Azonban én azt mondom, hogy az igazi szerelmeslevél a két keréken való száguldás rajongóinak nem a fent említett két játéksorozat, hanem a Ride – vagy a Gran Turismo. Attól függ, hogy Xbox-os/PC-s vagy PS-es az ember. De a Ride ugyanarról szól, mint a két jól ismert konkurens félszimulátor, hiszen tele van mindenféle utcai és versenygéppel, amiket begyűjthetünk a garázsunkba, fejlesztgethetjük őket és kivihetjük egy rakat valódi, meg pár fiktív pályára is. Ó, igen, majdnem elfelejtettem! A Forza a címben nem a Horizon-ra utal, hiszen a Ride 5 – az elődjeihez hasonlóan – nem nyílt világú játék, tehát ha a Forzához akarom hasonlítani, akkor a Motorsport jut róla eszembe. És konkrétan rögtön, hiszen a formula tényleg ugyanaz: kapunk egy karrier-módot, ami nem a MotoGP vagy F1 –féle csapatmenedzselős és hivatalos szezonokon végigvezető fajta. Itt sok-sok különféle mini-bajnokságon fogjuk átverekedni magunkat mindenféle kategóriákban. Lassú motorokkal kezdünk a rövid és egyszerűbb layoutokon, aztán ahogy egyre több győzelmet meg creditet szerzünk, beruházunk vadabb darabokra, amiket már nehezebb megülni és megzabolázni, és benevezünk velük a komolyabb bajnokságokra, ahol már ismerni kell a pályák teljes, grand-prix változatát is. Ismerős, ugye? Hát, persze hogy az, hiszen a Forza Motorsport meg a Gran Turismo, de még a 2019-es GRID is ezt a receptet vette alapul. Azokban a játékokban ez a formula nagyon jól működött és a Ride 5 esetében se tudok igazán mást mondani: totál jól lett ráhúzva ez a felépítés a motorozásra, a két keréken száguldozásra. Azonban hiába a karrier-mód a játék gerince, a Ride 5-nek van még egy része, ami majdnem ugyanennyire ütős lett.
A részletek gyönyörködtetnek
És itt most nem a grafikára gondolok, bár az Unreal Engine-nek köszönhetően a játék tényleg gyönyörű, nagyon is immerzív élmény belső nézetben akár csak végigrepeszteni egy hosszú egyenesen. Viszont a Ride 5-nek a bizonyos másik része, ami annyira bejött, az a Race Creator volt. Kicsit fura neve van, de igazából a szokásos quick race, time trial meg többjátékos módok mellett ez egy nagyon-nagyon részletes custom championship mód, és amikor azt írom, hogy nagyon-nagyon részletes, akkor arra gondolok, hogy nem sok versenyjáték kínál ennyi feature-t és engedi őket ennyire szabadon használni. Mert az egy dolog (igazából alap dolog), hogy akármilyen kategóriában kreálhatunk egy egészen masszív, akár 20 állomásos versenynaptárt, de megérkezett ebbe a játékba is a MotoGP 23-ban debütált dinamikus időjárás, ami nemcsak a karrier-módban jelenik meg, hanem itt használható versenyenként, és öt fázisban állítható. A rajtrácsot, azaz egészen konkrétan a vetélytársainkat is konkrétan a végletekig testreszabhatjuk. Röviden-tömören: azt, amit a saját karaktereddel megtehetsz, azt megteheted külön-külön az összes AI által irányított ellenféllel, tehát megadhatod, milyen motort üljenek meg és hajtsanak, elnevezheted őket, totálisan testreszabhatod a külsejüket és a riding style-jukat. Ahogy említettem, a bevált receptre épülő karrier-mód nagyon jól működik, de azt hiszem, egy olyan motoros sandboxnak, ami tele van nyomva rengeteg licencelt tartalommal (motorokkal és pályákkal), ez a játékmód áll még igazán jól. Sőt, mondhatnám azt is, hogy a motoros sandbox élményt ezzel maxolták ki igazán a Milestone-nál!
Persze a koncepció meg a tartalom egy dolog, azért a jó játékélményhez (ebben az esetben) még két másik igencsak fontos összetevőre is szükség van. Az egyik az AI, mert hát mind a karrier-módban, meg a masszív egyedi bajnokságainkban is ellenük fogunk versenyezni, és bevallom őszintén, a MotoGP 23 után picit tartottam is az AI-tól. Viszont az a helyzet, hogy a mesterséges intelligencia a Ride 5-ben jobb állapotban van, mint a MotoGP 23-ban a megjelenésekor volt. Itt nem találkoztam olyannal, hogy az többi pilóta tömegesen hajtott volna le a pályáról és bukott volna fel, a nekik megadott, leprogramozott ívek pedig jónak tűntek. Ráadásul szépen helyet hagynak ha kell, de azért nem félnek az előzésektől sem, persze az, hogy mennyire bevállalósak, már szintén állítható. Igen, Milestone-játékban talán először, de a Ride 5-ben lehet állítani az AI agresszivitását, ami szerintem egy tök jó dolog, szeretem, ha van erre lehetőség versenyjátékokban.
Az AI mellett a másik összetevő, amire szükség van az izgalmas, adrenalindús, de leginkább élvezetes versenyzéshez, az a motorok fizikája, illetve a vezetési modell. Nos, a Ride 5 vezetési modellje elég hasonló a MotoGP 23-ban bemutatkozotthoz, de azért talán picit árkádosabb, engedékenyebb, viszont itt is igaz, hogy a kigyorsításoknál a precíz gázkontroll elengedhetetlen, ha nem akarunk értékes másodperceket veszteni vagy lesodródni a pályáról. A fékkel is finoman kell bánni, ha nem használunk assistokat, amikből persze van jópár, és ha bekapcsolgatjuk őket, meg lejjebb húzzuk az AI-t, akkor egészen kezdőbaráttá is lehet tenni a játékot. A tálalás pazar, egészen konkrétan szemet gyönyörködtető és intenzív, a játékélmény pedig minden szempontból jól skálázható és részletesen testreszabható. Ennél pedig több nem is kell: a Ride 5 tényleg egy igazi szerelmeslevél a motorozás rajongóinak.
