Ha igényes indie kiadókról van szó, az embernek egyből az Annapurna Interactive és a Devolver Digital neve ugrik be, pedig azért akad még pár feltörekvő újonc, akik az elmúlt években elég komoly független projektekkel jelentkeztek. Tipikusan ilyen a svéd Raw Fury csapata is, akik elsősorban bitang hangulatos címekkel házalnak: hozzájuk köthető például a Call of the Sea és a Backbone, nemrég pedig befutott tőlük a Sable is, ami egy gyönyörű és felejthetetlen utazásra invitál minket, méghozzá egy, a Mad Max-filmekből ismerős posztapokaliptikus sivatag mélyére.
Útkeresés haladóknak
A Sable főhőse egy Sable nevű fiatal nomád, aki épp élete nagy eseményére, az úgynevezett Glidingra készül. Ez lényegében a felnőtté válás ceremóniája a törzsében, melynek keretein belül a kamaszok bejárják a népüknek otthont adó sivatagot és a homokdűnék között meghúzódó, régvolt civilizációk romjait, és rájönnek, hogy pontosan mihez is akarnak kezdeni az életükkel. Ezek után pedig talán mondanunk sem kell, hogy mi leszünk azok, akiknek Sable-t végig kell terelgetni önmagunk megtalálásának rögös útján.
És bár a fenti koncepció elsőre talán túlságosan is elvontnak hangzik, aggodalomra semmi ok! A Sable ugyanis azon indie játékok sorát erősíti, melyek nem feledkeznek meg arról, hogy a remek történet meg az erős hangulat mellé néhány ütős mechanika is kell, hogy igazán szórakoztató legyen az adott cím. Ennek megfelelően a program először csak egy „sima” sétaszimulátornak tűnhet, azonban hamar rá fogunk jönni, hogy inkább a Breath of the Wild és az Immortals Fenyx Rising egyszerűbb, pacifistább kistestvérét tisztelhetjük benne.
Szabadság bármi áron
A Sable ugyanis leginkább egy 3D-s platformerként jellemezhető, amiben az ugrálás mellett helyet kaptak különféle RPG elemek és logikai feladványok is. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy kapunk egy brutálisan nagy, szabadon bejárható sivatagot, benne rengeteg érdekes hellyel (ezek jellemzően különféle roncsok vagy nomád törzsek táborai), aztán oda megyünk megbízható légmotorunkkal, ahová csak kedvünk tartja. Jelvényekért cserébe elmélyedhetünk különféle „szakmákban”, gyűjthetünk ruhákat, maszkokat és motordarabokat, vagy simán csak száguldhatunk előre, kiélvezve a szabadságot.
Az egyes feladványok és ügyességi szakaszok leginkább Sable állóképességére épülnek, ez ugyanis elég erősen korlátozott, és ha elfogy, akkor bizony azonnal leesünk bármilyen megmászható felületről. Így alaposan meg kell terveznünk, hogyan szeretnénk felkapaszkodni az egyes struktúrákra. De ha esetleg zuhanunk, az sem olyan nagy baj: a nálunk lévő speciális ereklye segítségével ugyanis bármikor elkezdhetünk lebegni, ami egyrészt piszok látványos, másrészt pedig arra is használható, hogy nagyobb szakadékok fölött átkeljünk a segítségével.
Ez a két mechanika pedig igazából tökéletesen jellemzi a Sable teljes játékmenetét. Mert igaz, hogy akadnak logikai fejtörők, ügyességi szakaszok és egyéb érdekességek, de a fő hangsúly sosem ezeken, hanem magán a nagybetűs Hangulaton, és a könnyed, szabad életérzésen van. A gyönyörű, sivatagos tájtól kezdve a roppant egyedi grafikán át egészen a visszafogott, de azért kellemes zenéig itt minden azt az egy célt szolgálja, hogy minél jobban el tudjunk merülni ebbe a kicsit fura, de a maga módján tagadhatatlanul varázslatos világban.
Nagy kár, hogy ez a varázslat néhol azért megtörik. Az egyes átvezetők például kifejezetten darabosak, plusz a karakterek mozgásán is látszik, hogy ez nem egy AAA kategóriás költségvetésű projekt. Szerencsétlen légmotorunk elképesztő szaltókat tud bemutatni a legapróbb bukkanókon is, emellett pedig a kamerakezelés sincs mindig a helyzet magaslatán, főleg akkor, ha guggolunk, vagy ha szűkösebb helyeken próbálunk boldogulni.
A sivatag téged is vár
Ezek azonban szerencsére egyáltalán nem olyan komoly problémák, hogy alapjaiban haza tudják vágni a Sable élményét. Mert hiába a néhány kisebb botlás, a játék hangulata így is betonbiztos marad: akár a sivatagban suhanunk a légmotorunkkal, akár más utazókkal beszélgetünk, akár ősi civilizációk romjait kutatjuk fel, a játék minden egyes kis rezdülésében érezni fogjuk a brutálisan jó atmoszférát. És igazából ennél több nem is kell ide.
