Virtua Shooter

Aki az otthoni gépén szeretné kipróbálni a dolgot, annak sem kell messzire mennie. A pisztoly mondjuk nem épp elterjedt beviteli eszköz (bár ha már kávéfőzőt meg bakelit lemezjátszót rá lehet kötni a PC-re, akkor már nem lepődnék meg semmin), de egy strapabíró egér és billentyűzet segítségével mi is tesztelhetjük a reflexeinket. Ebben a stílusban mozog a két részt is megélt Virtua Cop, amiben a rendőrképzőbe járók fejleszthették célzó képességüket vagy épp a zombi aprító The House of the Dead 3, az ezeréves Operation Wolf- ot nem is említve.

Az a jó ezekben a játékokban, hogy végképp semmiféle agymunkát nem igényelnek, az ember egyik kezében egér, a másikra meg tulajdonképpen nincs is szükség, a feladat csupán a célkereszt irányítására korlátozódik. Taktikázás? Fedezékbe rohanás? Netán furfangos küldetések, fejtörők? Áh, a fenét! Bal egérgomb lövés, jobb gomb újratöltés, a számbillentyűkkel meg fegyverváltás – ennyi elég is lehet a sok tanulásba, munkába, Windows-telepítésbe belefáradt játékosnak.

Kínából jöttem, mesterségem címere: hent

A Nagy Fal országából származó E-Pie pedig gondolt egyet és elkészítették ők is a kis lövöldéjüket. Próbáltam bővebb információkat szerezni róluk, de sajnos a hivatalos honlapjuk már nem létezik. Annyit sikerült mindössze kiderítenem, hogy néhány lövöldözős játék fűződik a nevükhöz, de mostanra valószínűleg már kiszálltak a játékiparból.

A Shanghai Dragon történetének kiagyalásakor különösebben nem erőltették meg magukat, igaz, mint már említettem, ez a stílus nem is igényel komoly érzelmi szálakat és társadalomkritikus mondanivalót. Nagyjából arról van itt szó, hogy 1937-ben járunk, amikor is mindenféle gyanús japán hadak megszállták Kína Gyöngyét, Sanghajt, mi pedig a kínai Speciális Egység egyszemélyes rendcsinálójaként szembeszállunk velük.

Miután kalapos-nyakkendős magányos hősünk megérkezik a tett színhelyére és megkapjuk az irányítást, lélegzetvételnyi időnk sem marad. Tizenhat pályán keresztül fogjuk halomra lőni az ellent, és a halom szó szerint értendő. Iszonyatos mennyiségben törnek ránk a puskával, karddal vagy éppen igazi kamikaze módjára öngyilkos rohammámorban fetrengő, robbanószerrel felszerelt hadak – aztán vannak itt persze nindzsák, meg olyanok is, akik motorról próbálnak megállítani minket. Unalomra tehát egy percig sem lesz lehetőségünk, a nagy aprításokat csak néha szakítja meg egy rövid átvezető videó, de aztán a „sztori” kérlelhetetlenül halad tovább. Néha felbukkannak túszok, akik meghajlással köszönik meg, hogy nem tűztük őket is fegyvervégre.

Nem hiányoznak a szétlőhető ládák sem, amikből egészségcsomagra vagy éppen újabb fegyverekre tehetünk szert. Ez utóbbiból hat darab áll rendelkezésünkre: az alap a pisztoly, amiből soha nem fogy ki a lőszer, aztán van puska, gránát, kétféle gépfegyver és a nehézsúlyúbb ellenfelek ellen bazooka. Ilyesfajta komolyabb jármű az alkalmasint felbukkanó tank, amit sima lőfegyverrel körülményes lenne elintézni.

Nagyjából ennyi, amit a tényekről el lehet mondani, az alábbiakban pedig értékelem a produkciót.

Megmérettettél...

Nálam a százalékok a következőképpen működnek: 50 alatt olyan játékok vannak, amikkel nem érdemes foglalkozni, mert a készítők valami fatális hibát követtek el és még jó, hogy nem vírust írtak. 50 és 60 százalék között mozognak a csak a stílus fanatikusai számára készült anyagok, amikkel rajtuk kívül más nem nagyon fog időt eltölteni, de lehet, hogy ők sem. A következő csoportban találhatóak az abszolút átlagos játékok, ideig-óráig el lehet szöszmötölni velük, de nagy siker nem lesz belőlük. 70 százalék felett már akadnak valamirevaló példányok, már érződik a belefektetett munka. Vagyonokat kiadni ugyan nem fogunk értük, de egy pillantást mindenképp megérnek. Ami a 80 és 90 közöttieket illeti, ott komoly dologról beszélhetünk, ami szélesebb közönség számára is tartós élményt jelent. Ennél magasabb pontot pedig ritkán adok, csak a kivételes minőségű játékok jussa ez.

A Shanghai Dragon semmiképpen nem nevezhető kiemelkedő darabnak. Kezdve a grafikával, ami – tekintve, hogy a kiadás éve 2005 – teljesen elmaradott. Rút ellenfelek, egyszerűen megkreált környezet kíséri utunkat. Technikai szempontból a Holtak Háza 3 köröket ver erre a játékra.

Hangok, zenék – hát igen, vannak ilyenek, ám semmi figyelemreméltó, viszont legalább nem zavar minket a lövöldözésben.

Említést kell tennem még a végigjátszás időtartamáról: a tizenhat pálya nem hangzik rosszul, de az első pálya utcájáról a generális házáig eljutni nagyjából 2 óra normál fokozaton. Tartós élvezetre ne számítson tehát senki -- ebből a stílusból mondjuk ennyi elég is.

Ami nagyobb baj, hogy a többjátékos mód úgy ahogy van, kimaradt, pedig igencsak sokat dobna a játékon és valahol alap lenne egy efféle mókánál. Kár érte.
Nem tudom, hogy dobozos formában is hozzá lehet-e jutni ehhez a műhöz, a demó mindenesetre több helyütt fellelhető internet-szerte. Pénzt semmi áron nem adnék érte, a próbaváltozat esetleg megér pár percet, de csodát ne várjon tőle senki.