Ez már abból is nyilvánvaló, hogy a szintén a Sega - Sumo Digital páros által készített remek Virtua Tennis 3-mal ellentétben itt nincs semmilyen karriermód. Ha teniszre vágyunk, játszhatunk bajnokságokat és… és semmi mást (hacsak az egyszerű meccset nem tekintjük külön játékmódnak). Nincs karrier, nincsenek fejlődő karakterek, nincsenek változó körülmények a bajnokságokon, nincs semmi extra. Játszhatunk egyest és párost, a gép vagy haverjaink ellen (akár online is).
Végül is ez is elég lehetne, ha maga a teniszezés valami nagyszerűen működne, de mivel lényegében a VT3 leegyszerűsített verziójáról van szó, e téren sem brillírozik a program. Nem rossz persze, csak kicsit egyszerű. Ugyan a karakterek különböző csoportokba vannak osztva (pl. erő, sebesség vagy a szerintem legerősebb csavarás), de ez sem jelent lényegi eltérést. Van kétféle ütésünk, meg ezek kombinálásával lehet nyesni és emelni – hogy ez utóbbi kettőt miért nem lehetett külön gombokra rakni, azt fel nem foghatom! Mert különben sok funkció nem rabolja azokat – az egy szem Superstar mód bekapcsolásán kívül.
Ez a játék talán legnagyobb extrája, mind a 16 karakter rendelkezik egy ilyen, csak megfelelően jó teljesítmény után aktiválható szuperállapottal. Ezt bekapcsolva a következő három ütésünk effektekben gazdag eredménnyel jár, ráadásul a labda is kiszámíthatatlan módon kezd el ide-oda ficcenni. Némelyik szereplő ilyen extra ütése olyan eredménnyel is jár, hogy pár másodpercre lebénítja ellenfelünket, mondanom sem kell, e karakterek az online küzdelmek 99%-ában látott figurák.
De hogy a játék mégsem kap földbe döngöléssel egyenértékű bizonyítványt, annak a minijátékok burjánzása az oka. Ezekből száznál is több várja, hogy meghódítsuk őket, és noha egy idő után unalmasak lesz némelyik feladat (van, amit négy-öt alkalommal is megkapunk, csak épp egyre nehezítve), mégis, kellemes változatosságot kínál ez az üzemmód. A Super Monkey Ball világban banánokat kell gyűjteni, a Jet Set Radióban zsaruk elől kell menekülni és graffitizni a földre, a House of the Deadben zombikat kell lelőni, a Puyo Popban teniszlabdával kell kiütögetni a blokkokat, a Virtua Copban pedig ugye gonosztevőket kell becéloznunk. Rengeteg megnyitható birodalom van, sajnos minőségük igencsak változó. Amikor megnyílt a Golden Axe világ, azonnal siettem oda, vártam a szörnyirtós feladatokat – de csak egy szem meccs fogadott, azt megnyerve nyílt meg Gillius, a törpe (mellesleg valami elképesztően pocsékul néz ki poligonból kifaragva…). Máshol azért volt tartalom, de például a Space Harrier-szint is lehetett volna hosszabb.
A grafika meseszerű, néha meglepő párosítások jönnek ki (Ulala és Robotnik játszanak a Sonic-világ lankáin), de a néha-néha beütő belassulásokat nehéz megbocsátani. Némelyik pálya – mint a Jet Set Radio metropolisza, vagy a Samba de Amigo őrült világa – zseniálisan néz ki, másokról meg nehéz elhinni, hogy 2008-ban komolyan gondolták őket. A zenék remixek, és bár némelyik jól sikerült, örök kedvencem, a Jet Set Radio szuper dalait egyszerűen elbaltázták.
Ez a kettősség jellemző az egész játékra. A tenisz rész nem rossz – csak éppen volt már sokkal jobb is. A minijátékok is izgalmasak – már amelyikkel tényleg törődtek. Grafika, zenék – ugyanez, vannak jó részei, és vannak, melyek mintha csak azért kerültek volna bele, hogy a dobozra nagyobb számokat lehessen ráírni. Főként fiatalabbaknak, esetleg Sega-mániásoknak (vannak még ilyenek?) tudnám ajánlani, teniszjátékra, teniszszimulátorra vágyóknak semmiképp.
Végül is ez is elég lehetne, ha maga a teniszezés valami nagyszerűen működne, de mivel lényegében a VT3 leegyszerűsített verziójáról van szó, e téren sem brillírozik a program. Nem rossz persze, csak kicsit egyszerű. Ugyan a karakterek különböző csoportokba vannak osztva (pl. erő, sebesség vagy a szerintem legerősebb csavarás), de ez sem jelent lényegi eltérést. Van kétféle ütésünk, meg ezek kombinálásával lehet nyesni és emelni – hogy ez utóbbi kettőt miért nem lehetett külön gombokra rakni, azt fel nem foghatom! Mert különben sok funkció nem rabolja azokat – az egy szem Superstar mód bekapcsolásán kívül.
Ez a játék talán legnagyobb extrája, mind a 16 karakter rendelkezik egy ilyen, csak megfelelően jó teljesítmény után aktiválható szuperállapottal. Ezt bekapcsolva a következő három ütésünk effektekben gazdag eredménnyel jár, ráadásul a labda is kiszámíthatatlan módon kezd el ide-oda ficcenni. Némelyik szereplő ilyen extra ütése olyan eredménnyel is jár, hogy pár másodpercre lebénítja ellenfelünket, mondanom sem kell, e karakterek az online küzdelmek 99%-ában látott figurák.
Sasa más véleménye
Az az igazság, hogy utoljára igazán jót a Mario Tennisszel játszottam, éppen ezért örültem meg a Sega Superstar Tennisnek, amit ráadásul a Sumo Digital (Virtua Tennis 3 – remek játék!) követett el. Biztos voltam benne, hogy a teniszjátékokban már járatos fejlesztő csodát tesz a Sega karaktereivel kiegészülve. A végeredmény azonban csak közepes lett. Maga a tenisz roppant egyszerű, a képi világ közel sem hozza azt, amit egy next-gen játéktól várnánk. A tenisz mellett felsorakoztatott minijátékok számukat tekintve példaértékűek, sőt még ötletesek is, de valami mégis hiányzik belőlük, így kb. két perc alatt meguntam az összeset. Lényeg a lényeg: ezen a fronton még mindig Mario a király!
55%
A grafika meseszerű, néha meglepő párosítások jönnek ki (Ulala és Robotnik játszanak a Sonic-világ lankáin), de a néha-néha beütő belassulásokat nehéz megbocsátani. Némelyik pálya – mint a Jet Set Radio metropolisza, vagy a Samba de Amigo őrült világa – zseniálisan néz ki, másokról meg nehéz elhinni, hogy 2008-ban komolyan gondolták őket. A zenék remixek, és bár némelyik jól sikerült, örök kedvencem, a Jet Set Radio szuper dalait egyszerűen elbaltázták.
Ez a kettősség jellemző az egész játékra. A tenisz rész nem rossz – csak éppen volt már sokkal jobb is. A minijátékok is izgalmasak – már amelyikkel tényleg törődtek. Grafika, zenék – ugyanez, vannak jó részei, és vannak, melyek mintha csak azért kerültek volna bele, hogy a dobozra nagyobb számokat lehessen ráírni. Főként fiatalabbaknak, esetleg Sega-mániásoknak (vannak még ilyenek?) tudnám ajánlani, teniszjátékra, teniszszimulátorra vágyóknak semmiképp.
A játékot a Platinumshop biztosította, köszönjük!
