A február közepén tesztelt Wanted: Dead sajnos elég keserű ízt hagyott maga után, így némileg szkeptikusabb lettem a régimódi, B-kategóriás játékélményt ígérő játékokkal kapcsolatban – éppen ezért nem sok elvárással ültem le a Scars Above tesztpéldánya elé. A helyzetet csak tovább tetézte, hogy sem a játék korai előzetesei, sem pedig a demo nem voltak képesek meggyőzni arról, hogy ez egy jó játék lesz, mivel a legnagyobb jóindulattal is egy büdzsékategóriás Returnal/Dead Space keveréknek tűnt. Melynek megjelenését valamilyen rejtélyes okból egyébként pont úgy időzítették, hogy közvetlenül a Dead Space felújítás és a Returnal PC-s portja után landoljon.
Idegen világ, ismerős szabályok
A végeredmény aztán (amolyan népmesésen) pozitív csalódás is lett, meg nem is. Történetünk például valóban rendkívül klisés, ráadásul eléggé érződik a nagy klasszikusok hatása. Hősnőnk, Kate, egy speciális kutatócsoport, a Scars tagja, kiknek feladata egy hatalmas, idegen objektum vizsgálata, mely egyik napról a másikra jelent meg a Föld felett. Az objektum megközelítése során azonban egy rejtélyes gravitációs mezőbe sodródnak, majd Kate egy idegen bolygó felszínén tér magához. A helyzet nem túl rózsás, mivel a hajó a jelek szerint kényszerleszállást hajtott végre, csapattársai eltűntek, a helyi flóra és fauna pedig valamilyen rejtélyes mutációnak köszönhetően kifejezetten életveszélyes – miközben a bolygót egykor uraló civilizációból csak romok, holttestek és holografikus üzenetek maradtak.
Tudományos és mérnöki képességei révén Kate képes egyre hatékonyabb túlélő felszereléseket barkácsolni a különböző roncsok és maradványok vizsgálatával, így növelheti saját túlélési esélyeit, kiderítheti, mi lett a legénységgel, hogyan kerültek a bolygóra, és mi áll a borzalmas mutációk hátterében. A harcok során fontos szerepet tölt be az a játékmechanika, hogy minden ellenfél rendelkezik valamilyen elemi ellenállással, illetve gyengeséggel, amire még egy lapáttal rá tud tenni a környezet is (például, ha zuhogó esőben, vagy térdig mocsárban kell küzdenünk). Alapvetően négy mordállyal rendelkezünk: egy jég, egy tűz, egy elektromosság és egy sav alapúval, melyek mellé különböző kiegészítő felszereléseket is bevethetünk. Az életerő, a kitartás és muníció mellett további két fontos erőforrással kell gazdálkodnunk: az egyik a kütyük működéséhez szükséges energiaszint, míg a másik a környezetből gyűjthető rost, melynek felhasználásával szinte bármelyik fő erőforrásunkat visszatölthetjük. A pályákat felfedezve idegen ereklyékre is rálelhetünk, ezek tapasztalati pontokat adnak, amikkel újabb perköket nyithatunk meg Kate számára. Emellett bónusz tervrajzokra is bukkanhatunk, melyek begyűjtésével felturbózhatjuk bizonyos fegyvereink és felszereléseink működését.
Megkötött kezek
A harcrendszer sajnos az erős koncepció ellenére sem a legjobb, a Scars Above ugyanis imádja váratlanul a nyakunkba dobni az ellenfeleket, legyen szó a pici, de nagy tömegben azért felettébb halálos mobokról, vagy épp kisebb főellenfelekről. Bizonyos szembenállók legyűréséhez pedig nem pusztán ajánlott, de egyenesen kötelező a gyengeségüknek megfelelő fegyver használata és a gyengepontjaik precíz eltalálása, ellenkező esetben ugyanis (nehézségi szinttől függően) elég komolyan megnehezíthetjük a saját dolgunkat. Ez azonban (akárcsak a környezeti elemek bevetése a csaták során) nemhogy izgalmasabbá, de néha egyenesen frusztrálóvá teszi a játékot, mivel elég a rossz fegyverre vagy felszerelésre váltani, esetleg egy kicsit lassabban reagálni, vagy eltéveszteni a célpontot, és máris sikerült megszivatnunk magunkat.
Ráadásul az életünk visszatöltésének lehetőségei is meglehetősen korlátozottak, amit a játék egy meglehetősen indokolatlan soulslike mechanikával öntött nyakon. Ugyan nem hagyunk hátra nyersanyagot elhalálozás esetén, de mindenképp a legutóbb megérintett obeliszknél térünk magunkhoz, az ellenfelek pedig a főellenfelek kivételével feltámadnak. Az obeliszkek ráadásul pont elég változó gyakorisággal vannak elhelyezve ahhoz, hogy néha-néha frusztrálóan sok időt kelljen újrajátszanunk egy apró figyelmetlenség miatt.
A felemásság sajnos a játék prezentációjára is jellemző: egyes helyszínek döbbenetesen látványosak, viszont a karaktermodellek gyengék, a bolygó rejtélye izgalmas, Kate és a Scars csapat története már annál kevésbé. Hibái ellenére jól szórakoztam a Scars Above-val, melyhez nagyban hozzájárult az is, hogy nem túl hosszú játék (egy hosszabb délután alatt bőven le lehet tudni), így pont véget ért, mielőtt a gyengébbre sikerült elemek elkezdtek volna jobban zavarni. Bár közel sem kiváló játék, lényegesen jobb, mint amire a kezdeti előzetesek alapján számíthattunk, és ha a fejlesztők egy kicsit jobban odafigyelnek pár játékelem kidolgozására, könnyedén lehetett volna belőle egy váratlan meglepetés is. Így viszont inkább csak azoknak tudom ajánlani, akiknek kifejezetten megakadt rajta a szeme, és valószínűleg ők is jobban járnak, ha megvárnak egy leárazást.
