Manapság a pozitív jövő nem divatos. A posztapokaliptikus világok vagy a disztópiák a menők, és ezen a tényen a Satellite Reign sem fog változtatni, hiszen szó szerint sötét. A Nap sohasem kel fel, az eső sohasem áll el, és még ez a legpozitívabb oldala. Mert itt megeshet, hogy lekaszálnak a magánhadsereg közti harcok egyikében, vagy egy zsoldos golyót röpít a fejedbe, mert szúrtad a szemét egy cég vezérének, vagy éppen valaki feltöri az implantodat, és aztán életed hátralévő részét klónmintaként töltheted el. A Satellite Reign sötét jövőt mutat, de piszok élvezeteset.
Sötét szabadság
A 5 Lives Studios célja a klasszikus Syndicate Wars megidézése volt, és ha azt írom, hogy ez maradéktalanul sikerült, szerényen fogalmazok. Minden megvan, ami abban jó volt, csak éppen sokkal szebb, kiforrottabb, és sokkal több lehetőséget biztosít számunkra a küldetések végrehajtásában.
Alapjáraton egy csapat alapú, valós idejű stratégiai játékról van szó, ami a modern programok közül leginkább az X-COM: Enemy Unknownra hasonlít, csak itt nem kell a világ súlyát a vállunkra venni, elég, ha négyfős bandánkat irányítva a csúcsra juttatjuk azt a rejtélyes társaságot, aminek dolgozunk – igen, van sztori, de az eléggé elsikkad a játék alatt a szöveges elbeszélés miatt. Kicsit olyan, mintha egy könyvet olvasnánk, aminek az akciódúsabb részeit játszhatjuk el. Ez persze távolról sem probléma, mert az embert olyan gyorsan berántja a hangulat és a lehetőségek végtelen sora, hogy egy pillanatra sem jut eszébe a történet, minden idegszálával a következő küldetés megoldására koncentrál. Na de, már vagy háromszor leírtam, hogy mekkora a szabadság, hát fejtsem is ki végre ezt!
A játék öt hatalmas, egymástól eltérő, de a steampunk jegyeket egy pillanatra sem ledobó régióra van felosztva (Downtown, Industrial, The Grid, CBD és Dracogenics), ezek között átjárási pontokon közlekedhetünk. Az egyes régiókban kétféle területet találhatunk: civil és tiltott zónákat. Nos, tegyük fel, hogy Downtownban csatangolunk hőseinkkel. A főküldetésekkel most nem akarunk foglalkozni, mert éppen legatyásodtunk, és kéne a pénz a csimbi lézerpisztolyra, amit a kirakatba láttunk és úgy megkívánta a pici szívünk.
Szóval, az utcákon fellelhető sárga terminálok egyikét feltörve felveszünk egy mellékküldetést, ami nagyjából úgy szól, hogy pucoljuk ki a helyi katonai bázist. Négy részfeladatot kell teljesíteni a sikerhez: belépőt szerezni, meggátolni az új katonák toborzását, valamint kitakarítani az ellátó területet és a fegyverraktárt. Nosza, lássuk, hányféleképpen oldható ez meg!
Első variáns: elhitetjük magunkkal, hogy embereink John Rambo reinkarnációi, és talpig fegyverben ráeresztjük őket a célpontra. Megfelelő fegyverzettel, védelemmel és képességekkel sikerrel járhatunk, igaz, komoly tűzharc, sok vér és hulla árán, sőt, mivel az MI kifejezetten erős, és pofátlanul ránk hívja az erősítést, sarokba szorít vagy körbevesz, a sok hulla között a mi katonáink is ott lesznek, ez szinte garantált.
Másik lehetőség a sunnyogás. Megkeressük a hátsó ajtót, a Soldier feltöri a zárat, a Support szkennelve a területet megkeresi a kamerarendszert irányító konzolt, ezután a Hacker kiiktatja a kamerákat, végül pedig az Infiltrator az álcázó leple alatt elsurran az őrök mellett és kinyírja a toborzótisztet, majd kirámolja az ellátóterületet és a fegyverraktárt. Végül visszatér a gyülekező pontra, aztán az egész csapat távozhat a területről, miközben mindössze egyetlen ember halt meg.
