A Resident Evil 6 PC-s megjelenésére sokat vártunk, ám nem hiába, mert a Capcom a cégtől megszokott igényességgel kezelte a sajtót és játékosokat egyaránt megosztó program konverzióját. Nem titok, hogy a legnevesebb videojáték-újságírók előszeretettel cincálták szét a sorozat hatodik, számozott darabját, és bár nem egy ponton muszáj igazat adnunk nekik, a PC Guru igen részletes tesztje végén Mo mégis 83%-kal jutalmazta a Capcom alkotását. Persze ahány játékos, annyi vélemény, de azért érdemes elgondolkodni azon, amit Wilson kolléga mondott, még mielőtt kezem között tudhattam a PC-s változatot: a Resident Evil 6-nak időt kell adni a kibontakozásra, ám ha türelmesek vagyunk, jutalmunk nem marad el. Nos, annyi bizonyos, hogy ezt a programot már végigjátszani sem rövid meló: a négy különböző stílust megtestesítő kampány több mint 30 órára rúg, és akkor még nem kóstoltunk bele a hihetetlenül tartalmas többjátékos komponensbe, a nehezített játékmódokról már nem is beszélve.

Zombik! Zombik!

A Resident Evil 6 PC-s változatának egyik nagy előnye, hogy mind a négy kampány rögtön játszható. A konzolos eredetiben csak Jake, Chris és Leon történetének végigjátszása után ugorhattunk fejest Ada kalandjaiba, ami, bár valahol érthető tervezői döntésnek tűnik, a játék hossza miatt elrettentő lehet az újdonságra éhes vásárlók számára. Ahogy az már Mo tesztjében és persze a hírek között is ezerszer leírásra került, az egy időben, más-más helyszíneken játszódó, egymást időnként keresztező történetszálak eltérő hangulatúak és stílusúak, bár működésük azért nem tartalmaz vészes különbségeket. A Resident Evil 6 egy „lőj, ahogy a csövön kifér”-shooter, amiben a közelharcnak is hangsúlyos szerep jut – különösen Wesker fia, a mindenkinél menőbb Jake esetében szembetűnő mindez, aki a harcművészetek mestereként simán lerúgja egy zom… akarom mondani, fertőzött szuperterrorista nyálkás, fogakkal teli csápjait.

Ráadásul a Resident Evil 6-ban mindegyik karakter mellett van egy másodhegedűs szereplő, akit a beépített kooperatív módnak köszönhetően bármikor irányítása alá vonhat egy cimboránk, vagy akár egy vadidegen. Szóval, ha valamiben különböznek a kampányok, akkor az az atmoszféra. Leoné áll a legközelebb a klasszikus felvonásokhoz, hisz társával, Helenával egy zombikkal (!) elárasztott városból kell kimenekülnie, olyan helyszíneket járva be, mint a helyi egyetem épülete, vagy a kisvárosi temető. Bizony, jól olvastátok: visszatérnek a foszló húsú élőholtak, lehet pezsgőt bontani, még akkor is, ha Leon története „csak” nagyjából 8-10 órát ölel fel. Chris és Jake mutánsokkal néznek farkasszemet, Ada pedig lopakodni próbál, miközben egy sor, a többi kampány alatt felmerült kérdésre ad viszonylag tiszta választ. Fejenként öt fejezet vár felgöngyölítésre, de persze nem mindegy, milyen sorrendben, hisz a történetszálakat össze-vissza játszva nehéz lehet megérteni az amúgy sem túl logikus sztorit.

Steames rettegés

A Resident Evil 6 tehát egy grandiózus játék, amit legalább 3-4 órán át kell nyüstölni ahhoz, hogy beleszeressen az ember. Persze nem árt, ha eleve fogékonyak vagyunk a japán stílusra, különben lehet, hogy elrettentő lesz a nevetségessége folytán bájos forgatókönyv, vagy a helyenként identitászavarokkal küzdő játékmenet. Ugyanakkor a PC-s változat minden téren többet nyújt, mint a konzolos, így ha valaki eddig még nem ruházott be a játékra, akkor a friss porttal jár a legjobban. Először is, az irányítás egérrel és billentyűzettel megkönnyíti a dolgunkat, főleg, hogy a karakterek a fél képernyőt kitakarják előlünk. Személyi számítógépen ez már nem okoz instant őszülést, mert könnyen fejen lehet találni a lényeket, noha nem árt tudni, hogy a hagyományoktól eltérően itt még a hónapok óta temetőben rohadó zombi koponyája is golyóálló, kell vagy 5-6 lövés, hogy végre ólommérgezést kapjon. Ráadásul a holttestek elporladnak (vagy inkább „elolvadnak”), ami konzolon a gépek memóriája miatt még érthető volt, PC-n viszont szimplán csak gáz, csakúgy, mint a láthatatlan falak, amikbe akarva-akaratlanul beleütközünk – erre sürgősen kellene valami folt, vagy legalább egy rajongói mod, mert mégiscsak 2013-at írunk.

