Az EA elég kétes megítélésnek örvend a játékosok körében, és nem is alaptalanul, azonban azt el kell ismerni, hogy az elmúlt években az EA Originals keretein belül elég szépen felkarolták az indie játékfejlesztés néhány gyöngyszemét. Olyan érdekes és izgalmas címek jelentek már meg ebben a sorozatban, mint az A Way Out és a Sea of Solitude, nemrég pedig betoppant a Rocket Arena is, mely alapjait tekintve teljesen jónak mondható, csak sajnos hiányoznak belőle a multis lövöldék elengedhetetlen kellékei, a játékosok.
Van egy százasod? Eskü rakétára kéne!
A Rocket Arenát talán úgy lehetne a legjobban leírni, mint egy gyermekbarát átmenetet az Overwatch és a Quake között. Avagy a Final Strike Games alkotásában háromfős csapatok mérkőzhetnek meg egymással, jellemzően szűkös pályákon, mindenfajta vér és erőszak nélkül. Itt még meghalni sem tudunk, ehelyett ha túl sokszor találnak el, egyszerűen kirepülünk a pályáról, hogy kicsit később újra belevethessük magunkat a küzdelembe. Épp ezért a Rocket Arena akár fiatalabb játékosoknak is ajánlható, de ez nem jelenti azt, hogy csak gyerekek tudnának szórakozni benne.
A könnyed és barátságos felszín alatt ugyanis a Rocket Arena igen kompetitív is tud lenni, ahogy arról a chatbe üvöltöző csapattársaink is hamar meggyőznek majd minket. A szűkös pályákból kifolyólag az akció gyakorlatilag folyamatos, nincs benne egy pillanatnyi üresjárat sem, ráadásul az is idő, amíg az ember kiismeri a különféle rakéták viselkedését és megtanul velük normálisan lőni. Továbbá érdemes lehet megemlíteni, hogy a rakéták a mozgásunkra is kihatnak: ha magunk alá lövünk, nagyobbat ugrunk, ha pedig megfelelő szögből és közelségből találunk el egy falat, akkor fel is mászhatunk rá.
Programok rakétafüggőknek
A Rocket Arenában jelenleg négy játékmód érhető el: a Knockout lényegében egy Team Deathmatch, ahol az ellenfelet kell kilöknünk az arénából, a Rocketballban úgy szerezhetünk pontot, ha a labdát az ellenfél kapujába juttatjuk valamilyen módon, a Mega Rocketben egy hatalmas rakéta körüli zónát kell elfoglalnunk, míg a Treasure Huntban érméket és kincsesládákat gyűjthetünk a győzelemért. Ezek a játékmódok kellően változatosak, így mindenki megtalálhatja köztük a kedvencét, azonban arra készüljünk fel, hogy a Knockout messze a legnépszerűbb, így máshol nehéz meccset találni.
A négy játékmódhoz pedig összesen tíz hős jár, mindegyik saját egyedi kinézettel, fegyverzettel és képességekkel, ráadásul külön jó hír lehet, hogy egyből megkapunk mindenkit (és ez a később érkező karaktereknél is így lesz), nem kell mikrotranzakciókkal feloldanunk az egyes szereplőket. A hősök közti balansz viszont sajnos nincs a helyzet magaslatán: azok a figurák, akiknek nagyobb a mobilitása érezhetően előnybe vannak lomhább kollegáikhoz képest, és a precíziós lövésekre szakosodott karakterekkel is igen nehéz boldogulni a nagyon pörgős meccsek közben.
Szellemház
Mindent összevetve a Rocket Arena kinézetre kifejezetten kellemes és családbarát, a békés külső alatt azonban egy igen kompetitív cím lapul, ami pörgős meccseivel, rakétalapú fegyvereivel és gyors mozgásával még talán a Quake és az Unreal Tournament veteránoknak is kellemes kikapcsolódást jelenthet. Igaz, hogy a hősök közti erőegyensúly nem mindig az igazi, ahogy néhány plusz játékmód is jól jönne, de ezek azért egyáltalán nem végzetes hibák, plusz a Rocket Arena elvileg bővülni is fog, mikor a fejlesztők elkezdik leszállítani hozzá a kompetitív szezonokat.
Mégis, a játékot nem lehet igazán nyugodt szívvel ajánlani, méghozzá a bevezetőben már jelzett probléma miatt: egyszerűen túl kevesen játszanak vele egy multis címhez képest. Az egyes meccsekre így elég sokat kell várni, továbbá az emberben felmerül az a kínos kérdés is, hogy vajon ekkora érdeklődés mellett meddig bővítik majd a fejlesztők a játékot? Pedig a Rocket Arena üde színfoltja lehetne a hero shooterek piacának, de úgy tűnik, a nagyok mellett nem igazán tudott labdába rúgni.
