A horrorjátékok műfaja folyamatosan képes megújulni. A 2D-t felváltotta a 3D, majd jöttek az indie gyöngyszemek (Slender The Eight Pages, valaki?), az egész egybeolvadt a sétaszimulátorokkal (lásd: Visage, Madsion satöbbi), most pedig ott tartunk, hogy az igazán vérfagyasztó rettegéshez nem feltétlenül kell nagy kiadó és milliárdnyi poligon. Elég egy jó alapötlet, és hátborzongató megvalósítás, ami lehet akár pixelartba is ágyazva, ha ki tud ugrasztani a gatyádból. A Saturnalia nem akarja megreformálni a műfajt, inkább csak egy kis vérfrissítéssel tenné izgalmasabbá. Október végére pedig mi sem tökéletesebb, mint egy egyedi művészeti stílussal megáldott horrorjáték, nemigaz?
Hová tűnt mindenki?
Az első dolog, ami feltűnik, az a látvány. Oké, az első dolog, ami feltűnik, az inkább a zene. Merthogy a menüben hallható tétel valami parádésan jó lett, és nagyszerűen hozza a ’80-as évek olasz horrorfilmjeinek zenei világát. A fejlesztők nem titkoltan ezekből a filmművészeti alkotásokból inspirálódtak, Dario Argento vagy Mario Bava stílusjegyei rendre visszaköszönnek. Szóval a látvány. Hát, az elsőre meglehetősen furcsa, és olyan, mintha vázlatokból állna össze a képi világ. A kézzel rajzolt művészeti stílus remekül áll a programnak, de az biztos, hogy a sok 4k + raytracing gyöngyszem után szokni kell. Miközben az elém táruló látvány miatt az A-ha Take On Me klipje járt a fejemben, főhősnőm, Anita meg is érkezett Gravoi városába. Az utcák üresek, lakóknak semmi nyoma, a templom kapuját meg valaki kedvesen épp az orrod előtt csukja be, úgyhogy nem marad más hátra: el kell indulni felfedezni a vidéket. Ez eleinte jópofa és érdekes – aztán leszáll az éj.
Első utam egy helyi villába vezetett, ahol különös, régi fotókat és feljegyzéseket találtam, amikből kiderült, hogy a lakosság az éjféli misére készül. Mire észbe kaphattam volna, már be is sötétedett. A probléma ezzel csupán annyi, hogy éjjel az utcákat valamiféle szörnyeteg járja, mely minden sarkon ott leselkedhet rád. Miközben különböző küldetéseket vállalsz, hogy segíts a lakosoknak, ez a lény folyamatosan vadászik rád, és valahányszor hallod a hátborzongató kattogást, már tudod, hogy nincs messze. Ha elkap, akkor másik játszható karakter szerepébe bújhatsz. Összesen négyen vannak, és mindenkinek megvan a maga oka, amiért visszatért Gravoiba. A poén az, hogy minden halál alkalmával az egész város újjáalakul – igen, itt maga a bejárható terület is procedurálisan generált, amolyan roguelike módra. Ez megnehezíti a tájékozódást, egyúttal új kihívások elé is állít, hiszen az elejéről kell újratanulnod, hogy mi merre van. Valakivel eltűnt családtagokat kell megkeresni, míg egy másik szereplővel, mondjuk, gyógyszert szerezni a barátodnak. A küldetések hangulatosak, érdekesek, csak a megvalósítás döcögős.
Utcabál
Ennek elsődleges oka, hogy legtöbbször nagyon nem egyértelmű, hogy mit kellene csinálni. Mindjárt a játék elején az egyik NPC elmondja, hogy elveszített egy térképet, és azt meg kellene találni – oké, de hol? Pro tipp: pár méterre, egy tábla mögött bújik meg. A kanyargós, szűk utcák többfelé is elágaznak, a nyomodban koslató lény pedig állandó veszélyforrásként van jelen. Menet közben különféle tárgyakat (kalapács, erővágó) lehet találni, amelyek segítik az előrehaladást, és új utakat nyitnak meg. De ezek mellett fontos dokumentumokra is bukkanhatsz, ha hajlandó vagy alaposan bejárni az utcákat. Érméket is kell szerezni, amiket el lehet költeni energiaitalokra (az állóképességet javítja) vagy gyufákra. Alapesetben a játék sötét, és kell valami fényforrás ahhoz, hogy tájékozódni tudj. A nehézségi szint választása mondjuk, ebből a szempontból elég megengedő, hiszen például azt is be tudod állítani, hogy a gyufád sose aludjon ki – ez kifejezetten hasznos tud lenni.
Mindenképp különleges horrorjáték lett a Saturnalia, de az egyedi látványvilág mellett a játékmenet már több sebből vérzik. Az egy dolog, hogy néha nagyon nem egyértelmű, hogy merre/mit kellene tenni, de például a karaktered gombnyomásra aktiválódó gondolatai is furcsák, az irányítás pedig túl idegen egy lopakodós rendszerhez. A legnagyobb érv, ami a Saturnalia mellett szól, hogy konkrétan már most bárkinek elérhető az Epic Store-on, ugyanis erre a hétre ingyenessé tették, szóval, ha nem akarsz rá külön költeni, akkor elég egy Epic-fiók, és már bele is vetheted magad a vérfagyasztó kalandokba!
