A legszebb emlékek is megkopnak. Az idő nagyon sok mindent képes megváltoztatni, és ami friss és örömteli élmény, mondjuk ma, arra lehet, hogy 5-6 év múlva már egészen másképp gondolsz vissza. A Season alaptémája, hogy az emlékeket fontos megőrizni. Nem szabad hagyni, hogy tovaszálljanak, elfelejtsd őket, vagy megmásítsa őket az idő. Fontos képeket, videókat vagy hangfelvételek készítened szeretteidről, hogy akkor is emlékezhess rájuk, ha már nem lesznek ezen a világon. A játékban a főszereplő Estelle, egy fiatal lány, aki útra kel, hogy minél több mindent jegyezzen fel az utókornak, mielőtt egy rejtélyes kataklizma bekövetkezne – a Season: A Letter to the Future az ő története.
Nagy utazás
Kezdetben nincs is más dolgod, mint összeszedni a holmid, elköszönni édesanyádtól, és elindulni a városon (Caro) túlra. A Season egy olyan világban játszódik, ahol ezer év telt el bármiféle technikai fejlődés nélkül. Sokáig az egyetlen high-tech eszköz, amit láthatsz, a saját hangrögzítőd. Merthogy – mint említettem – az emlékek megőrzése fontos, amihez Estelle különféle cuccokat használhat: a hangrögzítő mellett egy fényképezőgép és a naplója is rendelkezésre áll, ahová szépen gyűjtögetni lehet az összeszedett információkat. A városból kiérve biciklire pattanhatsz, és innen indul igazán a kaland. Bejárod a vidéket, óriási építmények és ősi szobrok mellett haladsz el, majd beérsz a Völgybe. Ez az a hely, ahol a Season – a Kena: Bridge of Spirits módjára – kinyílik és szabadon fedezhetsz fel egy kisebb open-world térséget, benne számos érdekes karakterrel és megannyi látnivalóval. Bennem valamiért végig az volt, hogy ez egy erősen lineáris, sztorivezérelt játék, erre nagyon meglepődtem, hogy bármerre szabadon elindulhattam. Akad a Völgyben gyümölcsfarm, temető, szentély, de még egy ásatás helyszínére is rálelhetünk.
Előre lehet sejteni, hogy ha a szezon (season) véget ér, akkor az eltörli ezeket a helyeket, ahogy a kultúrát és az összes fontosabb látnivalót is. Beszélnek róla a karakterek, korábban is megtörtént már (erről találhatsz feljegyzéseket), szóval benne van a levegőben. De amíg bekövetkezik, számos dolgot tehetsz. Ellátogathatsz különféle emberekhez, meghallgathatod az élettörténetüket, bringázhatsz a helyi kisfiúval, megismerheted az erdő közepén élő öregasszonyt (aki egy művész), vagy szimplán csak tekerhetsz fel-alá, és fotózhatod a hatalmas szobrokat, a szent fát, esetleg rögzítheted a madárcsiripelést. A Season egy rendkívül nyugis játék. Nem siettet, nem megy időre. A szentély, ahová be kell jutnod, csak napnyugta után nyit ki, úgyhogy addig bőven tudsz segíteni az embereknek, és alaposan felfedezni a Völgyet, annak minden rejtélyével együtt.
Hegyen-völgyön át
Mert rejtélyek bizony akadnak. A The Grey Hands nevű szervezet ténykedése (az ásatás is hozzájuk kapcsolódik), a világító kristályok vagy a múlt töredékeit elmesélő, furcsán világító növények mind-mind nagyon érdekesek a lore szempontjából. A képi világ egészen gyönyörű: a rajzolt stílus, keverve a 3D-s grafikával, igazán meggyőző, amihez kellemes zene is társul. Sajnos a szinkron már egyáltalán nem ennyire kiemelkedő. Valamiért olyan, mintha némelyik karakter csak unottan eldarálta volna a szövegét, és bár nem tudom, hogy ezen később változtatnak-e, de a tesztverzióban még ajakmozgás sem volt, ami kissé illúzióromboló. Ettől függetlenül én nagyon élveztem felfedezni és megismerni a Völgy titkait. A bicikli ebben sokat segített, ugyanis gombnyomásra felpattanhatsz rá és lehet csapatni. DualSense kontrollernél még olyasmire is odafigyeltek, hogy emelkedőnek felfelé az adaptív ravaszokat nehezebb legyen lenyomni, ami igazán pofás kis apróság! Az mondjuk, kevésbé, hogy a bringa nagyjából egy kavicson is fennakad, fizikája pedig lényegében nincs. Ugratni vagy kontrázni sem lehet vele, úgyhogy hamar el kellett engednem a Dave Mirra Freestyle BMX-en maximumra fejlesztett skilljeimet. Nagyobb baj, hogy maga Estelle sem képes ugrani, ami egy kvázi mini open-world térképen azért elég necces tud lenni.
Két komolyabb bugba futottam bele a kaland során. Egyszer a vége felé egy emelkedőre felsétálva, majd ott jobbra-balra körözve valahogy sikerült elérnem, hogy a levegőben sétáljak tovább, illetve random ötlettől vezérelve elindultam visszafelé az úton, ami a Völgybe vezet, és erre újra nappal lett. Ezeket remélhetőleg kijavítják (vagy már ki is javították), mert amúgy a Season: A Letter to the Future egy kellemes kis indie játék lett, ami olyan üzenetet közvetít, amelyre érdemes odafigyelni. Nincs világmentés, nem jön a Covenant vagy a Ragnarök, csupán meg kell élned a pillanatot, és ha már megéled, rögzítheted is. A legszebb emlékek is megkopnak. Ne hagyd, hogy ez megtörténjen!