Jó hír ellenben, hogy a Resident Evil 6 steamworksös játék, hetvennél is több kioldható achievementtel. A Valve rendszerében szerencsére nem kell csalódnunk, a multiplayer zökkenésmentesen üzemel, lag nincs, az új Siege mód pedig garantálja, hogy még további órákra lekössön minket a  program. Ennek lényege, hogy egy MI által irányított, zöldfülű BSAA-ügynököt kell megvédenünk a másik csapattól (vagy játékostól, mert 2-től 6 főig működik a mód), akik a szörnyek bőrébe bújva próbálják eltenni láb alól a szerencsétlent. Sőt, a Mercenaries is kapott egy nagyon nehéz, No Mercyre keresztelt fokozatot, ami végső soron érthető, hisz egérrel és billentyűzettel tényleg sokkal jobban megy a célzás multiban. Paradox módon mi mégis azt javasoljuk, hogy aki csak a történet miatt veszi meg a Resident Evil 6-ot, használjon Xbox 360-as kontrollert, mert az időnként feltűnő QTE-k és a fedezékrendszerre épített mozgás, illetve a valós időben működő tárgylista használata valamivel kényelmesebb ezzel a perifériával.

Leon és Jake fodrásznál volt

A Resident Evil 6 grafikája elég vegyes összképet mutatott a konzolos premierkor, és ez bizony a javított PC-s változat esetén is fennáll. A karaktermodellek kidolgozottsága már-már betegesen részletes, minden egyes hajszál, pórus vagy szempilla a megfelelő helyen van. A motorral készített átvezető animációk láttán elégedetten hümmöghetünk, még az olyan, döbbenetes PC-s alkotások után is, mint a Crysis 3. A fények és árnyak játéka régóta a motor legerősebb oldala, az éjszakai jelenetek láttán bizony tényleg úgy fogjuk érezni, hogy benne vagyunk a játékban. Ugyanakkor a textúrák minősége és a poligonszám alacsony, különösen a zombik esetében. Tereptárgyból sincs túl sok, a berendezett szobák pedig fájóan ridegnek, sterilnek tűnnek, főleg, hogy a legtöbb objektummal képtelenség fizikai kapcsolatba lépni. Jó hír ellenben, hogy a gépigény rendkívül barátságos, még az otthoni, szerényebb konfigurációmon (3,4 GHz-en ketyegő, kétmagos Athlon X2 proci, 6 GB RAM-mal és egy HD5770-es VGA-val) is nyugodtan beállíthattam az 1920x1080-as felbontást. Összefoglalva: a port technikai minősége kifogástalan, látszik, hogy a japán kiadó ugyanolyan műgonddal dolgozott az átiraton, mint a szintén magas minőséget képviselő DmC esetében.

Kinek ajánljuk?

Na, ez egy jó kérdés. Igazából az értékeléssel kapcsolatban is bajban vagyok, mert bár nekem tetszett a program, tény, hogy nem sokan engedhetik meg maguknak, hogy órákon át átkozódva üljenek a gép előtt, mondván, „lesz ez még jobb is”. Pedig ez az igazság: ha hagyunk időt a Resident Evil 6-nak, és elnézően viszonyulunk a hibáihoz, észrevesszük, hogy a Capcom monumentális játékot készített, ami egyszerűen túl nagyra nőtt, így képtelenség volt minden problémát kiküszöbölni. Már a projekt áttekintése is felérhetett egy önálló játék fejlesztésével. A keményvonalas RE-fanatikusok nyilván megveszik a játékot, így most inkább azokhoz szólok, akik vacillálnak. Amennyiben egy hónapokig kitartó beruházásra fenitek a fogatokat, és nem vagytok türelmetlenek, akkor számotokra ez lesz a tavasz üzlete. Ha viszont gyors élvezetre, ne adj’ isten félelemre vágytok, akkor inkább vásároljátok meg a Resident Evil: Revelationst.