2013-ban jelent meg a sorozat első installációja, amely kis túlzással ugyan, de a semmiből jött. A váratlan startot siker követte; a publikum és a kritikusok egyaránt csodájára jártak a Shelter különleges tálalásának, de a fogadtatás nem volt pazar és egyöntetűen pozitív, sőt. A Might & Delight ezért nem siette el a folytatást, annak ellenére sem, hogy az első részhez hasonló alapokon nyugszik.
NÉGY BÉBI ÉS EGY MAMI
Az alapfelállás a következő: a játék elejétől a legvégéig egy anyahiúzt alakítunk, akinek feladata nem más, mint négy kölykének gondozása. Amíg a picik meg nem nőnek, a levadászott állatokat magunknak kell házhoz szállítani. Borravaló ugyan nem jár a szolgálatainkért, egyedül a csöppségek édes majszolásának hangja kárpótol minket. Amennyiben nem teljesítjük anyai kötelezettségeinket, kicsinyeink nyöszörögni kezdenek, majd utoléri őket az éhhalál.
A rendszeres gondozásnak megvan a gyümölcse; a gyerkőcök hamar lábra állnak és elindulnak velünk vadászni, hogy a játék végére mindegyik gombócka megtanuljon portyázni. Ilyenkor megfigyelik, ahogy a préda közelébe érve anyuci lopakodó üzemmódra vált és becserkészve áldozatát elébük tárja az ebédet. Sajnos ez a surranómód közel sem olyan hatásos, mint elsőre hallatszik: a környező állatok így is, úgy is kiszúrják a kis családot.
VACSORA TALÁLVA
A játék egyetlen célja a túlélés, amit levadászott állatkák elfogyasztásával teljesíthetünk, ám az étlap korántsem gourmet. Akadnak itt nyulak, békák, őzek, tojással teli fészkek és patkányok, amikkel megtömheti a fáradt vadász a bendőjét, továbbá a tavakban, folyókban, pocsolyákban található víz is élelemnek számít. A levadászandó zsákmány megtalálásában hasznunkra lesz az Assassin’s Creed Eagle Visionjéhez hasonló érzékelés, amelyet a jobb egérgomb lenyomásával aktiválhatunk. Ilyenkor a világ elszürkül, és a közeli elejthető zsákmányok piros színben virítanak.
Az evéssel nem csupán az életben maradást biztosítjuk, de az állóképességünket is növelhetjük, amennyiben úgy döntünk, hogy inkább az anyaállatot etetjük meg. Ehhez mérőeszközként a bal alsó sarokban található karika szolgál, ezenfelül nincs más elem a képernyőn.
SZOKATLAN, ÁM ISMERŐS
Az első részben egy borzcsaládot követhettünk, ahol az anyuka lineáris pályákon keresztül vezette végig a csemetéit. A második etap esetében ez megváltozott: most egy nyitott világban kell helytállnunk, amely három régióra van felosztva. Eltévedni nem fogunk, hiszen térképet is mellékeltek a készítők, bár először egy fekete lapot kapunk, ami akkor töltődik fel, ha bejárjuk az adott területet. Az egyik terepen ránk leső veszélybe is beleütközhetünk, ugyanis farkasok portyáznak elejtendő élelem után kutatva. Ilyenkor egy magasabb pontra felugorva megszökhetünk előlük, ha azonban ez nem sikerül, akkor a gyerkőceink húzzák a rövidebbet.
A játékba dinamikus évszakváltozás is bekerült. Szívesen idevenném a napszakok váltakozását is, ám mivel ez a bő kétórás végigjátszás alatt mindössze egyszer történik meg, ezért felesleges lenne. Az évszakok váltakozásával az idő múlását érzékeljük, az este beköszönte pedig a ragadozók eljövetelét jelenti.
Érdekes funkció a „családfa” beépítése a játékmenetbe. A kezdetekkor elnevezett kölyköket később itt viszontláthatjuk, és új végigjátszás indításakor egyikük átveheti az anya szerepét. A recept pontosan ugyanaz, mint ezt megelőzően, a különbség csupán az állat bundájának színe, semmi más. Ugyanilyen haszontalan dolog a gyűjthető tárgyak létezése, ami semmi pluszt nem ad a játékmenethez, csupán kitolja a végigjátszást.
ÉLET A BORZ-ALOM UTÁN
Sajnos a Shelter 2 nem tudott felérni az elődhöz. A játékmenet repetitív, és kihívást csupán kisebb gyerekeknek jelenthet. Egyedül a zseniális látványvilág, a fenomenális hangeffektek és a még nagyszerűbb zenei aláfestés emeli ki a homályból, mindezeken felül azonban az egész nem más, mint egy erős közepes próbálkozás.