Ugyan kicsit sarkosan írtam le, de nagyjából így működik a dolog. Mind a nyílt harcra, mind a lopakodásra rengeteg lehetőséget biztosít a program. Magaslatokat a mesterlövészkedéshez, szellőzőket és drótpályákat az őrök megkerüléséhez, generátorokat az ajtók lezárásához, lefizethető embereket arra, hogy egy-egy területre engedélyünk legyen belépni, és így tovább. A tetszőleges sorrendben elvégezhető küldetéseket rengetegféleképpen megoldhatjuk, kis túlzással csak a fantáziánk szabhat nekünk gátat.
Nem egyszerű az élet
A sikeres tevékenységek és küldetések után járó XP-t bőkezűen méri a program, ez viszont nem jelenti azt, hogy a játék első negyedében már kész terminátorokkal rohanhatjuk le az ellenséget. Egyrészt, rengeteg képesség van, sokáig el lehet ezekkel szöszölni, másrészt egyre több pontot igényelnek.
Emellett a sikerességi ráta távolról sem csak a képességeken múlik, hanem a felszerelésen, a fegyverzeten és a képességerősítő implantátumokon is. Ezekre kutatásokkal (Searching) tehetünk szert, amik viszont nagyon sok pénzbe kerülnek, mert folyamatosan szívják le a bankszámlánkat, míg el nem készülnek, és sajnos egyik folyamat sem tudható le két perc alatt. Ám mielőtt beindíthatnánk egy ilyen projektet, tervekre lesz szükségünk, amiket a feketepiacon szerezhetünk be borsos áron, vagy a küldetések teljesítésével tehetünk szert rájuk. Ha megvan a terv, indíthatjuk a kutatást, már amennyiben van mérnökünk.
Hogy mennyibe fog kerülni, és milyen gyorsan fejlesztünk ki valamit, az attól függ, hány mérnök dolgozik nekünk. Ezen embereket az utcán bérelhetjük fel, általában a piacok, parkok, sétálóutcák környékén lebzselnek, a Support karakter Scan képességével szúrhatjuk ki őket.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy pénzt viszonylag könnyű szerezni – és még könnyebb elveszteni. A sikeres küldetésekért járó fizetség természetesen sok mindenre nem elég, ám a Hackerünk feltörheti az útjába eső ATM-eket, amik azután folyamatosan adagolják nekünk a létfontosságú manit. Persze ez sem egyszerű, hiszen egyre nagyobb szakértelem kell a melóhoz, ráadásul sok pénzkiadó automatát zsoldosok vagy kamerák figyelnek, tovább nehezítve amúgy sem egyszerű életünket.
Az ítélet…
A Satellite Reignt a műfaj szerelmesei biztos szeretni fogják, hiszen rendkívül tartalmas, szórakoztató játék, sok rosszat nem lehetne mondani róla. A látvány pazar, ezt a képekből is leszűrhetitek; az utcák neonpompában tündökölnek, az egyes pályák eléggé eltérnek ahhoz, hogy változatosságot nyújtsanak, ráadásul az egészben van némi realitás is, hiszen megtalálhatunk mindent, ami egy város működéséhez kell, a rendőrségtől a piacokon át egészen a gyárterületekig. Az egyetlen probléma, hogy még mindig sok a bug benne. A katonáink néha elakadnak, olykor nem reagálnak arra, ha tűz alá veszik őket, csak állnak bambán. Néha az amúgy zseniális MI is kiakad, ilyenkor lehetünk tanúi olyannak, hogy felsorakoznak a lezárt ajtó előtt, várva a kivégzést, míg máskor gond nélkül megkeresik az áramforrást és visszakapcsolják azt. Ám ha a 5 Lives Studios kijavítja ezeket, akkor a Satellite Reign könnyen klasszikussá válhat, hiszen hangulatával és teljes mértékben szabad kezet adó játékmenetével méltó módon idézi meg a Syndicate-et és rántja be az embert. Egyszóval: kihagyhatatlan.
