Mi történik, ha a Superhot, a Hotline Miami és a Ghostrunner találkozik? Megszületik a Severed Steel, mely éppen olyan pörgős, mint a Superhot, legalább annyira pszichedelikus mint a Hotline Miami, és talán még a Ghostrunnernél is pozőrebb – és ugyanúgy letehetetlen, mint ez a három. Persze mindemellett egy kis stúdió kis játéka, szóval nem illik a lécet túl magasra helyezni, egy azonban biztos: a trailer és a képek alapján felállított várakozásaimat bőven megugrotta.
Lődd le mindet
A Severed Steel története inkább csak afféle alibiként szolgál a pályák sorozatának. Hősnőnk bal karját lenyesi valaki valamiért, erre ő begurul és egy bosszúval egybekötött mészárlást rendez. De hogy a lövöldékből ismert játékmenet ne legyen egysíkú, azt különféle akrobatikus mutatványokkal spékelhetjük meg. A fizika törvényeinek meghazudtolásában a duplaugrás, a falonfutás, a becsúszás és a vetődés képességei lesznek legfőbb barátaink (ügyesebbek közben hátra szaltót is nyomhatnak) – alkalmazásuk pedig nemcsak ajánlott, hanem gyakorlatilag kötelező is, ugyanis ezek kivitelezése közben sebezhetetlenek vagyunk.
Ha esetleg azt gondolnád, hogy ez aránytalan erőfölényhez juttat, akkor nagyobbat nem is tévedhetnél, hiszen ezek nélkül az egyszeri földi halandónak a nyolc szem életerővel nem sok esélye van a túlélésre. Még úgy sem, hogy emellett időt is lassíthatunk, és az ellenfelek kiiktatása után némi életerő és még további időlassítás is jár, amivel elméletileg egy végtelen lassított „láncra” is felfűzhetjük az öldöklés sorozatát. A pályát elözönlő katonák ugyanis gyorsak, jól céloznak, és nem mellesleg nagyon sokan is vannak, fegyvereik pedig okádják a halált. Elég egy meggondolatlan manőver, rosszkor kimerülő lassítás vagy lőszer, és fűbe is haraptunk.
Még szerencse, hogy fegyvereiket privatizálhatjuk (elejtésük után, vagy akár a kezükből is), sőt ez az egyetlen módja annak, hogy hozzájuk jussunk. A pályát ugyanis egy darab fegyverrel és egy darab tárral indítjuk, kifogytával hősnőnk nemes egyszerűséggel hozzávágja a célkeresztben állóhoz, nincs újratöltés, nincs macerázás, semmi sallang. Egyes stukkerekkel pedig aktívan lebonthatjuk a környezetünket, izzó krátereket, szilánkosra lőtt ablakokat, átlyuggatott falakat hagyva magunk után, egy-egy relatíve elhúzódó tűzharcot követően az aréna a felismerhetetlenségig amortizálódik.
Lődd le a többit
Ha jól csináljuk, a pályák gyakorlatilag pár perc alatt teljesíthetők, de ha el is bukunk, az azonnali újrakezdés és instant akció szinte letehetetlenné teszi a játékot. Normál fokozaton nekiülve szinte egyetlen nekifutásra teljesítettem az egészet, ami a fenti addiktív játékmenet mellett azért arról is árulkodik, hogy a játék rövid, ráadásul a pályatervezés sem mindig a játék erőssége. A Severed Steel ugyanis akkor pörög igazán, amikor elég helye van „lélegezni”, azaz van helyünk akciózni, ez azonban nem minden pályára igaz, így a túlélésért alkalmazott lehetséges trükkök száma erősen lekorlátozódik. Ezt a hiányosságot hosszú távon orvosolhatja a hozzá adott pályatervező, mely a cikk írásának pillanatában egyelőre bétafázisban leledzik, de használható (már el is érhető a CS:GO egyik pályája).
Mozgáskultúránk mellőz minden realitást, sebességünk függvényében vetődünk/csúszunk egyre messzebb, így néha a fal parancsol megálljt, ami nem ritkán instant elhalálozást is jelent. A játék ezen részére rá kell érezni, de nagyon hamar megtanulható, precíz, kiszámolt platformerezésre azonban senki ne számítson. Sőt, ha a vízszintes talajon a becsúszásokat nem számítva egy elrugaszkodásnál tovább tartózkodsz, akkor esélyes, hogy valamit rosszul csinálsz.
Lődd le a maradékot
A nyolcvanas-kilencvenes években elképzelt virtuális valóságot idéző, stilizált ultra-neonpunk látvány személy szerint nekem bejön, bár megértem, hogy lesz, akit ez egyenesen taszít. Ez tipikusan az ízlés és a pofon esete – kinek mi jutott –, ahogyan a zene is, melynek pontos műfaji besorolásával nem próbálkoznék, mert nem vagyok annyira otthon az elektronikus zenében, de valahol a house, a techno és a vaporwave bermuda-háromszögében lehet. Mindenesetre nagyon illett a játék alá, egyszer-egyszer pedig azon kaptam magam, hogy magával is ragadott a ritmus egy kis bólogatásra.
Mindent összevetve a Severed Steel egy kifejezetten kellemes meglepetés még úgy is, hogy azért voltak elvárásaim vele szemben. Persze nem tökéletes, néha meg-megbicsaklik a tűzharc folyamatossága, de amikor pörög, akkor magas oktánszámon teszi. Lehetne egy kicsit több is már alapból, de ezért az árért úgy gondolom, ez még éppen elegendő, ha pedig aktív közösségre lel, a pályaszerkesztő alaposan kitolhatja a szavatosságát.
