Harmadik fejezet
Jelentem, igen. Sajnos a The Mole, The Mob And The Meatball (A vakond, a maffia és a fasírt) című epizód a leggyengébb a három közül. Itt találkozunk a legkevesebb új szereplővel és helyszínnel, néhány tárgyhasználat és dialógus érezhetően csak a „műsoridőt” tölti ki, és az epizód még a 9 dolláros árhoz képest is rövid (megint mondom: a türelmesek inkább várják meg a májusban 35 dollárért letölthető, illetve augusztusban dobozos verzióban megjelenő hatrészes teljes évadot). Az a csodás, hogy a játék még ezzel együtt is roppant szórakoztató.
Ráutaló magatartás
Hőseinknek a játékmackó-maffiába kell beépülniük, hogy leleplezzék a bűnbanda fejét. Ezért mindenféle piszkos munkát kénytelenek elvállalni, amelyek az előző részekhez képest kevésbé eredetiek, viszont a finálé ebben az epizódban a legjobb. A több részen átívelő cselekmény tovább bonyolódik, mert akárcsak az előző két epizódban, ebben is azt gyanítjuk, hogy valaki hipnotizálni szeretné New Yorkot. Ezúttal az is felsejlik, hogy a kormány keze van a dologban… A kissé lagymatagabb játékmenet miatt ebben a részben apró részleteken lehet a legnagyobbakat röhögni, különösen akkor, ha felismerjük a filmekre és más játékokra tett finom utalásokat. Egy ízben például Sam megpróbál kitalálni egy jelszót, és mond mindenféle marhaságot a kardhaltól (az Impossible Missionben volt ez a kód) a rózsabimbóig (Aranypolgár). Szép gesztus a „csapd agyon a patkányt” játék beépítése, az 1993-as Sam & Maxben is láthattuk. De akad utalás a Monkey Islandre is: egy jelenetben hőseink egy foglyot kínoznak mindenféle verbális szemétkedéssel, de csak Sam emlékszik az oltások kezdetére, Max pedig a csattanókra. A játékos feladata, hogy ezeket összepárosítsa – utoljára Guybrush Threepwood párbajaiban találkoztunk ilyesmivel.
Ismert viccek
Jó az is, ahogy a készítők megújítják a régi szereplőket. Bosco, a paranoiás boltos franciának próbálja álcázni magát, hogy megtévessze a maffiát, Sybil, az önmegvalósító ex-tetoválóművész, ex-pszichiáter és ex-újságíró pedig főállású szemtanúként próbál érvényesülni. A szövegeket viszont nem frissítették a készítők, és az ötletszegényebb feladatok mellett ez a legnagyobb problémám a harmadik epizóddal. Unalmas már, hogy ha a játékos ráklikkel az utcai parkolóórára, Sam és Max ugyanazt a párbeszédet adja elő. Ezt nem lehet időhiánnyal vagy magas fejlesztési költséggel menteni: egy jó humorú szövegíró egy hónap alatt bőven ki tudja cserélni az ismétlődő poénokat. Senki nem nézne Rém rendes családot, ha Al Bundy ugyanazokkal a szavakkal osztaná ki a családját. Így is mindig ugyanazt mondja, csak máshogy – ezt a törekvést nem érzem az új Sam & Maxen. A harmadik epizód csak kicsit marad el az előzőektől, de a továbbiakban fellendülést várok.
Jelentem, igen. Sajnos a The Mole, The Mob And The Meatball (A vakond, a maffia és a fasírt) című epizód a leggyengébb a három közül. Itt találkozunk a legkevesebb új szereplővel és helyszínnel, néhány tárgyhasználat és dialógus érezhetően csak a „műsoridőt” tölti ki, és az epizód még a 9 dolláros árhoz képest is rövid (megint mondom: a türelmesek inkább várják meg a májusban 35 dollárért letölthető, illetve augusztusban dobozos verzióban megjelenő hatrészes teljes évadot). Az a csodás, hogy a játék még ezzel együtt is roppant szórakoztató.
Ráutaló magatartás
Hőseinknek a játékmackó-maffiába kell beépülniük, hogy leleplezzék a bűnbanda fejét. Ezért mindenféle piszkos munkát kénytelenek elvállalni, amelyek az előző részekhez képest kevésbé eredetiek, viszont a finálé ebben az epizódban a legjobb. A több részen átívelő cselekmény tovább bonyolódik, mert akárcsak az előző két epizódban, ebben is azt gyanítjuk, hogy valaki hipnotizálni szeretné New Yorkot. Ezúttal az is felsejlik, hogy a kormány keze van a dologban… A kissé lagymatagabb játékmenet miatt ebben a részben apró részleteken lehet a legnagyobbakat röhögni, különösen akkor, ha felismerjük a filmekre és más játékokra tett finom utalásokat. Egy ízben például Sam megpróbál kitalálni egy jelszót, és mond mindenféle marhaságot a kardhaltól (az Impossible Missionben volt ez a kód) a rózsabimbóig (Aranypolgár). Szép gesztus a „csapd agyon a patkányt” játék beépítése, az 1993-as Sam & Maxben is láthattuk. De akad utalás a Monkey Islandre is: egy jelenetben hőseink egy foglyot kínoznak mindenféle verbális szemétkedéssel, de csak Sam emlékszik az oltások kezdetére, Max pedig a csattanókra. A játékos feladata, hogy ezeket összepárosítsa – utoljára Guybrush Threepwood párbajaiban találkoztunk ilyesmivel.
Ismert viccek
Jó az is, ahogy a készítők megújítják a régi szereplőket. Bosco, a paranoiás boltos franciának próbálja álcázni magát, hogy megtévessze a maffiát, Sybil, az önmegvalósító ex-tetoválóművész, ex-pszichiáter és ex-újságíró pedig főállású szemtanúként próbál érvényesülni. A szövegeket viszont nem frissítették a készítők, és az ötletszegényebb feladatok mellett ez a legnagyobb problémám a harmadik epizóddal. Unalmas már, hogy ha a játékos ráklikkel az utcai parkolóórára, Sam és Max ugyanazt a párbeszédet adja elő. Ezt nem lehet időhiánnyal vagy magas fejlesztési költséggel menteni: egy jó humorú szövegíró egy hónap alatt bőven ki tudja cserélni az ismétlődő poénokat. Senki nem nézne Rém rendes családot, ha Al Bundy ugyanazokkal a szavakkal osztaná ki a családját. Így is mindig ugyanazt mondja, csak máshogy – ezt a törekvést nem érzem az új Sam & Maxen. A harmadik epizód csak kicsit marad el az előzőektől, de a továbbiakban fellendülést várok.
