…de nem jött be. Többször sem. Azért, mert a Secret Government bezony nem olyan egyszerű, mint amilyennek első pillantásra látszik – de hát erről már meséltem tavaly júliusban, amikor kipróbálhattam az Early Access-változatot. Tetszett, de megizzasztott.
Jelentem, ez most is ugyanígy történt. A játék ugyanis csak teljesebb lett, hála az égnek, könnyebb nem, és jól is van ez így. Legyen szó akár a két hadjáratról (1688, Anglia és 1775, Észak-Amerika) vagy a szabad játékról, hosszú-hosszú órákat lehet elszöszölni a térkép felett, setét terveket forgatva fejedben. Rendben, hivatalosan a célunk az emberiség egy szebb és egyenlőbb korszakba vezetése, de valahogy ezt csak és kizárólag könyékig a szennyben turkálva tudjuk csak megvalósítani – bármiféle megegyezés a valósággal egészen bizonyosan csak a puszta véletlen műve, ebben biztos vagyok.
Abban is, mondjuk, hogy kell majd néhány próbálkozás, míg a játékos igazán ráérez a háttérben machinálás finomságaira. Mert itt tényleg a sötétben, a kormányok és udvarok árnyékában, rejtetten kell előmozdítani a Testvériség szent ügyét. Ha egy-egy országban fény derül tevékenységünkre (márpedig szinte minden műveletünk emeli a láthatóságunk szintjét), akkor bukik a hálózat, az viszont nagy baj. Persze van lehetőség külön akcióként néhány napon-héten keresztül (hiszen a játék napi fordulókkal működik) arra koncentrálni , hogy eltakarítsuk nyomainkat, és a testvéreket is el lehet küldeni egy kicsit alámerülni, hogy kibekkeljék, de ugye ekkor meg áll a Szent Ügy.
Az pedig baj, hiszen nem vagyunk egyedül a pályán. Más szervezetek másképp képzelik el Európa vagy a frissen felfedezett Észak-Amerika jövőjét, azért pedig aktívan tesznek is. Akár a mi ügynökeink torkának átvágásával, ami nem szép dolog. Éppen ezért már elég hamar megismerkedünk a felderítés és elhárítás fontosságával, az ellenséges ügynökök kompromittálásának, beszervezésének vagy éppen kinyírásának művészetével. Mondjuk, a lebuktatással illik pont óvatosan bánni, hiszen, ha az „A” csapat emberéről kiderül, hogy kicsoda-micsoda, a művelt nép esetleg elgondolkodik azon, hogy hátha van „B” csapat, azaz mi. Márpedig akkor tudunk szépen, csendben dolgozni, ha létezésünk felvetését is csak gyerekmesének vagy részeges kocsmasztorinak tartják.
Egy másik fontos dolog, amit meg kell szokni, az a türelem. A háttérhatalom kiépítése idegőrlően szöszmötölős munka. Eleve, ugye, kellenek erőforrások (pénzügyi, politikai, katonai) ahhoz, hogy bármit lépni tudj. Aztán, ha megérkezel egy új országba az egyik Mestereddel, akkor helyi erőket kell toborozni (neofitákat), akik az adott terület nyelvét beszélve, vallását gyakorolva, helyi arcként tudnak hatékonyan dolgozni. Ezután rengeteg információt kell gyűjteni a helyi katonai, politikai és pénzügyi vezetőkről ahhoz, hogy tudjuk, kit érdemes magunkhoz csábítani, esetleg zsarolni vagy lefizetni. Mindenkinek megvan az ára és/vagy a gyenge pontja (igen, neked is…), „csupán” meg kell találni azt. Simán játékévekbe telhet a megfelelő rendszer kiépítése ahhoz, hogy az adott területet, hercegséget vagy államot a magunkénak érezzük. Mármint úgy, hogy az történik, amit mi akarunk. Akarom mondani, az, ami a Testvériség céljainak megfelel. De mivel én, mint játékos vagyok a Testvériség feje… Szóval ami szerintem jó lesz, na.
Jó, lesz, ha belekezdtek. A Secret Government természetesen csak egy játék, de ha belegondolsz, az alapvető mozgatórugók ugyanazok, mint a való világban: pénz, hatalom, saját és az általam vezetett csoport akaratának átvitele a tömegeken – még akkor is, ha nem tudják, miről van igazából szó. Hát, barátom, nagyjából erről szól a mi világunk is, csak itt bármikor újrakezdheted a legelejétől. Micsoda különbség…
