A Japán történelmét sajátos módon megelevenítő Samurai Warriors-sorozat legújabb része visszakanyarodik a széria gyökereihez, hogy Nobunaga Oda és Mitsuhide Akechi életére fókuszálva tárja elénk a hatalomért folyó küzdelmet, az Ónin-háború végétől a Honnódzsi-összeesküvésig. A kissé félrevezető Samurai Warriors 5 cím ellenére a játék a Koei Tecmo elmondása szerint nem igazán folytatás, hanem egyfajta reboot, ami nemcsak egy új sorozat kezdetét jelenti, de olyan eddig be nem mutatott időszakokat is elénk tár, mint a fiatal Nobunaga korai évei és Mitsuhidéval való első találkozásuk.
A széria újraálmodásaként nemcsak az egyes harcosok kaptak új megjelenést, de az egész játék grafikai stílusa is megváltozott, amit a tradicionális japán művészetek inspiráltak. Ez a gyakorlatban egy ecsetvonásos, cel-shaded jellegű hatást jelent, ami kiterjed a karakterektől kezdve a helyszíneken át, egészen a különböző effektusokig, azonban közel sem olyan mértékben, mint mondjuk az Okami esetében. Ez az összhatás tekintetében igazából egész kellemesen fest. Még ha nem is tud mindenhol teljesen érvényesülni, az egészen biztos, hogy az ütközeteket és a különleges támadások bevetését mindenképp látványosabbá teszi.
A történet előrehaladtával sorban megnyíló, átdolgozott és új harcosokkal együttesen egész sok karakter közül válogathatunk, a különböző fegyvernemekről már nem is beszélve. Ráadásul a harcosok sincsenek alapvetően egy-egy fegyvertípushoz kötve, tehát bármikor kedvünkre variálhatjuk kedvencünk arzenálját, ha netán már kezdenénk ráunni az egyikre. A musou-játékok egyik veszélye, hogy a több ezres tömegek folyamatos lemészárlása során könnyedén ellaposodhat a játékmenet, de a Samurai Warriors 5-nél érdekes módon egyáltalán nem éreztem ilyet. A harcok szórakoztatóak és dinamikusak, a felsoroltaknak köszönhetően változatosak, egyedül a távolabbi helyszínekig való ellovaglás töri meg időnként a lendületet.
Amit viszont egy kicsit zavarónak találtam, azok a harc közbeni „bekiabálós” párbeszédek. Nem kifejezetten a felugró szövegbuborékokkal van a probléma, hanem azzal, hogy néhány ezer katona felaprítása közben elég nehéz ezeket követni. Kicsit olyan hatást keltenek, mint mikor valaki zavartalanul elkezd beszélni hozzánk, miközben egyértelműen látja, hogy éppen telefonálunk. A játék másik problémás eleme a kamera, ami gyakran nagyobb ellenségünk, mint a felénk rohanó seregek. Hajlamos beláthatatlan szögekbe beállni, amivel igencsak megnehezíti azt, hogy egyáltalán eltaláljuk célpontunkat.
A sztorit egyébként Nobunaga Oda és Mitsuhide Akechi oldaláról is megismerhetjük, két külön történetszálon keresztül, de ha ezt keveselnénk, még mindig ott a Citadel mód. Utóbbiban gyakorlatilag kastélyunkat védhetjük meg különböző küldetéseken át, miközben alapanyagokat farmolunk a létesítmények, karaktereink és felszereléseink fejlesztésére. A Musou módtól eltérően ez egy kicsit szabadabb játékmód, ahol gyakorlatilag a feloldott karakterek bármelyikével harcba indulhatunk. Ha van hozzá partnerünk, akkor egyébként osztott képernyőn vagy online akár egyszerre ketten is fegyvert ragadhatunk.
A Samurai Warriors 5 mindent egybevéve egy pörgős, látványos, műfaja ellenére egész változatos, és a zónák közti járkálást leszámítva többnyire dinamikus alkotás. Aki eddig sem szerette a musou-játékokat, annak, attól tartok, ez az epizód sem fogja megváltoztatni a véleményét, bár az ingyenes demóval még talán nekik is megéri tenni egy próbát. Ha viszont valaki szereti ezt a stílust, annak az apróbb butaságok ellenére is mindenképp megéri beleugrania, ha pedig még a japán történelemért is odavan, akkor duplán.
