Nem valami igazán sötét, horrorisztikus sztoriba kapcsolódhattál be (mint mondjuk, a Sherlock Holmes: The Devil's Daughter esetében), hanem átélhetted, ahogy Sherlock az édesanyja halála után visszalátogat Cordona-szigetére, ahol felfedezi a szülői házat, és persze a sziget titkait. Nagyszerű ötlet volt egy fiatalabb, tapasztalatlanabb, de épp emiatt kalandvágyóbb Sherlockot a középpontba állítani, aki Watsonnal kiegészülve megannyi mediterrán rejtély nyomába eredhetett. A játék igazi siker lett, a Frogwares pedig úgy döntött, hogy leporolják a The Awakened-et, és folytatják a The Sinking City-vel már bejáratott kirándulást Lovecraft világában. Februárban már futottam egy próbakört a játékkal, és kifejezetten ígéretesnek tűnt, noha a fejlesztése cseppet sem ment könnyen. Az ukrán fejlesztőcsapatot nagyban hátráltatta az országukban dúló háború, de végül a sikeres Kickstarter-kampánynak és a támogatásoknak köszönhetően elkészíthették a játékot – lássuk, Cthulhu felébred-e, vagy a 2023-as kiadást végleg elnyeli a mélység!
Árnyék London fölött
Londonban szürke az ég és szakad az eső. Watson a Baker Street 221B alá belépve meglepődve tapasztalja, hogy valami folyamatban lévő nyomozása okán Holmes már megint átrendezte a lakást, de ami még fontosabb, hogy az aznapi újságnak hűlt helye. Ki is mennek az utcára, ahol az újságos fiútól megtudják, hogy egy gyanús alak járt a ház közelében. A nyomok a helyi könyvesboltba vezetnek, majd a Stenwick-villába, ahol a tulajdonos megbízza Holmes-t, hogy kerítse elő nyom nélkül köddé vált szolgálóját. A kertben kutakodás után kiderül, hogy a szolgálót elrabolták, és a kikötőbe vitték. Holmes és Watson nekiindulnak, az egyszerű emberrablási ügy azonban egyre vészjóslóbb fordulatokat tartogat: úgy néz ki, hogy valamiféle szekta állhat a háttérben. Különös szimbólumok és nem evilági nyelven íródott feljegyzések kerülnek elő, miközben Holmes egyre többször lát olyasmit, ami valójában nincs is ott. Furcsa, csápos lények, borzalmas suttogások a sötétben… talán kezdi elveszíteni a józan eszét? A nyomok a Svájci-Alpokba vezetnek, a Black Edelweiss intézetbe, ahol végre előkerül a The Awakened horror-oldala.
Rendkívül jól áll a játéknak, hogy hátrahagyták a Chapter One napfényes, mediterrán környezetét. Pontosabban egy hasonló mégis akad: New Orleans, ahol még a mocsarakat is fel lehet fedezni csónakkal (a krokodilokra vigyázz!), de többnyire az esőáztatta, rideg, nyomasztó hangulat dominál. Holmes például az intézetben összefut egy elmeroggyant nővel, Gerdával, aki Heidi nevű játékbabáját akarja visszakapni. Miután visszaadtad neki, Gerda amolyan ördögi hasbeszélőként csak Heidi-n keresztül hajlandó veled kommunikálni, és engem minden egyes beszélgetéstől a hideg rázott. Még egy-két jumpscare is befért ebbe a fejezetbe, aztán Holmes és Watson útja a már említett New Orleansba visz, később vissza Londonba, a történet lezárása pedig Skóciában történik – csak úgy, mint az eredetiben. A próbakörben rácsodálkoztam a lockpick használatára, amivel zárakat lehet feltörni, de az igazság az, hogy a 2. és 3. fejezeten kívül ezzel máshol nem fogsz találkozni a játékban. Egyébként skippelhető is, de ezt nem ajánlom, mert egy achievement/trófea kötődik hozzá. A bandita-táborokat kivették (hála az égnek!), így fapados lövöldözés sincs, viszont – és ezért hálát adtam az égnek, meg az összes Mérhetetlen Vénnek – végre van Chapter Select a főmenüben!
A kívülállók
A The Awakened a Chapter One motorját használja, de a játék ettől még nem lett open-world. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a nyolc fejezet mindegyike egy-egy kisebb nyitott világ, amiben szabadon lehet mozogni, de ha kimész a térkép szélére, mondjuk, New Orleansban, akkor szekerekkel és barikádokkal eltorlaszolt láthatatlan falakat találsz. Ettől függetlenül az illúzió megvan, és ez a lényeg. Jópofa, hogy a fő történeti szál mellett rendre akadnak mellékküldetések is. Ezek mondjuk, inkább csak extra megoldandó ügyek, de nagyon jól sikerültek és illeszkednek a sötétebb hangvételhez. A Black Edelweiss intézetben például egy sorozatgyilkos verseit gyűjtheted össze, aki kis békáknak nevezi az áldozatait, míg Londonban gyerekrajzok alapján kereshetsz játékbabákat, de a londoni kikötő is tartogat meglepetéseket – például egy szellemjárta raktárt. Ezek nagyon szépen színesítik a központi cselekményt és mellé még pontokat is adnak. Az összegyűjtött pontokból bónusz cuccokat oldhatsz ki, például új ruhákat Holmes és Watson számára. Most már nem kell egyedül mászkálni mindenhova, hiszen Watson végig ott van Holmes mellett, sőt néha át is lehet venni az irányítás John felett. Ez a folyamatos társaság azonban egyszerre áldás és átok. Jó dolog, mert a két karakter így még többet interaktál egymással, ugyanakkor velem többször előfordult, hogy egyszerűen fennakadtam Watsonban, aki elállt mondjuk, egy utat, és egyszer az is megesett, hogy lementem egy szűk lépcsőn, de visszamenni már nem tudtam, mert a kedves doktor beállt az ajtóba, és persze lehetetlen őt elmozdítani.
A kisebb, zárt pályaszakaszok is olyasmik, amik egyfelől lehetőséget adtak a fejlesztők számára, hogy még több dologgal pakolhassák tele őket, ugyanakkor a járókelők mozgásán erősen látni, hogy nem számítanak arra, hogy egyszer csak nem tudnak tovább haladni egy lezárt úton. Ez különösképp New Orleansban szembetűnő, ahol a térkép szélén található egy felvont híd, a lakosok pedig elmennek egy pontig, megállnak, majd visszafordulnak – elég illúzióromboló látvány. Az 5. fejezeten kívül én sehol nem akadtam meg a végigjátszás során: minden megoldás logikus, és minimális gondolkodással kikövetkeztethető, így azoknak sem jelenthet túl nagy kihívást, akik most ismerkednének a kalandjátékos műfajjal. Szerencsére sokkal jobban leegyszerűsítették a megoldásokat, szóval nem kell a neten keresgélni a helyes válaszok vagy széfkódok után. A The Awakened esetében jót tett a játéknak, hogy elhagyták az open-world játékteret. Ezzel sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a sztori, ami végig érdekes és izgalmas, a mellékes ügyek pedig finoman fűszerezik. A látvány, a zene és persze a szinkron is remek, így a The Awakened most olyan formában tárul a nagyközönség elé, ami sokkal befogadhatóbb, mint egy jóval nehezebb point & click verzió. Egy biztos: akár régebbi epizódok leporolásáról, akár teljesen új fejezetekről van szó, a Frogwaresnél továbbra is jó kezekben van a Sherlock Holmes-franchise és kíváncsian várom, hogy legközelebb merre vezetnek a legendás mesterdetektív kalandjai!
