Bár egy időben folyamatosan kevertem az Altered Beasttel, ez talán nem véletlen, elvégre a Shadow is nagy kedvenc volt az utóbb említett klasszikus mellett. Míg azonban a Sega kultikus címe a játéktermekben aratott babérokat, a Reflections alkotása az otthoni gépeken okozott nem kevés fejfájást a nehézsége miatt. Hmm, honnan is ismerős az alkotói név? Ha valakinek nem ugrana be, az időközben a Ubisoft kötelékébe beépült stúdió olyan remekműveket tett már le az asztalra, mint a Destruction Derby, a Driver, vagy éppen a Stuntman.
Visszatérés a kétdimenzióba
A PlayStation 4-exkluzív, letölthetős program nem próbálja meg a klasszikus játékmenetet manapság divatos 3D-be ültetni, ami a mechanika szempontjából a legjobb döntés volt. Hősünkkel emiatt könnyedén, olajozottan haladhatunk balra és jobbra, hogy szétcsapjuk, darabokra szaggassuk ellenfeleinket, miközben néhol a platformos ugrálás okozta akadályokat is le kell küzdenünk. Vannak főellenfelek, mindenféle kombók, jól elhelyezett teleportáló kapuk, lényenként eltérő taktikák, mindehhez pedig jó kis zene és egészen látványos külcsín dukál. Maga a sztori egyébként maradt a régi, avagy a kezdetben még felettünk uralkodó pappal szembeszegülve, múltunkkal tisztába kerülve nem más lesz a feladatunk, mint az, hogy legyőzzük a világokat rabszolgaságba és káoszba taszító máguskirályt, akin ezzel veszünk kegyetlen bosszút sorsunkért.
Persze mindez klisésnek tűnik, de ne feledjük el, hogy egy ’89-es programról beszélünk. Ehhez képest viszont látványos a fejlődés. A helyszínek változatosak, sokszor nagyon színesek, az akciók pedig nagyon pergősek, folyamatosan van mit csinálni. Létrehozhatunk egy gombnyomkodós kombinációt, aminél csak a megfelelő időzítésre és az irányokra kell figyelnünk, hogy egymás után tépjük szét a balról és jobbról érkező támadókat, de egyéb extráink is vannak. Életerőt szívhatunk vissza, elkábíthatjuk a lényeket, több pontot szedhetünk be tőlük, továbbá beidézhetünk árnyékokat is a küzdelembe. Emellett van egy fura szociális extrája is a Shadow of the Beastnek, aminek során a meghalt játékosok maradványait megtalálva ajándékot (elixír) küldhetünk nekik, vagy éppen időre gyalázhatjuk meg testüket. De tényleg, lábaikat, kezüket és fejüket egyaránt levagdosva csinálunk belőlük véres torzót. Ja, és a program rendkívül gazdag a testnedvekben, meglehetősen brutális. Szeletelünk, darabolunk, a körülöttünk lévő vértócsa meg egyre nagyobb, így óvatosan a fiatalkorúaknak történő vásárlással. Én szóltam.
Jó kis múltidézés
A Sony által felélesztett széria újrája kellemesen nosztalgikus, mégis lépést tart a korral, már ami a megvalósítást illeti, hiszen hiába a kétdimenziós külső, ha a grafika mutatós, a kombózásra, megvásárolható extrákra építő játékmenet pedig mai szemmel is élvezetes. Néha van egy kis akadás az akcióban, ami zavaró, nem minden gördülékeny, valamint a rejtett extrákat is muszáj megtalálni a teljes történet érdekében, azonban a trónok harcás térkép, a brutális harcok, a fejlesztések mindezekért kárpótolnak minket. Ráadásul nem is drága a csak a Store-ból megvásárolható remake, így aki szerette az eredetit, vagy éppen egy klasszikus stílusú akció-platformerre vágyna (aminek áramvonalasításában a God of War hagyatékát is fel lehet fedezni), az bátran vegye meg és essen neki íziben.
