Hipnotikus cselekmény
A furcsa modorú detektívkutya, Sam és erőszakos nyúltársa, Max idióta kalandjainak hátterére a novemberi számban már bővebben kitértünk. Most legyen elég annyi, hogy adott két rajzolt állat (állat a szó minden értelmében), akik minden idők egyik legjobb kalandjátékában oldottak meg egy vicces és bizarr bűnügyet, és 13 év után tavaly egy újabb megbízással visszatértek. Akkor úgy fejeztem be a kritikát, hogy a Culture Shock méltó az 1993-as elődhöz, de hiányoltam belőle a sorozatok egyik legfontosabb elemét, a több részen átívelő cselekményt (vagy ahogy a sorozatjunkiek emlegetik bicskanyitogató fölényességgel: a metaplotot). Örömmel jelenthetem, hogy a második rész, a Situation: Comedy történetében már látom a globális összeesküvés jeleit. Az első epizódban hőseinknek egy hipnotizált gyerekbandával kellett leszámolnia, a folytatásban pedig egy nézőket túszul ejtő műsorvezetőnővel, Myrával, aki nem teljesen ura az elméjének. Úgy tűnik tehát, hogy az eddig még bujkáló főgonosz egy hipnotizőr, aki módszeresen mossa a város jeles polgárainak agyait (bár egyik-másikról nehéz elképzelni, hogy van ilyen szerve).
Tétova tévé club
A sztori nagy része a Myrának munkát adó tévéstúdióban játszódik, ahol a két nyomozónak mindenféle vicces produkcióba (vetélkedőbe, főzőműsorba, szappanoperába, Megasztár-utánérzésbe) kell beszállnia, hogy bejuthassanak Myra showjába. A sztori jó, a karakterek jól kihasználják a tévés környezetben rejlő poénokat, a zenék, a hangok és a grafika pedig hozzák azt a remek szintet, amit az első rész… csak éppen az epizód rövid. Legalábbis rövidebb, mint az első rész, és több helyszín, karakter, sőt szöveg ismerős már az első részből. Emiatt a 9 dolláros árhoz képest is kicsit kevésnek éreztem, amit a Situation: Comedy nyújtott (és még mindig fájlalom, hogy Maxet nem lehet irányítani). Jó kalandjátékos érzékkel egy-másfél óra alatt végig lehet játszani, mert kevés az új helyszín, a fejtörők pedig logikusak és nem nehezek (ami ugye önmagában nem baj). Picit többet vártam volna két mozijegy áráért, mondjuk 3 órányi szórakozást (bár 9 dollárért Amerikában csak egy mozijegyet kap az ember). Ezzel együtt a Situation: Comedy kellemes epizód, viszont az ár/érték arányt tekintve jobban jár, aki megvárja a teljes évadot.
A furcsa modorú detektívkutya, Sam és erőszakos nyúltársa, Max idióta kalandjainak hátterére a novemberi számban már bővebben kitértünk. Most legyen elég annyi, hogy adott két rajzolt állat (állat a szó minden értelmében), akik minden idők egyik legjobb kalandjátékában oldottak meg egy vicces és bizarr bűnügyet, és 13 év után tavaly egy újabb megbízással visszatértek. Akkor úgy fejeztem be a kritikát, hogy a Culture Shock méltó az 1993-as elődhöz, de hiányoltam belőle a sorozatok egyik legfontosabb elemét, a több részen átívelő cselekményt (vagy ahogy a sorozatjunkiek emlegetik bicskanyitogató fölényességgel: a metaplotot). Örömmel jelenthetem, hogy a második rész, a Situation: Comedy történetében már látom a globális összeesküvés jeleit. Az első epizódban hőseinknek egy hipnotizált gyerekbandával kellett leszámolnia, a folytatásban pedig egy nézőket túszul ejtő műsorvezetőnővel, Myrával, aki nem teljesen ura az elméjének. Úgy tűnik tehát, hogy az eddig még bujkáló főgonosz egy hipnotizőr, aki módszeresen mossa a város jeles polgárainak agyait (bár egyik-másikról nehéz elképzelni, hogy van ilyen szerve).
Tétova tévé club
A sztori nagy része a Myrának munkát adó tévéstúdióban játszódik, ahol a két nyomozónak mindenféle vicces produkcióba (vetélkedőbe, főzőműsorba, szappanoperába, Megasztár-utánérzésbe) kell beszállnia, hogy bejuthassanak Myra showjába. A sztori jó, a karakterek jól kihasználják a tévés környezetben rejlő poénokat, a zenék, a hangok és a grafika pedig hozzák azt a remek szintet, amit az első rész… csak éppen az epizód rövid. Legalábbis rövidebb, mint az első rész, és több helyszín, karakter, sőt szöveg ismerős már az első részből. Emiatt a 9 dolláros árhoz képest is kicsit kevésnek éreztem, amit a Situation: Comedy nyújtott (és még mindig fájlalom, hogy Maxet nem lehet irányítani). Jó kalandjátékos érzékkel egy-másfél óra alatt végig lehet játszani, mert kevés az új helyszín, a fejtörők pedig logikusak és nem nehezek (ami ugye önmagában nem baj). Picit többet vártam volna két mozijegy áráért, mondjuk 3 órányi szórakozást (bár 9 dollárért Amerikában csak egy mozijegyet kap az ember). Ezzel együtt a Situation: Comedy kellemes epizód, viszont az ár/érték arányt tekintve jobban jár, aki megvárja a teljes évadot.
